Kikről beszél az alábbi ígéretében Jézus, csak az apostolokról, csak egyes választottakról (pl. őt követő prófétákról), netán minden követőjéről?

Szerintem az apostolokról és a korai gyülekezetekről. Számunkra ez azt jelenti, hogy megértjük a Bibliát és különbséget fogunk tenni minden esetben a jó és a rossz között és szeretetben épülünk lelki házzá.

Ez a véleményem

Jézus bölcsebb volt, mint bármelyik idegenvezető, ezért sosem terhelte meg a tanítványait több ismerettel, mint amennyit képesek lettek volna felfogni.

Mert a tanítványai akkor még nem voltak képesek „elhordozni” azt az ismeretet. De Jézus elmagyarázta nekik, hogy sok ismeret lesz kinyilatkoztatva, amikor eljön majd „a segítő”, a szent szellem, amely bevezeti őket „a teljes igazságba”

S ezt nem csak az akkori követőinek mondta, hanem az utolsó napokban élő testvéreinek, követőinek is

Mindenkiről, aki nem érett még arra, hogy elhordozza Jézus neki szánt mondanivalóját. Egyesek azt hiszik, hogy ők értik a Bibliát, hiszen ők okosabbak, bölcsebbek, felkészültebbek, mint a három éves intenzív tanfolyamot végzett apostolok voltak akkor. Azt gondolják, hogy a tanítványok nem érthették volna meg ott és akkor Jézus azon mondandóit, amit mi ma értünk a Bibliából. De Jézusnak mindenki számára van olyan mondanivalója, ami szellemi érettséget igényel, és csak ez után az érési folyamat után fogja megmutatni, ennek hiányában pedig soha. Pál apostol beszél tejnek italáról és kemény eledelről. Ahogy a természetes világban nem képes egy csecsemő rántott húst enni, hanem anyatejen él, ehhez hasonlóan képtelen egy frissen újjászületett ember a szellemi ételt maga kinyerni a Bibliából, arra van szüksége, hogy ezt mások tegyék meg helyette, és az életté és szellemmé vált igével táplálják. Nagyjából előre tudom, milyen ellenvetéseket fognak felvetni, de meggyőződésem, hogy a fenti igén kívül, a 2János 12-nek és a 3János 13-14-nek is hasonló a mondanivalója a ma élő keresztények számára: Isten személyes élő tanításban akar részesíteni minden egyes hívő embert, amely tanítások soha nem mondanak ellene a Bibliának, de csak annyi támpontot nyújt velük kapcsolatban a Biblia, hogy azáltal eldönthető, hogy igei-e vagy nem, de az igéből semmiféle levezetéssel ki nem hámozható a Szent Szellem tevőleges beavatkozása nélkül.

"Sok írni valóm volna néktek, de nem akartam papirossal és tintával, hanem reménylem, hogy elmegyek hozzátok, és szemtől szembe beszélhetünk, hogy örömünk teljes legyen." (2Jn 12)

"Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked: Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk." (3Jn 13-14)

Vannak, akik abban hisznek, hogy a Biblia nem a Szent Szellem ihletésére íratott le, és nem hiszik, hogy a fenti két idézetnek a ma élő hívők felé is van üzenete. Én nem tartozom közéjük.

Vannak Istennek titkai, amiket bepecsételt arra az időre, amikor majd kinyilatkoztatja nekünk. Vannak erre való utalások is a Bibliában, például Dánielnél: "Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás." (Dán 12,4)

Ez azt jelenti, hogy Dániel könyvében olyan kijelentések vannak bepecsételve, amiket csak a végidőkben lehet megérteni, pedig addig is sokan tanulmányozzák, de az ismeret csak fokozatosan bomlik ki a számunkra. Nem így lenne, ha puszta Biblia-ismeret elég lenne ehhez. Istennek vannak titkai, és ezeket akkor fedi fel, amikor itt van az ideje, korábban sehogyan sem tudható meg.

"A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük." (5Móz 29,29)

"Istennek vannak titkai, és ezeket akkor fedi fel, amikor itt van az ideje, korábban sehogyan sem tudható meg. "

Üdv, tudnál példákat mondani?

"Üdv, tudnál példákat mondani?"

Az Evangéliumok tanúsága szerint Jézus egy csomó dolgot tett azért, hogy beteljesedjen az Írás, illetve sok dolog ugyanebből az okból történt Vele.

A Messiás az asszony magvából született (1Móz 3,15), Ábrahám (1Móz 22,18), Izsák (1Móz 21,12; 26,3) és Jákob leszármazottja (1Móz 28,4), Júda törzséből(1Móz 49,8-9) a Dávid házából (2Sám 22,51). Egy hajadon, szűz leányban fogant meg a Szent Szellemtől (Ézs 7,14), és Betlehemben született (Mik 5,2). Heródes legyilkolta Betlehemben a két éven alúli fiú gyermekeket (Jer 31,15). Jézust Egyiptomba menekítették (Hós 11,1), később Názáretbe költöztek(Ézs 11,1). Jézus szolgálati helye Galilea volt (Ézs 9,1). Nem fogadták el a szolgálatát (Ézs 53,1), pedig betöltötte a Messiásra vonatkozó próféciákat (Zst 40,8-9), kivéve a végidőkre vonatkozóakat. Egy barátja lett az árulója (Zst 55,13-14; 41,10). Egy koncepciós perben halálra ítélték, és kínhalált halt (Ézs 53,9). Közben a római pribékek megosztoztak a ruháin, a köntösére pedig sorsot vetettek (Zst 22,19), mirhával kevert borral kínálták és ecettel itatták (Zst 69,22), gúnyolták, köpdösték (Zst 22,8). Halála után gazdagok mellé temették (Ézs 53,9). Lement a Seolba, azaz a Pokolba, harmadnapon pedig feltámadt(Zst 16,10). Felment a Mennybe (Zst 68,19).

A lista korántsem teljes, csak azokat írtam, amelyek eszember jutottak, illetve megkerestem,hogy mely ószövetségi helyekre utal az Újszövetség. Például az Evangélium azt mondja, hogy Jézusról megíratott, hogy názáretinek fogják nevezni. Ám az ige, amire hivetkozik így szól:"És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál (nécer) nevekedik." (Ézs 11,1) Názáret => Nadzareth => Náceret = "ág, hajtás" vagy ”őrködés”, etimológia: nécer = ág, hajtás. Vagyis a Máté Evangéliuma szerint az Ézsaiás 11,1-ből következik, hogy Jézust Názáretinek fogják hívni, pedig lehet, hogy Názáret még nem is létezett Ézsiás idejében. A 'nécer' szó összesen négyszer fordul elő az Ószövetségben:

Ézsaiás 11,1; 14,19; 60,21; Dán 11,7. Egyik igéből sem következik egyértelműen, hogy Jézust Názáretinek fogják nevezni, az ige mégis ezt mondja: "És oda jutván, lakozék Názáret nevű városban, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondottak, hogy názáretinek fog neveztetni." (Mt 2,23) Ez csupán arra példa, hogy egyrészt a Biblia adhat - és ad is - olyan kapaszkodót, ami csak akkor érthető meg, amikor itt van az ideje, ráadásul Isten Szelleme, mint szerző, mondhatja azt is, hogy bár eddig egy adott igehelyet így értelmeztetek, de én most másképpen, lásd: "És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által, aki így szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat." (Mt 2,15)

"Mikor még gyermek volt Izrael, megszerettem őt, és Egyiptomból hívtam ki az én fiamat." (Hós 11,1)

Minden korábbi Írásmagyarázat Izrealre vonatkoztatta volna a Hóseás 11,1-et, ám a Máté 2,15-ben azt mondta a Szent Szellem, hogy valójában Jézusra vonatkozott.

A válasz az 1János 2,20:27:

"És néktek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok...

És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne."

Ezek szerint minden egyes hívőt közvetlenül Isten Szelleme tanít, amikor olvassa a Bibliát, amikor hallgatja a prédikációt, amikor elmélkedik az Igén, amikor hallgatja a híreket, vagy a napi bárminemű tevékenységét végzi. Ez azonban érettséget feltételez. Azaz nem a frisen a világból kijött újjászületett emberekre vonatkozik első sorban, hanem azokra, akiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre. Ám az ilyen ember részéről is elváratik, hogy nyitott legyen Isten Szellemének a tanítására, feddésére, korrigálására és nevelésére, Ha ez hiányzik az emberből, akkor Isten Szelleme nem tudja hatékonyan végezni a tanítói szolgálatát felé. Az is könnyen előfordulhat, elő is fordul, hogy az embernek van egy mániája, amihez semmi köze Istennek, mégis felszenteli azt azon az alapon, hogy benne van a Szent Szellem. A Szent Szellem bennünk lakozása azonban egyáltalán nem tesz minket tévedhetetlenekké, kizárólag abban az esetben, ha rá vagyunk hangolódva Isten Szellemére, és minden körülmények között nyitottak vagyunk Felé, és engedelmesen viszonyulunk Hozzá. Ez azonban még a legfelkészültebb Isten embereinél sincs mindig így, azaz mindenkinek vannak gyengébb pillanatai. Éppen ezért egyetlen hívő ember sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne hallgasson meg más hívő embereket is. Egyrészt azért, mert minden hívőnek lehetnek olyan kijelentései az Úrtól, amit mi nem kaptunk meg közvetlenül, másrészt pedig Isten sok esetben használ embereket arra, hogy korrigáljon bennünket. A János által említett kenet sokszor úgy működik, hogy amikor egy ember beszél hozzánk, a bennünk levő kenet bizonyságot tesz a hallottak igaz voltáról, de akár fordítva is lehet: arról tanúskodik, hogy amit éppen most hallunk, ahhoz Neki semmi köze nincs. A Szent Szellem ilyen jelzéseire érzékenyen kell reagálnunk. Ha egy ember szavát pozitív módon megerősíti bennünk, azt a továbbiakban nincs jogunk negligálni azon az alapon, hogy nincs szó szerint benne a Bibliában. Ha azonban egy ember szó szerint idézi a Bibliát a mondandója alátámasztásához, de a bennünk levő kenet egyfajta undort vagy zavart közvetít, akkor nem fogadhatjuk be annak az embernek a mondandóját, ugyanis akár a tudta nélkül, de a Sátán idézett általa a Bibliából. Tulajdonképpen ezt mondja Pál a prófétálásról is, ami ihletett beszédet jelent:

"A Lelket meg ne oltsátok. A prófétálást meg ne vessétek, Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok! Mindentől, ami gonosznak látszik, őrizkedjetek" (1Thess 5,19-22)

Ez azt jelenti, hogy a Szellem munkáját meg lehet oltani azzal, ha megvetik, amikor szól. Annak nincs jelentősége, hogy közvetlenül a szívünkhöz szól-e, vagy másik embert felhasználva szól hozzánk. Ha megvetjük, és kibúvót keresünk, azzal megszomorítjuk, és megoltjuk a munkáját. Ez kifejező. Ahhoz hasonlít, mintha a lobogó lángok közé egy vödör vizet öntenénk. Ha kialszik, akkor újra meg kell gyújtani ahhoz, hogy megint égjen. Talán nem alszik ki egyből, de az égés intenzitása nagymértékben csökken, még egy-két vödör, és ki is alszik. Ez az oka, hogy sok emberhez nem szól már a Szellem. Újra fel kellene venni a kapcsolatot Vele. Ehhez meg kell térni. Egyes közösségekben sajnos hagyománya van annak, hogy a Szent Szellem a háttérbe van tolva. Pedig Pál apostol figyelmeztet a Bibliában, hogy ne vessük meg a Szellemet, amikor szól. Mindent vizsgálatnak vagyunk kötelesek alávetni, de a vizsgálat arra vonatkozik, hogy valóban Isten Szelleme szólt-e. Ha úgy találjuk, hogy igen, akkor azt kötelesek vagyunk megtartani. Ha azonban az a vizsgálat eredménye, hogy nem a Szent Szellem szólt, akkor attól őrizkedni kell.