A katolikus egyházban az európai országokban általánosan paphiány van. Ráadásul a szolgáló papok átlagéletkora folyamatosan nő, Magyarországon is már 70 év fölött van. Várható erre valami megoldás? És mi?

kérdező:

bocsi, nem tudom jelenleg megguglizni.

idegugliznád?

köszönöm.

Javaslom, térjenek vissza a templomi prostituáltak is, hogy többen járjanak a templomba. természetesen tizedet kell fizetniük a papoknak, de le is dolgozhatnák. hasznos lenne még a misefű bevezetése is, amikor is egy jól megtermett békepipát adnának körbe a misén részt vevők között, egy unciányi anyaggal, addig, amíg az el nem fogy. igy az emeletet is ki lehetne adni, a lényeg az, hogy a füst felfele száll.

ezenkívűl vonzóbbá lehetne tenni a papi pályát, ha bevezetnék a választható első éjszaka jogát, az összeadó pap részére.

mivel a pásztorok lovakon jártak, minden papnak ferrarit, erősítve az egyházmegyék olaszországhoz kötődését. aki akkora zsirdarab, hogy nem fér bele, az kapjon lambrrdzsimi traktort, 112colos alufelnivel.

A cölibátus igazából nem oldaná meg a problémát. Vagyis nem valószínű, ugyanis más felekezeteknél, ahol nincs kötelező cölibátus, ott is pap/lelkész hiány van.

A probléma gyökere, hogy nincs megbecsülve ez a hivatás. Régen, mikor még az embereknek fontos volt a hit, akkor a pap egy megbecsült ember volt. Ma, amikor az emberek túlnyomó többsége vallás nélküli, ha valaki pap akar lenni, azt kiröhögik. Egyébként büdös nyúllal részben egyetértek: inkább legyen kevesebb pap, de az jó, mint sok, de igazából alkalmatlan.

Magyarországon a helyzet javulóban van.

Az előző rendszer - egyébként nagyon helyesen - korlátozta minden rend számára a felvehető kispapok számát. Hiába jelentkeztek volna többen, az állam nem engedte, hogy több ember legyen felvéve. Sajnos ez a rendszerváltással megszűnt.

Az ennek ellenére fennmaradó hiányt meg nagyon könnyen lehet pótolni a harmadik világból. Egyrészt onnan szívesen jönnek ide a jobb körülmények miatt, másrészt ott a katolicizmus gyorsan terjed, és a hivatást is több ember vállal fel.

A probléma - ha lehet így nevezni, mert egy örvendetes folyamatról van szó - hogy a hívő katolikusoknál fog ugyanez a folyamat végbemenni. (Mármint az összes katolikust véve.) Egyrészt egyre nehezebb lesz a tudomány fejlődésével a hit és a tények közötti szakadékot áthidalni, másrészt az ateisták most kezdenek szervezetten kiállni magukért. Ezáltal egyre kevésbé lesz ciki ateistának lenni, egyre többen fogják nyíltan felvállalni, egyre kevesebb helye lesz a csoporttal szembeni előítéleteknek, és ezáltal egyre többen fognak csatlakozni.