Keresztények, mennyire veszitek komolyan ennek az őskeresztény dokumentumnak a tanítását?

Én református vagyok. Nálunk eleve úgy van, hogy először megkeresztelnek, majd konfirmálsz (vagy felnőttként a kettő egyszerre), és utána vehetsz Úrvacsorát.

Valamint a lelkész mindig bejelenti "aki más felekezetű de lélekben úgy készült" (vagy nem tudom szóról szóra idézni), az is vehet. Ebbe gondolom nem tartoznak bele kereszteletlen emberek.

Én teljes mértékben egyetértek.

Ha Krisztus követő akarsz lenni akor mindenképpen fel kell vedd a keresztséget.

"Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát."

(Csel.2:38)

ApCsel 2:41-42

" A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben."

Előbb a megtisztulás és utánna az Úrvacsora.

nem tudok olyan felekezetről ahol lehetne ebben a szertartásban (nevezzük bárhogy is) kereszteletlen embereknek részt venni, bár azt hiszem van olyan kivétel ,hogy haldoklónak ha nincs megkeresztelve is adhatnak, bár ugye a legtöbb esetben haldoklónak, vagy betegnek aki nem tudna elmenni megkeresztelkedni azt bárki megkeresztelheti

a régebbi "hagyományos" protestáns egyházak nem vetik amúgy el a didakhét, hiszen egy az apostoloktól 1 max 2 "generációra" eső keresztény irat, ezért sokat segít egyes nehezen értelmezhető bibliai szakaszok értelmezésében vagy vitás kérdések eldöntésében

A hagyomány szerint a Didakhéban olvasható szabályokat Kr. u. 50-ben, a jeruzsálemi apostoli zsinaton hozták meg az apostolok. A ma ismert lejegyzett formája az apostolok tanítványaihoz köthető, az 1-2 század fordulója körül.

Érdemes tudni, hogy az etióp ortodox egyházban a Didakhé benne van a Bibliában, az Újszövetség kanonikus iratának számít. (Nem pont ebben a formában, hanem egy ennél is bővebb szövegváltozattal.)

A többi ortodox egyházban is máig érvényes a Didakhé össze szabálya. Keresztelés háromszori alámerítéssel, és csak szükség esetén háromszori leöntéssel; a kereszteletlenek Eucharisztiától való eltiltása; a napi háromszori otthoni ima és a heti két böjti nap; és az összes többi szabály - ez mind érvényes ma is.

(Egyedül az "apostolok" és a "próféták" vándorlását szabályozó pontok váltak okafogyottá, a keresztényüldözések megszűntével már helyben élő papjai, püspökei voltak az egyháznak, nem volt szükséges a vándorló igehirdetés.)

# 8 (6. vagyok)

Jogos a kérdés. A vér fogyasztásának tilalma abból fakadt, hogy mind a zsidó templomi szertartásoknál, mind a pogány kultuszoknál a vér a kultikus áldozattal volt összefüggésben.

Azért nem volt szabad vért fogyasztani, nehogy akár csak ilyen áttételesen is a család étkezése a pogány kultuszokhoz kötődjön. Meg persze a zsidó áldozati szertartáshoz se kötődjön, hiszen ezt Krisztus "vértelen áldozata", az Eucharisztia kiváltotta.

Aztán azóta már nincsenek pogány véráldozatok mint ahogy zsidó templomi áldozat sem, a kérdés tehát okafogyott lett.

De valóban, az ortodox népek hagyományos konyháiban nem is alakultak ki vért tartalmazó ételféleségek. Valamelyik netes fórumon azon csodálkozott egy orosz származású illető, hogy tényleg létezik olyan, hogy véres hurka meg hagymás vér, disznóvágáskor. És hogy van, aki ezt meg is eszi :) El sem tudta képzelni, hogy van ilyen.

Nálunk általában nem tartják be az emberek a vérevés tilalmát, általában azzal az ürüggyel, hogy a tilalom csak a vérre vonatkozik, a feldolgozott vérre már nem. (A sült hagymás vér már feldolgozott termék.) Népi furfangként ez megállja a helyét, de valószínűleg egyetlen pap sem fog véreshurkával kínálni senkit, nálunk sem.

A nyugati diaszpórákban vegyes, hogy ki mennyire tartja be, de többen, mint nálunk.

Szia!

Én a 7-es válaszolóval (dirtibi) érek egyet:

A keresztség, az mellett hogy Jézus parancsának való engedelmesség, egy belső döntés és változás, az újjászületés kifejezése és megerősítése. Az első keresztény gyülekezeteket csak azok alkották, akik újjászülettek, akik valóban Isten gyermekeivé váltak, és kapcsolatuk volt Vele. Ez volt a válaszvonal a gyülekezet és a világ között. (Ez nem azt jelenti, hogy nem voltak még újjá nem születettek is velük, vagy keresők, vagy érdeklődök, de világos volt mindenki számára, hogy ki a testvér és ki nem az még - az úrvacsora pedig csak a hívők számára van.) Ezen belül, ha valaki, keresztény létére bűnbe esett és nem akart belőle megtérni, az olyan nem vehetett részt az úrvacsorában (vagy, vannak olyan felvetések is, hogy a gyülekezet megvárta az úrvacsorával azt a testvért, hogy megtérjen a bűnéből, és utána mindannyian együtt vehessenek úrvacsorát) - sőt ha konokul ragaszkodott a bűnéhez, idővel ki is zárhatták a gyülekezetből.