A Zoroasztrizmus egyistenhívő vallás?

Tipikus példája annak, amikor a tudomány alkotta kifejezések nem alkalmasak a valóság leírására :)

A zoroasztrizmus egy olyan hitvilág, melyben egy dualista világkép és egy alapvetően monoteista világkép ötvöződik sajátos módon. Bizonyos értelemben véve mindkettő igaz, de egyik sem teljes mértékben.

# 2

Viszont a gonosz isten nem a teremtő és a minden felett bíráskodó isten, hanem alá van rendelve a Teremtő legfőbb Bírónak, aki maga a Jóság.

Ugyanaz, mint ahogy a kereszténységben is a Sátán is viaskodik Isten ellen, mégsem egyenrangú felek.

Valamennyivel dualistább világkép a zoroasztrizmusé, mint a kereszténységé, de alapvetően nem az. A zoroasztrizmus "rossz istene" ugyanúgy teremtmény, mint a Sátán a kereszténységben.

A zoroasztrizmusnak is volt egy másik ága, ez erősen dualista-monoteista:

A Zurvánizmus

Eszerint a világot nem Isten teremtette, hanem egy fejlődési lánc eredményeképp jött létre, és e fejlődés során a forma nélküli ősanyag, a Végtelen Idő és Tér (Zurván) különféle anyagi formákat vesz föl.

A Föld keletkezése előtt csak Zurván, a hatalmas és végső lény létezett. Azért, hogy fia szülessen, ezer éven keresztül mutatott be áldozatokat. Az áldozat itt nem azt jelenti, hogy egy másik lényhez imádkozott volna, hisz a perzsák hite szerint magában az áldozatban rejlik az erő. Ezer év után már nemigen hitt benne, hogy az áldozat ereje világra hozhatja fiát, Ahura Mazdát, a menny és föld teremtőjét. Ekkor, kétségei közepette ikreket fogant, Zurván ugyanis a teljesség, a női és férfi egységet egyaránt magában hordó nemtelen isten. Az ikrek közül Ahura Mazdában vágyai teljesültek be, Ahrimanban kétségei öltöttek testet.

Zurván Ahrimannak adta a világ fölötti hatalmat. Ahura Mazdá kapta az ezen felül levő dolgokat, és Ahura Mazdá megteremtette az eget és a földet. A világban tapasztalható rossz tehát nem valamilyen műhiba következménye, létének lehetősége a kezdeti lényből fakad. A két pólus közötti harc célja az egység helyreállítása.