Mitől katolikus valaki, aki nem tartja be az egyház szabályait?

Köszönöm a válaszaitokat!

Engem katolikusnak neveltek, annak minden velejárójával. Aztán felnőve úgy döntöttem, mivel nem értek egyet mindennel (pláne az egyház működésével), nem vallom többé magam katolikusnak.

Az ismerőseimet látom, amit írtam, hogy a jó dolgokat tartják, a kényelmetleneket nem, sőt, sokszor, bár „üvöltik a világba”, hogy ők katolikusok, még az alapvető vallási kérdésekkel sincsenek tisztában.

Azért furcsa ez nekem, mert az ember, ha csatlakozik egy „klubhoz”, akkor nem csak jogai, hanem kötelességei is vannak, és a jobb klubokból kizárnak, ha ezeket nem tartod be. No persze az „alapklubunk” a társadalom, és annak együttélésének szabályait sem tartják be sokan, de erre még mondhatnánk, hogy nem maguk választották e szabályokat. Azonban ha egy valláshoz csatlakozik valaki, annak felelős, átgondolt döntést kell hoznia, és tudnia, hogy áldozatokkal is jár ez.

Persze a legmorbidabb, amit látok etéren, mikor valaki tudja, hogy vétkezik (akár csak a 10 parancsolat ellen, amely egyébként szerintem elég jó sorvezető a nem vallásos emberek számára is), majd elmegy, meggyónja – hogy aztán újra vétkezzen, majd újra gyónjon, majd újra vétkezzen…

„…a férjemtől hallottam, azért, mert annak keresztelték. Mégis mit mondjon, ha valaki megkérdezi milyen vallásu?”

Mondja azt, hogy keresztény. :) Mert gondolom nem azért vallja magát katolikusnak, mert – mondjuk a reformátusokkal ellentétben – szentül hisz benne, hogy áldozáskor az Úr testét veszi magához, vagy semmi más ilyen indok miatt.

„Nyilván azért tartják magukat katolikusnak, mert van egy távoli vagy laza kapcsolatuk, valami gyenge kötődésük az Egyházzal.”

Igen, igazad van, csak a kérdés az, ha ennek a „klubnak” a szabályait nem kötelező betartani, akkor minek vannak egyáltalán szabályok? Ha a vallással, egyházzal „laza kapcsolatban” lévő Pista ugyanolyan jogú tag, mint Benő, aki szigorúan betart minden szabályt, akkor valójában miért vannak a szabályok?

„A templomba nem járásnak találni indokot:…”

Igen, az én ismerőseim lakonikus válasza: ezek elavult szabályok, a mai világban már nem érdekesek.

„Vannak ilyen emberek mindenhol. Reformátusoknál is, evangélikusoknál is, sőt hány olyan zsidó van, aki jó, ha párszor volt zsinagógában az életében és jókedvvel eszi a disznóhúst…”

Nyilván vannak, nem is a katolikusokat akarom kidumálni, csak őket ismerem jobbára, és náluk elég merev szabályrendszer van (egy reformátusnál kevésbé feltűnő, ha nem tartja a szabályokat, mert sokkal inkább az egyes ember ügye az istennel való kapcsolat, nem telepednek rá egyházi szabályok annyira).

„A fogamzásgátló eszközöket arra hivatkozva tiltja az egyház, hogy azok a mégis megfogant életet elpusztíthatják. Tehát, ha a sima óvszer erre nem alkalmas, akkor használható a sima óvszer (ami nincs bekenve méreggel).

Imádkozni nem kell nyíltan, a csendben végiggondolt ima is ima.”

Szerintem ezt rosszul tudod. Az egyház azt mondja, hogy mivel a szex természetes (istenadta) velejárója a gyerek fogantatása, ezt bármilyen eszkösszel akadályozni tilos. Jó példa erre Onán sztorija (akinek nevéből lett az onanizálás, pedig valójában nem erről volt szó nála), akit isten megbüntetett, mivel a földre „ontotta magvát”, hogy ne legyen terhes a nője. A gumióvszer ugyanez a kategória.

Az elfogadott módszer az, hogy a terméketlen napokon legyenek együtt a házastársak, hiszen akkor is van némi esélye a fogantatásnak.

Persze, imádkozni lehet magában is az embernek, viszont a bűnbánathoz már közvetítő kell, a pap. A reformátusoknál ez sokkal egyszerűbb, ők mediátor nélkül lehetnek kapcsolatban istennel.

„Ez a fajta elegáns negligálás amit említesz egyszerűen az emberi alaptermészetből adódik,…”

Igaz ez, csak szerintem nem elfogadható. Ha valaki szabadon akar dönteni arról, mit gondol, hisz, érez, csinál, akkor ne mondja azt magáról, hogy bármilyen olyan „klub” tagja, amelynek a követelményeinek nem tesz eleget. :)

Nem akartalak megbántani a „klubos” hasonlatommal. Az, hogy az emberen magán múlik, mennyit tesz hozzá, jól hangzik, de igen semmit, sőt inkább csak „hordják” a vallást, mint valami menő kitűzőt a kamaszok a 80-as években, mert olyan „jól hangzik” azt mondani, hogy katolikus vagyok, hogy templomi eskövőm volt, hogy a gyerekemnek van keresztanyja/-apja.

Szerintem azt, aki nem is jár templomba, nem hatja meg különsképpen, hogy nem áldozhat.

A kérdés inkább az, hogy miért tesznek és miért tehetnek így az emberek. Miért akar valaki tartozni valamilyen közösséghez, ha nem ért egyet maradéktalanul a közösség szabályaival?