Egy ateista nem érzi csodának a saját létezését?

# 3

"...mivel az evolúciós folyamat valóban csodálatos és lenyűgöző..."

Halkan szeretném megjegyezni, hogy a "csoda" az nem a lenyűgöző szinonimája, hanem a "csoda" a természetfeletti valóságnak a rendkívüli, de konkrét beavatkozása a természetes valóság folyamataiba. Ezt nevezzük csodának.

Ha már olyan teológiai szakszavakat használunk, mint például a "csoda", akkor legyünk tisztában annak a pontos teológiai jelentésével. (Legalább itt, a vallási rovatban.)

Babits Mihály válasza:

"Nem szánom én az ostobát,

kinek üres a mennyek boltja:

ki méltó látni a csodát

az a csodát magában hordja."

[link]

Ötösnek igaza van ebben.

Kérdező, te pedig azon gondolkozz el, hogy ha kihúznak egy lottószámot, az eredmény egy csoda lesz?

Nem?

Miért? Pedig annyira kicsi a valószínűsége PONT ENNEK a számnak, hogy alig lehet leírni. De az viszont BIZTOS, hogy valamilyen számot ki fognak húzni.

Az a helyzet, kérdező, hogy vannak valószínűségek, amihez úgy látom, nem értesz. Például az ősi Földön, az ősóceánban minden vízcseppben megvolt a lehetősége az élet keletkezésének, és volt rá 500 millió év.

Ez olyan, mintha minden cseppben minden percben lottót húztak volna.

Egy idő után garantáltan kijön az ötös.

Darwin az evolúciós elmélettel jött elő, aminek semmi köze nincs az élet keletkezéséhez.

Ő ugyanis a teljes genetikát, és a mai természettudományos eszközöket mellőzve tudta azt bebizonyítani, hogy a fajokat nem külön teremtették [ezt ma már a bibliatudomány sem vallja, mert miután feltárták a Genezis történelmi hátterét, nyilvánvalóvá vált, hogy képes az egész leírás].

Maga Darwin egyébként bár keresztény hitét fokozatosan elveszítette, ha jól tudom, agnosztikus lett ebben a kérdésben.

Az élet keletkezéséről tudomásom szerint nincs konszenzus a tudományos társadalomban, mindenesetre egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy magától indult be az egész. Azt ugyanis már sikerült kísérletileg bizonyítani, hogy szerves anyag előállhat szervetlenből, abban az esetben, ha megfelelő körülmények állnak rendelkezésre. Innentől már nem is tűnik olyan elképzelhetetlennek a replikátor, amely önmagáról képes másolatokat készíteni.

Az persze, hogy e folyamat mögött áll-e Isten, teljes mértékben hit kérdése, nem bizonyítható.

Dante

"Nem szektás volt: keresztény volt haláláig. Kicsit megingott a hite, de igaz hívő maradt"

->Mint írtam, Darwin a keresztény hitét folyamatosan elveszítette. De ezt nem nekem kell elhinni. 1880-ban egy neki feltett kérdésre a következő választ írta:

"Kedves Uram!

Sajnálattal kell értesítenem Önt, hogy nem hiszek a Bibliában, mint isteni kinyilatkoztatásban, és ezáltal Jézus Krisztusban sem mint isten fiában. Tisztelettel, Ch. Darwin.”

Forrás: [link]

Azóta a levél már el is kelt: [link]

Tudomásom szerint ő agnosztikus maradt.

Dante

Az 5. számú válaszban teológiailag közelítettem meg ezt az egész kérdést. De velem lehet alkudozni, most jöjjön egy szépirodalmi megközelítés, amelyben a "csoda" szó némileg más értelmet kap:

Szécsi Margit: Úgy néztem

Úgy néztem magamra mindig,

ahogy csodára nézni illik,

csodára, az ember fiára,

kezeire, nyírott hajára.

Megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=6N_uRegGmAo

Szerintem ez vers ateistaként is vállalható. :)

Habár konkrét keresztény lelkiségi üzenetet (is) hordoz, de ennyit azért már tényleg nem akarok csavarni a "csoda" szó értelmezésén. :)