Feltéve hogy tényleg fontos a történelmi vonal ami Péterhez vezet, miért akarják ezt a katolikusok maguknak kisajátítani?

Itt nem történelemről van szó, hanem Isten szaváról.

Amit tudniuk kell a keresztényeknek, az van leírva, hogyan kell élniük a világban.

S soha nem arról szólt, és szól, hogy a kinevezettek, piedesztára kerülnek némely alkalomkor.

Ha úgy lett volna, ahogy egyesek állítják, akkor sem jogosította, vagy tanította sem Jézus, sem senki, hogy pápaságot és egyed uralmat alakítsanak a világban.

A keresztény üldözött, és nem üldöző.

s inkább vállalja a halált, mint hogy gyilkossá váljon.

@ Péter soha nem volt sehol sem Püspök.

Júdásról mondja Péter: "Az ő püspökségét más vegye el." (ApCsel 1,20)

Péter az apostoli testületet feje volt, az apostolokat és utódaikat görögül episzkoposznak, magyarul püspöknek mondjuk. Péter alapvetően missziós püspök volt, tehát nem volt állandó székhelye, de ahol éppen volt, ott természetesen ő volt a főnök.

@ de nem volt elsősége az apostolok fölött abban az értelemben, vagy az alapján, hogy valamiféle rangot vagy hivatalt viselt volna.

"Te Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva." (Mt 16,19-19)

"Jézus ismét azt mondta: Legeltesd juhaimat!" (Jn 21,17)

Péter kulcsfontosságú személy az Egyházban, az alapkő, a főpásztor.

@ Tehát Péternek sokszor küldöttként kellett szolgálnia.

A bölcs vezető még ha megtehetné is, nem dönt jelentős kérdésekben egymaga, hanem például átruházhatja a döntés jogát egy testületre. Amikor Péter küldöttként szerepel, természetesen ő akkor is főpásztor, csak alávette magát a testület közös megegyezésnek.

@ Az az elképzelés, hogy Péter Rómában élt, és az ottani gyülekezet vezetője volt, nem hozható összhangba a szentírási utalásokkal.

"Köszöntelek titeket, akik Babilonban, mint ti, kiválasztottak, fiammal, Márkkal együtt." (1Pét 5,13)

Babilon a híres pogány nagy város, Péter idejében már nem létezett. Babilon Róma gúnyneve volt.

@ A Biblia sehol sem sejteti, hogy Babilon Rómára utal,

"Gyere, megmutatom neked a nagy kéjnő ítéletét, aki a nagy vizek fölött ül. Vele bujálkodtak a föld királyai, és a föld lakói megrészegültek kéje borától. Lélekben elvitt a pusztába. Ott láttam egy asszonyt, ... Homlokára egy titokzatos név volt írva: A nagy Babilon, a föld utálatra méltó kicsapongóinak anyja. Láttam, hogy az asszony megrészegedett a szenteknek és Jézus tanúinak vérétől. ... Az asszony, akit láttál, az a nagy város, amely a föld királyain uralkodik." (Jel 17,2-18)

A Jelenések könyvében Babilon a nagy város, amellyel a föld királyai paráználkodnak, egyértelműen Róma.

@ Mivel a római kormány ekkor valószínűleg még nem kezdte el üldözni a keresztényeket (csak Néró uralkodása idején), Péternek nem volt oka arra, hogy Rómát valamilyen más néven nevezze.

A keresztények gúnyból és nem félelemből nevezték Rómát Babilonnak, hiszen ugyanolyan istentelen volt, mint Babilon fénykorában.

@ Amikor Pál a rómaiaknak írt, sokakat név szerint üdvözölt, de Pétert nem említette. Ha Péter, aki ismert felvigyázó volt, Rómában lett volna, Pál nyilván őt is üdvözölte volna.

Nyilván. Pál amikor levelét írja Péter valószínűleg még nem volt Rómában, sőt Pál hamarabb lehetett Rómában, mint Péter.

Péterről a Biblia alapján is tudjuk, hogy keresztre feszítették (Jn 21,18-19). Márpedig keresztényüldözés és keresztre feszítés a Birodalom részéről legelőször Rómában volt Néro császár uralkodása alatt. A keresztény hagyomány egyértelműen állítja, hogy Péter Rómában halt meg a Néro-féle keresztényüldözések idején.

A tény az, hogy Péter Babilonból írja levelét, amely Péter korában maximum egy falu lehetett. A tény az, hogy a Jelenések könyve Rómát nevezi Babilonnak. A tény az, hogy Pétert keresztre feszítették, márpedig ilyen Rómában volt a Néró-féle keresztényüldözések idején. A tény az, hogy az egyházatyák szerint Péter Rómában halt meg. A tény az, hogy Rómán kívül semelyik város nem követelte magának Péter sírját. A tény az, hogy a római püspökök Péter utódának tartották magukat, s a többi püspök így tekintett rá. A tény az, hogy a vatikáni székesegyház ott épült, ahol Péter sírját mindig is gondolták, s valóban találtak alatta egy I.századi temetőt, s egy olyan sírt, amelyben olyan valakit temettek, akit nagyobb tisztelet övezett.

A tény mindössze ennyi.

Még akkor is, ha ebben a folytonosságban kis hamisság van. Az üldözött kereszténységből Rómában államvallás lett, a tanítások, a vezetők és a tagság is kicserélődött, ha egyáltalán lehet beszélni folytonosságról. Az eredeti tanításokhoz visszatérő keresztényeket tűzzel-vassal, inkvizícióval és gyűlölettel irtja a római katolikus gépezet, használva a középkori államokat is.

A farizeus felekezet a zsidóságban ugyanilyen pályát járt be, mint a keresztények között a római, Mózes székétől eljutottak Jézus szidalmazásáig és végül a római birodalom segítségével a kivégzéséig.

Jézus földi szolgálata alatt rengetegszer összetűzésbe és vitába került a farizeusokkal.