Hogyan magyarazak ezt a katolikus es ortodox felekezetek?

és a nestpriánusok és a monofiziták is (tehát minden egyház ami visszavezethető Krisztusig) plusz az evangélikusok és az anglikánok is, igaz itt már bővebb kifejtést igényelne, de a te kérdésed irányából vizsgálva ők is így hiszik

tehát egyrészt ez az értelmezés "hagyományos" másrészt amég történelmileg kimutatható, hogyan gondolkoztak a keresztények az úrvacsoráról, hát így gondolkoztak, tehát hagyományos és történelmi felfogás

na de akkor back to sola scriptura:

egyrészt ne ragad ki a kontextusból a szöveget, másrészt a szentírás világosan fogalmaz, "ez az én testem ami értetek megtörik" nem annak jelképe, emlékezete, analogionja, stb magyarban ritkán rakjuk ki a lézigét, és névelő helyettesíti ,de a görögben az ott bizony létige

másrészt

"ÉN vagyok a mennyei kenyér aki ENGEM eszik..." nem az én szinbólumokat, analogionomat, jelképemet, stb ezen az igehelyen egy rövid mondaton belül kétszer is határozottan megerősíti az apostoli egyházaknak illetve a 2 legrégebbi protestáns egyháznak a véleményét, és ha tovább olvasod akkor még pár helyen

még egy hely: " a kenyértörés talán nem az úr testében és vérében való részesedés?" (egyes protestáns fordítóknak ez annyira fájt, hogy néhány fordításban úgy jelenik meg hogy "az úr testével és vérével való közösségvállalás")

aztán már egy kicsit elvontabb dolog, tényleg csak kiegészítésnek, Jézus mint "Isten báránya" az utolsó és tökéletes páska-bárány, az ószövetségi gyakorlat Jézus egyszeri és tökéletes áldozatával analog, szerintem ezt a szentírás annyira világosan fejti ki, hogy nekem már talán nem kell, noss a párkabárányt a zsidók megették, azt a bizonyos bárányt egész konkrétan, nem a jelképét vagy ilyesmi hanem a konkrét bárányt megették amit feláldoztak, ez tette az ádozatot személyessé és közelivé, na hát pont ez történik az Újszövetségben is, következés képpen velünk is

még egy kis történészkedést szabad?

miért fájt ez annyira Kálvinnak, noss ha olvastad az Institucio-t akkor szerintem sejted, kálvin ott szakrasztikus hangvétellel ,de azért világosan fejti ki. A kortárs katolikusok annyira túkhangsúlyozták az úrvacsorát, és Jézus jelenlétét benne, hogy az már egy egész konkrét bálványimádásba fordult, előre elnézést kérek ha ezt esetleg egy katolikus olvassa, nem akarom megbántani, csak egy véleményt ismertetek, tehát a katolikusok a mai napig is pl az ostyát kiteszik egy monstancia nevű eszközben a templom oltár nevű részére (az úr asztalának megfeleltethető kb) és az emberek azt imádják, nem egyfajta eszközként hazsnálják mint pl a képi ábrázolásokat, hanem egészen konkrétan, a szó szoros értelmében magát az ostyát imádják ,mondván Krisztus abban valóban jelen van ,tehát lehet imádni, viszont ez teljesen belefér a bálvány kérdéskörébe hiszen valami amit emberkéz alkotott, amit embernek meg kell védeni, ami nem beszél, nem mozdul, stb stb továbbá nyilván felháborító a gondolat, hogy ha a földre esik az ostya, vagy cseppe na bor, akkor maga Krisztus esett oda, ha valaki rálép magára Krisztusra tapos, mintha a mindanható Istenre csak így rá lehetne véletlenségből taposni, annak a papnak a védelmére szorulna aki épp az imént ejtette le egy ostyát. Ezért is van ,hogy a katolikusok csak ostyát adnak az átlag hívőnek ,sé ostyát nem kenyeret, mert így kisebb az esélye az ilyen "baleseteknek" és az ortodoxokat az ettől eltérő eljárás miatt tartják hanyagnak. Kálvin egyszerűen meg akarta védeni Istent az ilyen barbár elképzelésektől, és kidolgozta a nézetet mi szerint:

1: nem a pap lényegíti át hanem a Szentlélek, már ha úgy gondolja, a hívek(köztük a pap) kérdésére

2: csak egy adott, de pontosan megfoghatatlan pillanatban lényegül át, ezzek kiküszöbölve, hogy méltatlan ember vehesse magához, vagy bármi módon kinyerhető legyen belőle a Krisztusi lényeg, de valójában Kálvin sem volt ostoba, számára is világos volt a szentírás alapján,hogy valahol valamikor az valóban Krisztus teste és vére, úgy gondolta ez így lehetséges, és így gondolja a mai napig a reformátusság

Kicsit máskép gondolta luther, szerinte a kenyér és bor természete nem szűnik meg de hozzá társul Krisztus, így nem hozzáférhető sehogy a Krisztusi lényeg, tehát imádni sem lehet ebben a formában sem meggyalázni... meggyőződésem ,hogy Luther tulajdonképpen az orthodox úrvacsora felfogást állatotta helyre, csupán nyugati szemlélettel, azért is gondolom ezt, mert Luther híresen jól ismerte az ókori egyházi írókat, akik úgy gondolkodtak az úrvacsoráról ahogy ma is az ortodoxok (és nestoriánusok és monofiziták is)

viszont az ortodoxoknak van egy nagy előnye, nekik nem volt akvinói tamásuk aki belekényszerítette az úrvacsorát az aristotelési logiákába, és ezért nem is kellett ehhez alkalmazkodni (mint Luthernek és Kálvinnak) hanem felmérve hogy teljes egészében nem érthetik úgy gondolják ,hogy Krisztis valóban jelen van az úrvacorában, de Krisztusi természete nem nyerhető ki belőle, éppen ezért ebben a formában nem imádható, és nem meggyalázható, nem a pap parancsára hanem a hívők ,köztük a pap kérésére, ha úgy akarja a Szentlélek segítségével változik meg, egy pontosan meg nem határozható pillanatban... most mond h nincs párhuzam ;)

A feltámadott test - feltámadó lelkünk fény Krisztusa.

1Kor15,39-44

Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, és más a állatoké, más a madaraké, és más a halaké. És vannak égi testek és földi testek, de más az égiek fényessége, és más a földieké. Más a fényessége a napnak, más a fényessége a holdnak, és más a fényessége a csillagoknak. Mindegyik csillag különbözik fényességben a másik csillagtól.

Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is.

Olvasd csak el az egész ide vonatkozó szöveget. Krisztus egyértelműen arról beszél, hogy a teste valóságos étel és a vére valóságos ital:

"Mert az én testem valóságos étel, és az én vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne. Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, az is általam él. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá. Nem olyan, mint amit az atyák ettek és meghaltak; aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog."

Az általad kiragadott részletben a Lélek a Szentlélekre vonatkozik, nem az emberi lélekre. A Szentlélek változtatja át a kenyeret Krisztus éltető testévé, a bort pedig éltető vérévé.

A katolikus és az ortodox egyház azért ragaszkodik ehhez a tanításhoz, mert ez az apostoli tanítás. A protestáns megközelítés egy néhány száz évvel ezelőtti hitújítás terméke. Azt is tudjuk ki találta ki, és azt is tudjuk, hogy mikor. :)

szerintem ez az igehely nem az úrvacsorára vonatkozik, hanem arra, hogy pl tisztasági törvények étkezési törvények betartása, vagy úgy álltalában a tételes és kézzelfogható "vonalzóval mérhető" törvények megtartása mélyebb meggyőződés nélkül hiábavalóság, erre Jézus számos esetben rávilágít (rituális kézmosás, szombat törvények, rituális imádságok, étkezési törvények, stb), sőt a hegyi beszédben is mikor kifejti ,hogy "nem eltörölni hanem betölteni jöttem a törvényt" is egy olyan meggyőződésen alapuló etikát és vallásgyakorlati életet fejt ki ami látszólag eltörölni tűnik a tételes törvénykezést, de valójában rávilágít, hogy ez számos kortársa esetében kiüresedett, és bár betartják de nem annak szellemében cselekednek, sőt esetenként azzal elkenzelőeg, vagy azt kijátszva, ezzel szemben Jézus egy a szellemiségében egy rugalmas és dinamikus gondolkodást vázol fel amit az egyén a saját életében adott körülényekre tud alkalmazni

a test az úrvacsora esetében a "corpus" ilyen esetekben mikor a test és lélek van szembe állítva akkor pedig "sarx" tehát hús, sajnos a magyar fordításokban ezt 2 a szót gyakran egyaránt testnek fordítják ,ez félreértésekhez vezet :S

az ortodoxoknál ha sehogy sem lelhető fel pap, akkor katolikusoknál lehet úrvacsorát venni és gyónni, ha katolikus pap sincs akkor protestánsoknál, de nem azonosulva azzal h ez pl csak jelkép volna (baptisták pl,reformátusok közt is sokan így gondolják), hanem kárni Istent ,hogy nyilvánuljon meg a kenyérben

persze ha mondjuk az adott állapot csak bizonyos ideig áll fent, akkor addig egyszerűen ne vegyünk úrvacsorát ,az ortodoxok a reformátusokhoz haonlóan tartózkodnak a túl gyakori úrvacsorától

ha még erre sincs lehetőség és beláthatatlanul hosszú időt kell eltöltenük valahol egyedüli keresztényként, akkor elvileg mi magunk működhetünk kvázi-papként

az ortodoxiában mindig is létezett az az elv amit a protestantizmus egyetemes-papságnak nevez, csak nem hívták így (sehogy nem hívták, ma már szintén így hívják)

gyakorlatban viszont nem sűrűn van ilyen, és ahogy a református egyházban is világszerte megkövetelik ,hogy a lelkészek szolgáltassák ki a szentségeket, és nem örülnek neki ,ha ezt nem felvatott lelkész teszi, ugyan így van az ortodoxiában is (régen református voltam, tapasztalat, hogy baromira nem tetszik az ötlet az egyháziaknak hogy mondjuk valaki ragaszkodik hozzá ,hogy őt a haver keresztelje ha már úgy is egyetemes papság van)

végső soron pedig be kell látni, Isten nem törvénykönyv hanem tudatos valaki, tehát a bennünk lévő szándékot nézni, és ha előáll hogy teszem azt egy ésszakkórei valaki talál pár könyvet a kereszténységről, de nincs aki megkeresztelje, úrvacsorát adjon stb, noss Isten tudja azért hogy mi a helyzet, és ezért nem lesz előtte kevesebb ez az ember mint aki a szentségekben részesült :)