Amikor a sportolók imádkoznak Istenhez a saját sikerükért akkor, ha beavatkozna, igazságtalan lenne?

Tipikus trolletető kérdés, és lám, ugrottak is. :D

Kérdezőnek járna a zöld pacsi.

A hívő sportolók nem szoktak olyanokért imádkozni, mint egy győzelem a versenyen.

A nem hívő sportolók meg szintén nem szoktak ilyenekért imádkozni.

Ezt az első három válaszolónak írom, csak hogy ők is tudják, miről van itt szó lényegében. :)

"A hívő sportolók nem szoktak olyanokért imádkozni, mint egy győzelem a versenyen."

Neymar erről mást mondana, ha megkérdeznéd. Meg a többi dél-amerikai, erősen vallásos sportoló.

A sportolók teljesítménye és sikere sok dologtól függ. Milyen fegyelmezetten él, mekkora benne a küzdeni akarás, mekkora a lelki ereje, mennyire tud figyelni, mennyire segíti vagy akadályozza a sok kisebb-nagyobb jelentőségű körülmény.

A vallásos sportolók ezek szerint úgy tapasztaljak, úgy érzik vagy legalábbis úgy hiszik, hogy erőt meríthetnek, erőt kaphatnak a hitükből, s az ima sokféle képen segíti őket.

A vallásos hit nincs a tiltott dolgok listáján, ez nem számít doppingnak, ahogy például a sport pszichológusok alkalmazása sem.

Tetszett nekem, hogy egy brazil futballista egy meccs végen, amikor megalázó súlyos vereséget szenvedtek a németektől, ugyanúgy imádkozott, mint a meccs elején vagy máskor győzelemkor. Isten nem siker adó automata, Isten a megalázó vereségek által is erősíthet, Isten a megalázó vereséget is a javunkra fordíthatja.

Az Isten ritkán avatkozik be csodás úton az életünkbe, Isten segítsége ritkán látványos.

9#

Ha ez igaz,akkor ez elég nagy szégyen. Van egy végtelen kreátorunk,egy olyan mindenség ami akármit meg tud tenni,ő teremtette az egész univerzumot,ő a mindenség,és közben ilyenekkel foglalkozik...