Reformátusok! Mi a véleményetek?

Nem "eretnekség" vagy ilyesmi, csak reformátusok nem szeretik az ilyen mechanikus dolgokat. Miatyánkot leszámítva inkább szabadon szeretünk imádkozni, de nem "akármit", hanem a Miatyánkot tekintjük példának (mivel Jézus is így mondta, hogy te azért így imádkozzatok: Mi Atyánk...).

Ami gyakori hiba (igen, hibának tartom) imádkozásnál, azok az alábbiak:

-Túl sok mechanikusság. Tehát mondom mondjuk a Miatyánkot, de csak darálom, én magam nem állok a dolog mögött.

-Istent sokan kívánságautomatának tekintik. Miatyánkban is azt imádkozzuk hogy "legyen meg a te akaratod". Tehát elmondhatom Istennek hogy én mit szeretnék, sőt még jobb ha azt is elmondom, hogy őt hogyan szeretném szolgálni. Viszont ilyenkor a végére mindig odateszem hogy "...de mindazonáltal legyen meg a te akaratod."

-Aki kívánságautomatának tekinti Istent, az el szokott felejteni hálát adni, mindig csak kér. Lehet hogy sok szenvedés van az életben, de ami jó és van, azért adjunk hálát!

Mindenesetre ami református szemmel legfurcsább az egészből az a feszület a rózsafüzéren...

Én még nem találkoztam rózsafüzért használó reformátussal.

Te szándákosan provokálsz?

Egy rózsa fűzért elimádkozni kb. fél óra, ha több rózsafűzért imdákozunk az többször fél óra.

Halkan megkérdezem, el tud itt valaki többször fél órányi zsoltárt vagy másféle imát imádkozni fejből?

Egyáltalán, szokott valaki (akár nem fejből) napi többször félórát imádkozni?

De most őszintén...

A rózsafűzér különben a Miatyánkkal is imádkozható, nagyon sokáig a rózsafűzér 150 Miatyánkot jelentett, ami a 150 zsoltárt helyettesítette. Csak később jött szokásba az Üdvözléggyel imádkozni. Anglikánok és lutheránusok pedig a Jézus-imával is imádkozzák.

Szerintem ez értelmetlen, egy idő után ugyanolyan monotonitást eredményezne, mint amit a katolikus gyakorlatban nehezményezel.

Szerintem a reformátusok a közvetlen, élő kapcsolatra törekednek Istennel, amihez nem biztos, hogy bármi kötött rituálé érdemben hozzásegít. Elmondom, hogy számomra ez mit jelent.

Bűn - szerintem az a legjobb, ha már amikor "benne" vagyunk, akkor tudomásul vesszük, hogy ez amit most teszünk, gondolunk rossz, és természetesen az a legjobb, ha azonnal fel is hagyunk vele, vagy azonnal csökkentjük a károkat, pl. azonnal bocsánatot kérünk, ha megbántottunk valamit, és amint alkalmunk van rá Istentől is bocsánatot kérünk és megköszönjük, hogy kinyitotta a szemünk. Ha minden nap elkövetjük ugyanazokat a dolgokat, majd a nap végén "bűnt vallunk", azzal nem fordítunk hátat a bűnnek, úgy cselekszünk, mint Heródes, aki értette mit mond neki János, de végül a szeretője unszolására még is lefejeztette (értsd: másnap ugyanúgy bűnt követsz el, és közben legfeljebb azt gondolod, persze tudom-tudom, este beszélünk róla...)

Szerintem a szabad ima a legjobb, köszönetet nyilvánítva mindenért, ami aznap szép volt, jó volt, kellemesebben alakult, mint ahogy vártuk, vagy amiből tanultunk valamit, megerősített minket. Ennek a szabad imának a keretében kérhetjük azokat a dolgokat, amiben segítségre vagy támogatásra számítunk. És természetesen a "szabad" imában ki térhetsz újra a nap közben elkövetett bűnökre, és kérheted a segítséget, hogy ezektől megszabadulj, és kérheted, hogy segítsen Isten az általad megbántottaknak is megbocsátani. Szerintem a Biblia olvasás, zsoltár éneklés, elmélkedés, jobb, ha ettől az imától független. Én azt igyekszem gyakorolni, hogy minden nap a szabadidőm egy részében olvasok: vagy a Bibliát, vagy keresztény könyveket, elérhetőek a neten istentiszteletek szövegei, kinek mi tetszik. Természetesen a szabad imát lezárhatod a Miatyánkkal is, de ha megérted a Miatyánk felépítését, akkor a szabad imát fel tudod magadban építeni úgy, hogy a Miatyánk minden sorára kitérsz, de közben feltöltöd a személyes, napi élményeiddel, tapasztalataiddal. Ehhez persze nem árt a konkrét ima előtt bizonyos ideig átgondolni a napi eseményeket, és elelmélkedni rajtuk. Ehelyett sokszor kényelmesebbnek tűnik elmondani a Miatyánkot, de bensősségesebb a személyes ima.

# 8

Mindaz amit leírsz, az nagyon jó: a bűnös helyzet azonnali felismerése, a spontán hálaadás (amit te szabad imának nevezel), a Biblia olvasása, hitismeretek tanulmányozása, stb.

Ez mind szükséges, ez az alap. De ez egyúttal azt is jelenti, hogy önmagában még nem elég.

Ez még nem az ima, és ez még nem az imádságos élet. Az csak ezen felül kezdődik :)

kedves #9 válaszadó, magam is azt gondolom, hogy mindig van hová mélyíteni az imádságainkat, és mindig van további lépés az imádságos életben, nekem még nagyon-nagyon sok dolgom van ezen a téren. De azon elmélkedem, vajon kevésbé hallgatja meg-e az imánkat Isten, ha a Miatyánkból kiagyunk egy szót, vagy másképp fogalmazunk meg egy félmondatot? Ha az imádságunkban konkrétan kérjük egy vagy több bűnünk bocsánatát, ha konkrétan kérjük, hogy milyen kísértéstől kérünk és milyen gonosztól kérünk szabadítást? Vajon ha tudatosan, de teljeskörűen imádkozunk, akkor követkünk-e el azzal hibát, ha nem minden esetben szó szerint a Miatyánkkal imádkozunk, ha az imánk egyébként teljes?

Vajon más szemmel néz-e ránk Jézus attól függően, hogy ezen az uton hol járunk attól kezdődően, hogy őszintén imádkozunk napjában egyszer, eljutva addig hogy egy nap úgy ébredjünk, hogy minden percünkben vele és neki élünk? Vajon Jézus másképp néz ránk ennek az útnak az állomásain, vagy csak mi emberek nézünk egymásra más szemmel?