Megfigyeltem, hogy a tanúk előszeretettel alkalmazzák ezt a szót: "hitehagyott". Milyen az, aki hitehagyott? Van-e bibliai példa a hitehagyásra?

ha már megismerted azt hogy mit vár el tőled Isten és a biblia szerint kezdtél el élni de valami miatt vsszazökentsz a világba és folytatod az addigi rossz életmódodat akkor valamilyen módon a hitedet elhagytad.

amugy miért lenne mindenki méltatlan a kegyelmemre?

Jézus azért halt meg hogy "őbenne mindenki éljen" szóval nem méltatlan rá senki.

Igen kérdező az ők szemükben Te hitehagyott vagy mert nem azt a tanítást követed amit ők és ezért a te vallásod is hitehagyott. Tehát a "hitehagyás" tulajdonképpen nem csak azokra vonatkozik ott hagyták a szektát hanem az összes más vallásra is mert szeríntük minden más vallás el hagyta azt az imádati formát amit csak a Tanúk gyakorolnak.

Sajnos ez a szomorú valóság, és sajnos jogilag sem lehet semmitt tenni mivel a törvény álta elfogadott szervezetről, vallásról van szó.

Láttod még az ellen sem tehetsz semmit, hogy zaklatják az embereket a saját lakásukban, legalábbis jogilag nem, sőt még te kerülhetsz bajba ha esetleg bántalmazni mered őket.

A törvény szabadkezet adott nekik, tehát a mostani "VILÁG URA" gondoskodik arról, hogy a hívei minél több lelket gyűjtsenek be.

Ez a szomorú valóság.

Szervusz

Elnézésedet kérem, nem a fő, az "apróbetüs" kérdéseddel kapcsolatban írnám le az észrevételemet.

"miért mondják hát rám a tanúk, hogy hitehagyott vagyok?" - természetesen nem vonom kétségbe a szavaidat, de évtizedek alatt, soha nem hallottam, hogy valaki közülünk a másik testvérét, vagy volt testvérét "hitehagyott"-nak tituálta volna. Miért tenné ezt veled bárki is? Nem vagyunk erre feljogosítva. Ha a gyülekezetben történne valakivel ilyen, és sajnos történik, azokkal nem mi, a vének foglakoznak, és ha az illetőben nincsen megbánás, és kiközösítik, egy rövid bejelentés után egyszerűen nem tekintjük többé tanúnak az ilyen egyént, de nem is nevezzük "hitehagyottnak", mert ez a dolog csak az egyénre és Istenre tartozik, nem ránk. Senkit nem ítélhetünk meg, vagy el. Nem kaptunk erre jogot Istentől. De figyelembe vesszük az 1János 2:18-at: "Közülünk mentek ki, de nem voltak közülünk valók; mert ha közülünk valók lettek volna, velünk maradnak. Ámde kimentek, hogy felszínre kerüljön, hogy nem mindenki közülünk való." Nem mutogathatunk egymásra, hogy ki tartozik ezek közé. Megteszi a jogos megállapító: Isten.

" honnan szednek ilyeneket? ki tanítja nekik ezt?" - gondolom ezekre is választ adtem följebb.

"lehet-e ez ellen jogilag fellépni?" - emberi törvényekkel csak a rágalmazó kategória működik, ha jól tudom...

(Jób 27:8)  8 Mert mi a reménye a hitehagyottnak, ha Isten kivágja őt,. . .

(Jób 13:16) 16 Megmentésem is ő lenne, Mert egyetlen hitehagyott sem jut színe elé.

(Jób 17:8)  8 Ámulnak ezen az egyenes emberek, És az ártatlan is felindul a hitehagyott miatt.

(Jób 34:30) 30 Hogy ne uralkodjon a hitehagyott ember, És csapdák se leselkedjenek a népre.

(Példabeszédek 11:9) 9 Szájával hoz romlást a hitehagyott az embertársára, de ismeret által szabadulnak meg az igazságosak.

(Ézsaiás 10:6) 6 Hitehagyott nemzet ellen küldöm őt, . . .

(Zsoltárok 35:16) 16 A hitehagyottak, akik csúfot űznek másból egy darab kenyérért,. . .

(Ézsaiás 9:17) 17 Ezért még ifjaiknak sem fog örülni Jehova, és nem irgalmaz apátlan fiúiknak és özvegyeiknek sem; mert mindnyájan hitehagyottak és gonosztevők, és minden száj ostobaságot beszél. Mindezzel nem fordult el haragja; keze még ki van nyújtva.

(Ézsaiás 33:14) 14 Rettenet szállt Sionban a bűnösökre, reszketés fogta el a hitehagyottakat: . . .

Csak néhány vers amiben benne van ez a szó.

Mrianne

Pl a Bibliában többek között Filétusz volt a hitehagyott.

Vallási hazugságok terjesztése

Pál apostol arra intette munkatársát, Timóteuszt, hogy óvakodjon a hitehagyottak tanításaitól, akiknek a szava „úgy fog terjedni, akár az üszök”. Ilyen hitehagyott volt például Himéneusz és Filétusz. „Ezek az emberek — folytatta Pál — eltértek az igazságtól, azt mondva, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyek hitét” (2Timóteusz 2:16–18).

Himéneusz és Filétusz nyilván azt tanították, hogy a feltámadás jelképesen értendő, és hogy a keresztények szellemi értelemben már feltámadtak. Az igaz, hogy ha valaki Jézus őszinte tanítványává válik, életre kel Isten szemében, amit maga Pál is leszögezett (Efézus 2:1–5). Csakhogy Himéneusz és Filétusz tanítása figyelmen kívül hagyta a halottak betű szerinti feltámadását, amely Jézus ígérete szerint Isten Királyság-uralma alatt fog valóra válni (János 5:28, 29).

törvényesíti a hitehagyott kereszténységet:

I. sz. 313-ban Konstantin társult Licinius császárhoz, a keleti provinciák uralkodójához. A milánói edictumban együtt megadták a vallásszabadságot és az egyenlő jogokat minden vallási csoportnak. Sok történész azonban nem tulajdonít olyan nagy jelentőséget ennek a dokumentumnak azt mondva, hogy ez csupán egy szokványos hivatalos levél volt, nem pedig egy fő császári dokumentum, amely azt jelezné, hogy megváltozott a keresztényiséggel szembeni politika.

És ez is történt. A negyedik század kezdetén a római császár, Konstantin megpróbálta felhasználni napjai „keresztény” vallását, hogy összetartsa felbomló birodalmát. E célból engedélyezte az állítólagos keresztények vallásszabadságát, és a pogány papok kiváltságai közül néhányat átruházott papi osztályukra. A The New Encyclopædia Britannica kijelenti: „Konstantin kihozta az egyházat a világtól elkülönült állapotból, hogy fogadja el a társadalmi felelősséget, és segített a pogány társadalmat megnyerni az egyház számára.”

A fordulópont a negyedik század elején következett be I. Konstantin császár úgynevezett megtérésével a keresztényiséghez. Ezzel a „megtéréssel” kapcsolatban a Théo—Nouvelle encyclopédie catholique című francia mű kijelenti: „Konstantin azt állította magáról, hogy keresztény császár. Valójában csak a halálos ágyánál keresztelkedett meg.” Ennek ellenére i. sz. 313-ban Konstantin és társuralkodója, Licinius kiadott egy rendeletet, amely vallásszabadságot biztosított a keresztényeknek és a pogányoknak egyaránt. A New Catholic Encyclopedie kijelenti: „Konstantin részéről az imádat szabadságának kiterjesztése a keresztényekre, amely azt jelezte, hogy a keresztényiséget hivatalosan elismerik mint religio licitát (törvényes vallást) a pogányság mellett, forradalmi tett volt.”

A The New Encyclopædia Britannica azonban ezt a kijelentést teszi: „Ő [Konstantin] nem tette a keresztényiséget a birodalom vallásává.” A francia történész, Jean-Rémy Palanque, a Francia Intézet tagja ezt írja: „A Római Állam . . . azonban hivatalosan továbbra is pogány maradt. Konstantin, amikor Krisztus vallásához csatlakozott, nem vetett véget ennek az állapotnak.” A The Legacy of Rome című műben Ernest Barker professzor kijelenti: „[Konstantin győzelme] nem eredményezte a keresztényiség, mint államvallás azonnali megalapítását. Konstantin elégedett volt azzal, hogy felismerte: a keresztényiség egyike azoknak az imádati formáknak, amelyeket általánosan gyakoroltak a birodalomban. A következő hetven évben hivatalosan a régi, pogány szertartások kerültek bemutatásra Rómában.”

Tehát ennél a pontnál a „keresztényiség” egy legális vallás volt a Római Birodalomban.

szia

Jó tájékozódni, és akkor az ember tudja mi, miért van

a hitehagyás jelentéséről olvashattál a fenntiekben

azért írtam ide, hogy lásd, mit értünk ez alatt,

Marianne