Mitől bűn a bűn? (keresztény szemszögből)

Úgy is felfogatod az egészet, hogy a bűn az, ami elválaszt, egyre távolabb taszít Istentől, aki vonz téged.

Végletekig futtatva pedig a kárhozatba taszít, ami Isten teljes hiányát jelenti.

Jézus két főparancsának a lényege az Isten- és emberszeretet. Tehát szeressük Istent és szeressük embertársainkat is. Ha egy tett, vagy gondolat, de akár egy tettnek a hiánya ezen két főparanccsal ellentétes, akkor az bűn.

Egészséges lelkiismeret esetén érezzük, hogy mi a bűn és mi nem, még ha nem is teljesen tudatosan. Azonban a lelkiismeretünket is "nevelni" kell, ahogy félre is nevelhető, elrontható.

Bibliai értelemben, így fogalmazzuk meg:

A Biblia héber és görög szövege alapján betű szerint azt jelenti, hogy valaki elvéti a célpontot. Maga Isten jelöli ki a „célpontot”, amelyet intelligens teremtményeinek el kell érniük. E célpontnak az elvétése a bűn, amely igazságtalanság vagy törvénytelenség is egyben

Minden, ami nincs összhangban Isten személyiségével, irányadó mértékeivel, útjaival és akaratával, tehát ellentétben van ezekkel; bármi, ami tönkreteszi egy személy Istennel ápolt kapcsolatát. Megnyilvánulhat szavakban, tettekben (abban, hogy valaki helytelen tetteket követ el), vagy hogy nem tesz meg valamit, amit meg kellene, gondolatban vagy szívállapotban

Az Istenbe vetett hit hiánya súlyos bűn, amellyel valaki azt mutatja ki, hogy nem bízik Istenben vagy abban a képességében, hogy cselekedni tud

Teljes felelőségem tudatában ki merem jelenteni, hogy sajnos nincs egyetemes közös elem ami alapján mindig fel lehet ismerni minden bűnt. :)

Ezt az állitást az újszövetségre alapozom.

A Zsidó levél szerint, hogy az igazságtalanságokat felismerjük, járatosnak kell lennünk az igazság beszédeiben (az igében), és "edzés" által válnak az érzékeink gyakorlottakká a "jó és rossz között való különbségtételben." (Zsidó 5:14)

Vagyis mivel a bűn természetfeletti eredetű, ahhoz, hogy felfogjuk és néha meg tudjuk itélni, hogy valami rossz, szellemi síkról kell érzékelnünk, meghallanunk az öntudatunk hangját. De a szellem gondolkodó kepességéről csak Krisztusban tűnik el a tompaság, a hitetlen emberek lelkiismerete nem pontos vezető ami azt jelenti, hogy sokszor jónak tarthat olyat is ami pedig bűn.

Ha sokat olvasod az újszövetséget, es erős a hited az evangélium tárgyában, Jézus Krisztusban, akkor mindig el tudod képzelni egy cselekedetről, hogy azt megtenné-e Jézus vagy sem. Amúgy meg Ő maga mondta, hogy "aki ismeri a parancsaimat és megtartja azokat az szeret engem".

Eszméletlen könnyű a megoldóképlet:

Cselekedd másokkal azt, amit te is szeretnéd, hogy cselekedjenek veled.

Ekkor nem fogsz lopni, gyilkolni, átverni, vagy más feleségével lefeküdni. Lojális és megértő leszel. Ami ezen kívül van, azt nevezheted bűnnek. Ezt erősíti meg Jézus is, amikor arról beszél, hogy milyen szempontok alapján fogja megítélni az embert. Máté 25,31-46

A kérdést már megválaszolták, ezért kicsit tovább is mennék...

"Ha bizonytalan vagyok egy döntésem, cselekedetem helyessége felől"

Na igen, itt jön a képbe az amit Pál Apostol ír 1Korinthus6:12-ben hogy "minden szabad nekem, de nem minden használ".

A keresztyénség lényege viszont nem az hogy mit szabad és mit nem, és akkor keresni a kiskapukat meg hogy meddig lehet elmenni. Amint korábban írták, a bűn elválaszt Istentől. A megtért embernek pedig az kell hogy legyen a vágya hogy Isten dicsőségét szolgálja. Tehát az Istennel való vagy Isten nélküli állapot az ami tükröződik a cselekedeteidben is.

A Biblia alapján a válasz az, hogy minden bűn, amit a bűnös természet motivál. Itt sem szeretnék terminológiai vitába bocsátkozni. Az embernek alapvetően három alkotója van. Héberül ruach, nefes és básár, görögül pneuma, pszükhé és szóma (vagy szarx). A terminológiai vita arról zajlik, hogy ezt hogyan fordítsuk magyarra: szellem, lélek és test, vagy lélek, elme és test. Én az előbbi fordítás felé hajlok, de ennek nincs jelentősége, ha valaki az utóbbi fordítást preferálja, azt is el tudom fogadni. A lényeg az, hogy az ember legfőbb része, mondanám a lényege a pneuma. Jézus azt mondja Istenről a János 4,24-ben, hogy:

"Az Isten lélek(pneuma): és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben(pneuma) és igazságban imádják."

Az ember szintén pneuma, akinek van pszükhéje és hústestben, szarxban él. Az embernek éppen azért a lényege a pneumája, mivel az az alkotója tartozik Istennel egy kategóriába, a többi mind alacsonyabb rendű. Amikor az első ember bűnbe esett, bekövetkezett az, amit Isten mondott Ádámnak: meghalt. De ezután Ádám még több, mint kilencszáz évig élt. Igen, csakhogy az ő pneumája a halál uralma alá került és elszakadt Istentől. Az életnek is több szintjét különbözteti meg a biblia. Isten élete Istenből árad, amit a görög dzoénak nevez. Ettől az élettől szakadt el Ádám és Éva, és ezután már csak biosszal, földi, biológiai élettel rendelkezett, de dzoéval nem. Ez eredményezte azt, hogy az ember pneumája elerőtlenült, és a vezetést átvette tőle a pszükhé, ami soha nem arra volt tervezve, hogy az embert vezesse, hanem a pneuma vezetése szerint kellett volna irányítania a testet. Pneuma hiányában a pszükhé a maga kezébe vette az irányítást. Ám az elerőtlenűlt, halál uralma alatt álló pneuma érzékei eltompultak, a látása meghomályosodott, és nagyothallóvá vált. A pszükhé kénytelenné vált a test érzékei által értelmezni a világot, ettől lett az ember testi. Ez a bűnös természet lényege, amit Pál apostol a bűn és halál törvényének nevez (Rm 8,1-4). Mivel Ádám és Éva pneumája a bűn és halál törvénye alá került, csak olyan pneumát tudtak átörökíteni a leszármazottaikra, amely szintén a bűn és halál törvénye alatt áll. Nem véletlen, hogy Dávid ezt mondja:

"Íme én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám." (Zst 51,7)

Minden egyes embernek ez az alapvető problémája: a bűnös természet. Amikor az ember megfogantatik, már bűnös természete van. Persze Isten ítéletének nem a bűnös természet az alapja, hanem az, amit az ember az élete során cselekszik. De a bűnös természetből bűnös cselekedetek fakadnak, ezért borítékolható, hogy az ember bűnöket fog elkövetni, mihelyt öntudatra ébred. Az egyes emberek között csak az a különbség, hogy milyen bűnöket követnek el, és milyen mélységig merülnek el a bűnben.

Éppen ezért az az Újszövetség alapüzenete mindenki számára, hogy térjen meg Jézus Krisztushoz. Aki ezt ténylegesen megteszi, azzal az emberrel Isten csodát tesz: feltámasztja a halott pneumáját, és újra bekapcsolja a mennyei életbe. Ezt a csodát Jézus újjászületésnek nevezte:

"Felele Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda neki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajon bemehet-e az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-e? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől(Pneuma), nem mehet be az Isten országába. Ami testtől(szarx) született, test(szarx) az; és ami Lélektől(Pneuma) született, lélek(pneuma) az. Ne csodáld, hogy azt mondám neked: Szükség nektek újonnan születnetek. A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől(pneuma) született." (Jn 3,3-8)

Régi vallásos elképzelés, hogy mindnyájan Isten gyermekei vagyunk. Ám a Biblia alapján elmondható, hogy ugyan végső soron mindnyájan Isten teremtményei vagyunk, de az Isten-fiúságunkat Ádámban elvesztettük. Ezért a Biblia azokat nevezi Isten gyermekeinek, akik befogadják a szívükbe Jézus Krisztust, alanyi jogon senkit sem.

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá (teknon, azaz gyermek) legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal." (Jn 1,9-14)

Az újjászületett ember hatalmat kap arra, hogy Isten fiává váljon. De az újjászületés nem több a pneuma feltámasztásánál, a pszükhét nem érinti, sem a testet. Persze, az ember nagy érzelmeket élhet át az újjászületés következtében, sőt még a tekintete is megváltozik, amit a környezete szóvá is szokott tenni, de lényegileg csak a pneuma megy át metamorfózison. Az Újszövetségből kiderül, hogy az újjászületett pneuma nem motivál egyetlen bűnt sem.

"Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született." (1Jn 3,9)

"Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt." (1Jn 5,18)

Gyakorlati tapasztalat, hogy az újjászületett ember is követ el bűnt, vagyis a fenti ige a feltámasztott pneumára vonatkozik, aki ténylegesen Istentől született. Ha az emberben az újjászületés után a pneuma dominál, akkor a tettei jók és helyénvalóak. Ha azonban az újjászületés után nem a pneuma dominál az emberben, akkor az újjá nem született pszükhéből csak holt cselekedetek származhatnak, amelyek nem feltétlen bűnök önmagukban, de a forrásuk nem jó. Ha ez az állapot tartós, a bűnös természet újra leuralhatja az embert. Erre egyedüli gyógyszer az Isten Élő Beszéde, a Réma. Ha az ember nemcsak kenyérrel él, hanem minden Rémával, ami Isten szájából származik, akkor a pneumája erőre kap, és maga alá gyűri a pszükhét. A pszükhé nagyon jó szolgája a pneumának, de csapnivaló ura. Ám a pszükhé csak az újjászületett pneuma uralma alatt menekülhet meg. Jakab újjászületett hívőknek mondja, amit mond:

"Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket (pszükhé)." (Jk 1,21)

A pszükhé által motivált természetet újjászületett hívők vonatkozásában ó természetnek, a pneuma által motivált természetet új természetnek nevezi a Biblia. Újjá nem született emberek csak a Biblia által holt cselekedetnek aposztrofált tettekre képes, amelyek ugyan nem mind bűnök, de örökkévaló pozitív jelentőségük akkor sincs. Az újjászületett emberek, ha az ó emberüket hit által felszögelik a keresztre és ott is tartják, akkor az örökkévalóság szempontjából is jelentős tetteket tudnak végbevinni Jézus Krisztus által (Rm 6,3-8; Gal 2,20).

Vagyis ugyan nem létezik a bűnre, mint cselekedetre általános definíció, de az mindenképpen elmondható, hogy a bűn forrása a bűnös természet, míg az igaz cselekedet forrása a megigazított természet.

Szia!

A Bibliában található meghatározása így hangzik:

„A bűn pedig a törvényszegés” (1János 3,4)1

Miféle törvényről van itt szó, aminek a megszegése a bűn? Egyértelmű, hogy a Bibliában bemutatott nagy, erkölcsi alaptörvény ez, amely az egész világmindenségben érvényes. Ennek a lényegét pedig így összegezi az Írás: „A törvény betöltése a szeretet.” (Róma 13,10)

A sokféle értelmezés, visszaélés, hamis szeretet hátterén azonban szükségszerű egy további kérdés: Mi a szeretet? A legrövidebb bibliai meghatározás így hangzik erről: „Senki ne keresse azt, ami az övé, hanem ki-ki azt, ami a másé.” (1Korinthus 10,24) Összegezhetjük tehát a végeredményt:

A szeretet a következetes másik-középpontúság, avagy a másokért élés gondolkodásmódja és életformája.

Az „én és te” sorrend megváltozik „te és én”-re. A Biblia szerint ez az igazság. Az az igaz ember, akinek az életében ez az alapelv válik győzedelmessé, mindent meghatározóvá.

Így viszont eljutottunk az előbbiekben idézett rövid, tömör bibliai bűnmeghatározás pontos értelmezéséhez is: „A bűn az a kifejlett alapelv, amely ellenkezik a szeretet nagy törvényével.” (Ellen G. White: Korszakok nyomában/Nagy küzdelem, 1991, 474. l.)

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg tehát egészen gyakorlatias módon: A bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

Nagyon érdekes, hogy ennek az igazságnak a felfedezéséig természettudományos megfigyelés útján is el lehet jutni. A századunkbeli neves, külföldön élő magyar tudóstól, Selye Jánostól idézzük a következőket: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)

Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” (I. m., 295. l.)

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (I. m., 293. l.)

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? De hiszen nekünk az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

„Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye... Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent...” (Ellen G. White: Jézus élete, 1989, 623. l.)

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

„A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,5)

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23)

Üdv. Péter

Az almából

A bűn egyszerűen a lelkek közötti diszharmónia. A nèzetekbe való eltèvedès. A sok egó vagyis különböző èn, több különböző nèzettel rendelkezik. Ez tette lehetővè a tudás lètrejöttèt. Ez az alma hatása, a kollektív tudat meghasadása. Vagyis Istentől való elfordulás. Ezek a tudat darabok vagyunk mi, mármint bennünk a gondolkodó gondolat mögötti egysèg. Ezèrt minden rossz dolog ami tiltva van. Ezèrt kell tiltani. A legegyszerűbb módja a feltètel nèlküli szeretetnek, hogy elfogadjuk azt a tènyt, MINDEN ÈS MINDENKI EGY.