Haragudni fog rám Isten, ha mégis létezik?

Abban a hitben élsz, hogy a cselekedeteit határozzák meg az üdvösséged. Nem így van, ezt felejtsd el. Ez csak a te elképzelésed szerint jó. Vagy te sosem irigykedtél, gyűlölködtél, sosem voltál szeretetetlen, sosem pletykáltál, sosem voltál gőgös? És ez csak pár dolog.

Ezen gondolkodj el.

Most olvastam az első két választ. Akkor másképp írom:

Nemcsak én, de jelenleg több millió ember ismeri Istent és van vele élő kapcaolatban. Ez nem vicc és nem játék. Nekünk van szükségünk van rá, nem pedig fordítva. Bűnös vagy, ahogy én is, de van kegyelem, amit el kell fogadni, nem fogja senki megkapni magától.

Amúgy az első válaszoló logikája ahhoz hasonló, mintha én tagadnám az ő anyját, csak mert nem ismerem.

"Sok helyen találkozom azzal a meglátással, hogy Istent nem az eszünkkel, hanem a szívünkkel találhatjuk meg. Ez olyasvalamit jelent, hogy a teljes hithez némileg le kell mondanunk a tapasztalatokon és logikán alapuló gondolkodásról. "

Ezzel nem értek egyet. Van kettő fajta bizonyítási mód. A "tudományos" és a "jogi".

A tudományosban egy kísérletet megismételsz több alkalommal, méréseket végzel, és megerősíted vagy megcáfolod a feltételezésedet. Ilyen bizonyítást értelemszerűen nem fogsz találni sem Istenre, sem Jézus feltámadására. Sőt, ilyen módon azt se tudod bebizonyítani, hogy reggel bementél az iskolába...

A "jogi" bizonyítás iskolába menés esetén úgy történik, hogy vannak tanúid rá, bizonyítékként ott vannak az órai jegyzeteid, stb. (Úgy mint Jézus élete és feltámadása kapcsán az apostolok.)

Isten létére a "szokásos" érvek, hogy vajon kialakulhatott-e az egész világegyetem a semmiből? Hogy ahogy a festmény se létezne festő nélkül (akkor is ha nem látod a festőt), a teremtett világ hogy létezhet Isten nélkül?

Jézus feltámadása (ha már külön a keresztyén vallásról szólunk) is nagyon érdekes történelmi esemény, mivel valami biztosan történt az első században Palesztinában, ami később a világtörténelmet ilyen radikálisan átalakította. Az apostolok láttak valamit, és akkor is ragaszkodtak hozzá, hogy Jézus feltámadt a halálból, ha épp kivégezték őket azért amit hirdetnek. Tehát egy nagy összeesküvésből nem lett volna hasznuk. Sőt az adott korban is amikor ismerték Jézust sem állította senki, hogy nem is létezett, meg nem is úgy volt, ahogy az apostolok mondják. Az nem tetszett sokaknak, hogy ők egy olyan megváltóra vártak, aki porrá zúzza a Római Birodalmat, és felszabadítja a zsidó népet.

Ez persze csak filozófia, akkor leszel "mélyen hívő" ha imádságban kéred Istent hogy alakítsa az életedet olyanra amilyenre ő akarja, és a te életedben is megtapasztalod Istent. De mindenesetre remélem sikerült meggyőznöm téged arról, hogy az Istenhithez egyáltalán nem kell lemondani az eszedről meg a logikádról... :-)

"Az lenne a kérdésem, hogyha a 'finishben' kiderül, hogy a telitalálatos válasz az "Isten létezik.", akkor Ő vajon haragudni fog-e rám a tartózkodásom miatt? Annak ellenére, hogy egyébként jó ember voltam"

Hogy Isten hogy ítél, azt rá bízom. Viszont az a baj, hogy mindenki bűnös. (Csak magadban gondold végig: hány hazugságot mondtál életedben? előfordult-e már, hogy valakit nem szerettél feltétel nélkül? loptál-e már, akár kis értékben? Isten nevét használtad-e hiába?)

A bíróságon se mondhatod a bírónak, hogy "bíró úr, én megszegtem a törvényt, de egy hajléktalannak adtam egy százast, úgyhogy egész jó ember vagyok".

Ami a lényege az egésznek, az pont Jézus halála és feltámadása. Csak Isten szó szerinti fia tudott tökéletes életet élni, mégis keresztre feszítették, pedig ő aztán semmi ítéletet nem érdemelt volna. Vállalta, hogy helyetted is elszenved minden büntetést, így Isten előtt te is tiszta lehetsz. Csak annyit kér tőled Isten, hogy fordulj felé bűnbánattal, és bízzál Jézusban.

Isten csak az evangélium által nyújt békejobbot az embereknek. Azért lehet olvasni Páltól, hogy "békesség evangéliuma", mert egyedül Krisztus áldozatában való hit szerez a bűnös és Isten között békességet.

Kegyelem-békesség-boldogság-élet, csak Krisztus által van. Amikor Jézus elhallgattatta a farizeusokat, szadduceusokat és törvénytudókat, és azok utána sem tértek meg, akkor mondta a legkeményebb beszédét a "jaj" mondásokat ellenük.

A kérdésedre a legrövidebb válasz is Jézus szájából származik:

Ján 3:36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.

Istenben teljes elménkkel és teljes szívünkkel kell hinni, nem elég csak az egyik vagy a másik.

Ha valakinek nem adatott meg a hit, hogy megismerje, felismerje Istent, akkor azok valószínűleg másként esnek majd ítélet alá is, mint azok, akik megismerték Őt, majd úgy tagadták meg.

A számos jócselekedettel bizonyságot tehetsz Isten mellett akaratlanul is. Amiből majd hit fakadhat.

Persze megpróbálhatsz kilépni a mostani passzív helyzetedből is, hogy gyarapítsd az istenkeresők nyáját.

" Ez olyasvalamit jelent, hogy a teljes hithez némileg le kell mondanunk a tapasztalatokon és logikán alapuló gondolkodásról."

Az igaz hit valóban nem tapasztalatokon nyugszik.

Hanem tényeken! Isten Igéje és Jézis Krisztus az amire és akire ráépitheti bárki az életét, és soha nem fog összedőlni!

Válaszoljon erre maga a Teremtő:

(Róma 1:20) 20 Mert az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség számukra;

Aki Isten alkotásaiból nem fedezi fel a Teremtőt, az menthetetlen. Nincs mentség számukra.