Mit gondoltok az egyetemi kolikról keresztényként?

Öt évig voltam kolis keresztényként, és nem mondom, hogy nagyon könnyű lett volna, de úgy van, ahogy mondták: ha van hatalmad a saját akaratod felett, akkor nincs mitől tartani. Senki nem vehet rá semmire, amit te nem akarsz. Legalábbis elég alapvető lenne, hogy így állj hozzá.

Egy kicsit nyilván nehezebb a koliban rendesen kipihenni magad, mert másokhoz is alkalmazkodni kell, de ez elég normális az élet minden területén, tehát jobb hozzászokni. Azonkívül minden koli más, vannak egész csendes, nyugis helyek is.

Persze nyilván ha saját magadban is bizonytalan vagy, hogy mit tennél akkor, ha különféle kísértésekbe esnél, akkor előbb ezeket rendezni kellene, mert azért azt jobb tudni, hogy ha félsz a kísértéstől, akkor önmagában az nem fog segíteni, ha nem mész koliba, mert akkor meg fog találni máshogy. Ez ellen csak az segít, ha megtanulsz nem félni a kísértéstől. Ennek legjobb módja, hogyha face-to-face szembenézel velük. Ez tapasztalat.

És emlékezz: "ők térjenek meg tehozzád, de te ne térj őhozzájuk!" (Jer. 15:19) Remélem, segítettem! ;)

Nem birom felfogni, hogy miert kell azt piszkalni/lenezni aki tisztan szeretne elni? Elvileg ez lenne a normalis emberek!!!! Ebreszto!!!

Teljesen megertem a kerdezot en megprobalnam, de ha latom, hogy ha ez hosszu tavon nekem nem lesz jo, akkor lepnek meg idoben, hogy a vizsgak rovasara ne menjen. Nekem is volt egy kedves hivo ismerosom aki koliban elt, hat megeroltetobb az biztos. Szivbol remelem rendes szobatarsakat fogsz kapni!!! :)