Sokan azt mondják magukról hogy hisznek Istenben, de elutasítják az egyházakat miért?

Összetett okai vannak ennek. Általában olyan emberek tartoznak ide, akiket valamelyest vallásosként neveltek, de nem igazán.

Akik elutasítják az egyházakat, azok nagy többséges soha semmilyen közelebbi kapcsolatban nem volt semelyik egyházzal, közvetlen személyes tapasztalata nincs is.

Persze vannak olyanok is, akik aktív tagjai voltak valamelyik egyháznak, de valami miatt szakítottak velük, aztán máshol sem találták a helyüket, végül maradtak egyedül.

Több oka is lehet.

Példák:

- Képmutatónak tartják a híveket.

- Nem értenek egyet bizonyos tanításokkal

- Lelki válságban van, így nincs kedve egyházba menni

Egyébként régen én is ott voltam minden héten az istentiszteleten, ma már nem. Legutóbb az éjféli misén voltam.

Ettől függetlenül szoktam itthon imádkozni, és olvasni szentírási szakaszokat. Vagy magából a Bibliából, vagy a görög katolikus napi evangéliumból.

Előző vagyok:

Kérdező, ezzel nem értek egyet. Azért, mert valaki elfordul egy vallásos közösségtől, az nem jelenti azt, hogy Istentől is elfordulna.

# 6

"Azért, mert valaki elfordul egy vallásos közösségtől, az nem jelenti azt, hogy Istentől is elfordulna."

Nem tudatosan, de törvényszerű az eltávolodás.

A magánájtatosság nagyon fontos dolog, de a közösségi liturgiát nem pótolja. (És ez fordítva is igaz, hiába jár valaki rendszeresen templomba, ha nem gyakorol semmiféle magánájtatosságot, akkor az önmagában nem sokat ér.)

Van olyan, hogy valaki kiábrándul, megcsömörlik, mittudomén, ilyenkor visszavonul a saját zugába. Ez így rendben is van. De ezt az állapotot nem szabad állandósítani, mert szükségszerűen elbukáshoz vezet. Csak idő kérdése. Jó, mondjuk hacsak nem egy Remete Szent Antal az illető, de az emberek többsége nem az.

Krisztus azt mondja, hogy "ha imádkozol, menj be a szobádba", de azt is, hogy "ha ketten-hárman összejöttök", meg azt is, hogy "legyetek egyek", és hogy "ezt cselekdjétek az én emlékezetemre".

A magánájtatosságnak és a közösségi imának párhuzamosan kell működnie.

"nem lehet úgy járni egy

templomba vagy Istentiszteletre, imaházba stb.hogy nem foglalkozunk más hívők vagy egyházi vezetők viselkedésével, dolgaival? Hogy csak Isten miatt megyünk?"

Lehet, persze hogy lehet, de tegyük hozzá, hogy nehéz, ha ilyen helyzet áll elő.

A városiak könnyebben vannak, mert ha nagyon nem tudják elviselni a papjukat, átmennek egy másik templomba.

De falun ezt nem lehet megtenni, mert még a harmadik falu is ugyanahhoz a plébánoshoz tartozik.