A Máté evangéliumában a mustármag és a kovász példázatát hogyan értelmezzem, Mt 13,31?

Jézus szemléltetésében, egy látványos növekedést szemléltet, hogy valami, ami nagyon kicsi, hatalmassá válhat.

I. sz. 33-ban a gyülekezet kis létszámmal indult, olyan volt, mint a mustármag, mely „a legapróbb. . . minden mag közül”. Ám minden várakozást felülmúlóan néhány évtized alatt hatalmasra nőtt

A mustárfa növekedése jót eredményezett, mert ahogy Jézus mondta, „az ég madarai” eljöttek, és letelepedtek az ágai között. Ezek a madarak a helyes szívállapotú embereket szemléltetik, akik jelképesen szólva táplálékot, árnyékot és védelmet találnak a keresztény gyülekezetben.

A mustármag Ahogy az más szövegrészekből látható, ez a kifejezés a Jézus által említett országára, vagy királyságára utal, aminek hírét, hatalmas területeken hirdetik. És arra, hogy akik ezt elfogadják, védelemben részesülhetnek.

A példázat a Királyság-üzenet terjedésére és a keresztény gyülekezet növekedésére mutat rá.

Függetlenül attól, hogy Isten ellenségei mennyire voltak elszántak, ez az apró mag folyamatosan nőtt, félrelökve minden sziklaszerű akadályt

„Az ég madarai”, melyek helyet találnak a fán, a világ minden tájáról származó, több millió helyes szívállapotú embert jelképezik. Ők kedvezően fogadták a Királyság jó hírét, és a keresztény gyülekezet tagjai lettek (Ez 17:23). A gyülekezetben szellemi táplálékot kapnak, felfrissülnek, és védelemben van részük

Ezek az emberek már most védelmet élveznek ennek a gonosz világnak a szellemileg beszennyező és tisztátalan szokásaitól.

Szia!

A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik. Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek a világi országokat szabályozó elvekkel. A földi hatalmak nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a Béke Fejedelme.

A Szentírás vadállatok képében mutatja be a földi hatalmakat. Krisztus pedig "Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit" (Jn 1: 29). Kormányzati módszerében nincs nyers erőszak, nincs lelkiismereti kényszer. A zsidók azt gondolták, hogy Isten országa úgy jön létre, mint a világ országai. Az igaz életet kívülről ható intézkedésekkel akarták elérni. Módszereket és terveket dolgoztak ki. Krisztus pedig olyan elvet mutatott be: az igazság és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygést és a bűnt.

Amikor Jézus ezt a példázatot mondta, közelben és távolban a fű és a gabona közül kiemelkedő mustárfákat lehetett látni. Ágaikat lágyan lengette a szél. Madarak röpködtek ágról ágra, és a lombok között csipogtak, fütyörésztek. A mag, amelyből ezek az óriásnövények kifejlődtek, a legkisebb magvak egyike volt. A fekete tokú mustár (Sinopis nigra) 3-4 méterre is megnőhetett. Különösen a Genezáret-tó vidékén és a Jordán völgyében terem a mai napig. Először zsenge, de erőtől duzzadó hajtást eresztett, majd addig nőtt és fejlődött, mígnem teljes nagyságában pompázott. Krisztus országa is gyengének és jelentéktelennek látszott indulásakor. Földi birodalmakhoz viszonyítva a legkisebbnek tűnt. A világ uralkodói szemében nevetséges volt, hogy Krisztus királynak mondja magát. A követőire bízott nagyszerű igazságok azonban mennyei erővel ruházták fel azt a birodalmat, amelyről prédikáltak. És micsoda rohamosan nőtt, milyen messzire terjedt befolyása! Amikor Krisztus ezt a példázatot elmondta, csak néhány egyszerű galileai képviselte az új birodalmat. Újra, meg újra elhangzott, hogy az emberek ne társuljanak a Jézust követő, egyszerű lelkivilágú halászokhoz, mert szegények, és számuk oly kevés. De a mustármagnak fejlődnie kellett, és ágait az egész világra kiterjesztenie. Amikor a földi birodalmak, amelyeknek dicsősége elkápráztatta az embereket, elpusztulnak, Krisztus országa - a csodálatos, a mindent átfogó hatalom - akkor is megmarad.

A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az emberi szívben. Elhangzik egy szó, belevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan hatás éri, amely új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a kegyelem munkájának gyümölcseit?

A mustármagról szóló példázat nemcsak azt szemlélteti, hogy Krisztus országa fejlődik, hanem azt is, hogy milyen szakaszok láthatók fejlődésében. Isten minden nemzedék idején különleges igazságot és különleges munkát bíz egyházára. A világ dolgaiban jártas kiváló elmék elől elrejtett igazság feltárul az alázatos, gyermeki lelkületűnek. Ez az igazság önfeláldozást követel. Harcokat kell vívni érte, és győzelmeket aratni. Indulásakor csak kevesen állnak mellé. A világhoz igazodó egyház és a világ nagyjai ellene szegülnek és lebecsülik. Gondoljunk Keresztelő Jánosra, Krisztus előfutárára, aki egymaga emelte fel szavát a zsidó nemzet gőgje és formaiaskodása ellen! Gondoljunk azokra, akik először hirdették az evangéliumot Európában! Milyen bizonytalannak, milyen kilátástalannak tűnt a két sátorkészítőnek, Pálnak és Silásnak a küldetése, amikor Troásban társaikkal hajóra szálltak Filippi felé! Képzeljük csak el, amint a megbilincselt, "megvénhedett" Pál a cézárok erődjében Krisztust prédikálja! Gondoljunk csak a pogányságnak és a császári Rómának ellentmondó rabszolgák és parasztok kicsiny közösségére! Gondoljunk Luther Mártonra, aki szembeszegült az egyházzal, a világ bölcsességének remekművével! Képzeljük csak el, amint Isten szava mellett császárral és pápával szemben szilárdan kitartva kijelenti: "Itt állok, másként nem tehetek. Isten engem úgy segéljen!" Gondoljunk csak a formaiaskodó, érzéki és hitetlen emberek között Krisztust és igazságát prédikáló John Wesleyre, aki szívén viselte a pogány világ jaját! Könyörgött azért a megtiszteltetésért, hogy elvihesse a pogányoknak a krisztusi szeretet üzenetét.

Ma ezeket az embereket hithősöknek tekintjük. Az igazi kérdés azonban az, hogy a mi szívünkben is el tudja-e végezni Isten Lelke azt a munkát, hogy sok-sok gyümölcsöt teremhessünk az Ő dicsőségére! Kívánom, hogy így legyen! Ámen!

Üdv. Péter

A mustármagról szóló szemléltetés a Márk 4. fejezetében is le van feljegyezve, és két gondolatot hangsúlyoz. Először is azt, hogy milyen bámulatosan megnőtt azoknak a száma, akik figyelnek a Királyság-üzenetre, másodszor pedig azt, hogy milyen védelmet élveznek azok, akik elfogadják az üzenetet. Jézus ezt mondta: „Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát, vagy milyen szemléltetésben ábrázoljuk? A mustármaghoz hasonló, amely, mikor elvetették a földbe, a legapróbb volt minden mag közül a földön, de miután elvetették, felnő, és nagyobb lesz minden más zöldségfélénél, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyéka alatt helyet találhatnak, ahol letelepedhetnek” Márk 4:30–32.

Itt ’Isten királyságának’ a növekedését láthatjuk, melyet i. sz. 33 pünkösdje óta a Királyság-üzenet terjedése és a keresztény gyülekezet növekedése bizonyít. A mustármag nagyon apró, és valami egészen kis dolgot tud jelképezni. Lukács 17:6. Ám a mustárnövény akár a 3–5 méteres magasságot is elérheti, erős ágai lesznek, és ezért jóformán olyan lesz, mint egy fa Máté 13:31, 32.

A keresztény gyülekezet kezdetben – vagyis i. sz. 33-ban, amikor mintegy 120 tanítvány felkenetett szent szellemmel – nagyon kicsi volt, de azután növekedésnek indult. Viszonylag rövid időn belül a tanítványoknak ez a kicsiny gyülekezete már több ezer hívőt számlált, a Cselekedetek 2:41; 4:4; 5:28; 6:7; 12:24; 19:20 szerint.