Hogyan tudnám megkedveltetni magam istennel?

Kezdheted azzal, hogy nagybetűvel írod, hogy Isten.

Isten nem ítélkezik. Imád mindannyiunkat, a gyermekeit. Önszántunkból születtünk le erre a bolygóra, megélni a szembejövő életszituációkat, bejárni különféle utakat, megtapasztalások, élmények, fejlődés. Ha elvállaltál egy életfeladatot, valaki azt mondta, hogy kétséged ne legyen afelől, hogy tettél mellé kellő tudást is, hogy véghez vidd. A saját sorsunkat mi raktuk össze, aszerint, hogy miket akartunk megélni odafönt, a Mennyben, születésünk előtt.

Hát,előző,mi nem ide , erre a bolygóra tartozunk,csak kirándulni jöttünk. Meg, ha megtapasztaljuk mind a két pólust, tehát a negatívat is, amikor hiány van pl valamiből, akkor már jobban tudjuk értékelni a pozitívat is. Amúgy tök klassz hely, ahonnan ide születtünk, állítólag a tudatos teremtés az ott úgy néz ki, hogy csak rá gondolunk valamire , és egy szemvillanás, egy pillanat alatt ott-terem, megjelenik. Meg amúgy megsérülni sem tudunk, mert ott csak fényből állunk, egyébként sincsenek veszélyes dolgok ott, arrafelé. Ott meg fullra tudatosak vagyunk mindenre, tehát pontosan tudjuk, értjük, hogy az életünk mely szituációját miért terveztük bele a sorsunkba. Meg hogy úgy visszatalálni, megértésre jutni a dolgokkal kapcsolatban újra, úgy, hogy megfeledkezünk a Mennyországról, ahonnan jöttünk, mármint, hogy ott milyen volt, és akkor így újra feltalálni, kipróbálni magunkat egy ilyen világban, milyen hatások érnek minket, és mit tudunk kihozni a dolgokból, megpróbáltatások által, azokon túljutva, kipróbáljuk, milyen, amikor le vagyunk tompítva, és ilyen módon felülemelkedni, keresztüljutni a nehézségeken, átélni, megtapasztalni.

*a 6-os komim a 3-asnak ment

ó, bocs, első mondatot visszaszívtam. Huppsz...