Milyen érzés haragot tartani, és milyen elengedni, megbocsájtani?

Az alapvető probléma, hogy a megbocsájtás,az emberek valamiféle filmekben látott óriási egymás karjába borulásokkal, és mindenféle felemelő érzésekkel azonosítják, csak hogy a valóság ettől az esetek többségében nagyon távol áll. Az emberek borzalmasan önzőek, makacsok, akaratosak, bosszúállóak, álszentek, és manipulatívak. Hiába bocsájtasz meg bárkinek is, csak pár szentéletű ember képes valóban az érzéseit valóban szeretettel átitatni, miután, valaki jól arcon csapta, vagy kirabolta, megverte, elárulta, a munkahelyen alátett, kihasználta, megvezette, megcsalta őket. A többi ember, magában hordozza a sérelmeket, és ezt kár is tagadni. Biztos lesznek akik majd úgy nyilatkoznak, hogy bizony ők nem, de ez hazugság, ahogy írtam csak kevesek képesek.

Én azt gondolom, hogy a megbocsájtás helyett, inkább az érdektelenségre kell törekedni, ami nem torzítja el a valóságot, és nem fog újabb szituációkat szülni, ahol a szobánkban, összegörnyedve, azon filózunk, hogy Jóska, Pista, Marika, megint jól kihasznált minket, aztán jó lenne neki megbocsájtani. El kell ezeket felejteni. Érdektelenséget kell elérni, amely érzéketlenséggel párosul. Persze nem kell robotnak, vagy valamiféle üres bábként járni, de jó ha az ember inkább a valóságot látja, és bizony nem vár sokat más emberektől, el kell fogadni a világot, és a szituációkat olyannak amilyenek, amin lehet változtatnunk kell, de felesleges más emberek bocsánataiért könyörögni, vagy saját magunkat azzal inzultálni érzelmileg, hogy egy többször is minket megsértő embert, valamiféle csodás lényként kezeljük.

Az embernek, muszáj megtanulnia stabilnak, és a lehető legkevésbé sérülékennyé válnia, mert máskülönben az emberek felzabálják, érzelmileg.

Megbocsátani, sokszor az igazságosság érzése miatt, nem mindig könnyű.

De a harag viszont kikezdheti az egészségünket, és az Istennel ápolt kapcsolatunkat, valamint Jézus a kilenc boldogságba foglalta a békeszerzést, vagy is békeszerzőnek kell lennünk,

(Máté 5:9) 9 Boldogok a békeszerzők, mivel »Isten fiainak« fogják őket hívni.

Ezt a tulajdonságot ha valaki kifejleszti önmagában, akkor az élete boldogabb, és békésebb lesz, ami nem csak az egészségére válik hosszútávon, de a társadalomban is jobban megállja a helyét, valódi barátként a kapcsolatai is maradandóbbak lesznek, és nem utolsó sorban az Istennel való kapcsolata is áldásosabbá válik

"Ezt a tulajdonságot ha valaki kifejleszti önmagában,"

A Biblia szerint Isten adja és Isten tud benne segíteni. Te ilyen önmegváltó vagy?

(Róma 12:2) . . .változzatok át elmétek újjáalakítása által, hogy próbatétellel megállapíthassátok, mi az Isten jó, elfogadható és tökéletes akarata.

(Efézus 4:23, 24) 23 meg kell pedig újulnotok az elméteket mozgató erőben, 24 és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban.

Kedves Válaszoló.

Ha az Isten adna ilyen tulajdonságot és nem Te fejleszted ki, akkor az már nem Te vagy.

Neked kell erőfeszítést tenned, hogy elsajátíts egy Istentől elvárt magatartás formát.

A Teremtő pedig az áldását adja erre , de nem Teszi beléd ezeket a tulajdonságokat.

Egyetértek az 5-ős hozzászólóval.

Hogy „békeszerzők” vagyunk-e, vagy sem, az abból látszik, hogy mit teszünk, vagy mit nem teszünk.

Az, hogy valaki békeszerző, nem pusztán annyit jelent, hogy békés, vagy hogy nyugalom tölti el. Egy békeszerző kész jóindulattal bánni másokkal, és tesz is valamit a békéért.

Szentírási értelemben tehát békés személy az, aki tevékenyen előmozdítja a békét, és ha kell, békét szerez olyan esetekben, melyeket korábban a békétlenség jellemzett.