Avdentisták, lehet néhány kérdésem hozzátok?

Kedves Kérdező!

Először is köszi a kérdéseket!

Az első kérdésre a válasz, hogy Ádám és Éva óta sajnos mindnyájan átöröklött, bűnre hajló természettel születünk, ami természetesen nem azt jelenti, hogy nekünk kell az őseink bűnéért bűnhődni, hanem azt, hogy az öröklés vastörvényei alapján elementáris erővel húz bennünket a rossz irányba a mélyen, sejt szinten belénk ivódott bűn. Ez az alaptermészet határozza meg lényünket, de legyőzhetjük, ha megfelelő jellemet építünk rá. Ezt viszont úgy érhetjük el, ha követjük Krisztus példaadását, és tanítását.

Pál apostol írja:

"Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem, mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint, de látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által." (Rm 7:21-25/a)

Második kérdés: Krisztus ugyanabban a romlandó, bűnre hajló emberi természetben született meg (édesanyjától Máriától örökölve), mint bármelyikünk. Erre azért volt szükség, hogy példaképünk lehessen a bűn feletti győzelemben:

"Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben." (Rm 8:3)

Ha Jézus csupán isteni természettel rendelkezett volna, akkor azt mondhatnánk, hogy könnyű volt neki, mert nem kellett azokkal a bűnös kívánságokkal megküzdenie, mint amivel nekünk, és neki ott volt az isteni hatalma. A valóságban azonban Jézus még nagyobb kísértéseknek volt kitéve, mint amivel mi valaha is találkozhatunk. Pl. amikor Jézust keresztre feszítették azt kiabálták neki: "ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!" (Mt 27:40/b) Minden további nélkül megtehette volna, de akkor élt volna isteni hatalmával, amit viszont tudatosan letett a Földre jövetelekor: "Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, a ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig." (Fil 2:5-8)

Ahhoz tehát, hogy a mi számunkra is követhető legyen, Jézusnak ugyanazzal a bűnre hajló természettel kellett megszületnie, de mégsem vétkezett.

"Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt. (Zsid 4:15 Szent István társulat)

Harmadik kérdés: Sajnos a Jehova Tanúi hivatalos tanítását nem ismerem ezzel kapcsolatban. A Biblia nem ír kétféle üdvözülésről. Lehet, hogy itt a következőre gondoltál: "Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először a kik meghaltak volt a Krisztusban, azután mi, a kik élünk, a kik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk." (I.Thessz 4:16-17)

Mi mindnyájan az Úrral való személyes találkozásban hiszünk, akár halálunk utáni feltámadáskor, akár még az életünk során. Felkentekről azért nem beszélhetünk, mert az csak a próféták és királyok ill. Krisztus privilégiuma volt. Elpecsételésről viszont beszélünk Jelenések könyve szerint, ami alapján Isten magához veszi a választottjait a végső ítéletben:

" És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek, ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon." (Jel 7:2-3)

Remélem kielégítő volt a válaszom! Ha mégsem, kérlek írj!

Szervusz,

Csaba

Örülök, hogy tudtam velük segíteni, és remélem, hogy lelkileg is építőek voltak számodra!

Szeretettel,

Csaba