Kik azok akik meghamisítják Isten Igéjét 2 Kor 2,17 Kik a hamis apostolok és álnok munkások? 2Kor 11,13

(2Korintusz 2:17) 17 Mi; mert mi nem házalunk az Isten szavával, mint sokan, hanem őszinteségből, igen, mint akik Istentől küldettek, Isten tekintete előtt, Krisztussal közösségben szólunk.

Ebben a versben nincs hamis apostol, sem álnok munkás.

(2Korintusz 11:13) 13 Mert az ilyenek hamis apostolok, csalárd munkások, akik Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. . .

Nos ebben már említve van.

Elképzelhető, hogy az ilyen személyek a céljuk elérése érdekében csak olyan bizonyítékokra hivatkoznak, amelyek alátámasztják az elképzeléseiket, mások szívére hatnak a szavaikkal, megtévesztő féligazságokat hangoztatnak, körmönfontan célozgatnak, vagy nyílt hazugságokat terjesztenek.

Pál apostol leszögezte, hogy az igazságra nem az emberi filozófiákban és hagyományokban lehet rálelni

Pál arra figyelmeztette az efézusi keresztényeket, hogy ha ezekben a filozófiákban és hagyományokban hisznek, akkor szellemileg kiskorúak lesznek, „akiket mintha hullámok hánynának-vetnének . . . a tanítás minden szelében az emberek ármánykodása által, tévelygés kigondolásában való ravaszság által”

Szia!

Érdemes ezeket a verseket a szövegösszefüggésükben vizsgálni. A 2. fejezet 14. versétől Pál az apostoli szolgálat méltóságáról, gondjairól, lényegéről szól egészen a 7. fejezet 4. verséig. Ebben az összefüggésben érthető jól a 17. vers: az apostol számára nem "üzletelést" - gör. kapéleyó - jelent az evangélium szolgálata, hanem tiszta szívből (vö. 1:12 vers), „Istenből” szól.

A 11. fejezetben pedig Pál visszatér az 1Kor 9 témájára, mert már akkor vádolták az apostolt szerénysége miatt. Ha ez az előzmény, akkor viszont a magyarázata az apostol magatartásának a Fil 4:10–18: „mindenre van erőm abban, aki megerősít engem”. Láthatóan ismét két vád érte az apostolt: az egyik az, hogy ha nem fogad el adományt, nyilván joga sem lenne hozzá (ennek képtelenségéről alighanem ők maguk is bizonyosak voltak), továbbá: azért nem fogad el semmit, mert nem szereti a korinthusiakat. A vádakra itt is részben ironikusan, részben kemény haraggal válaszol. Bűnt követtem el? – kérdezi ironikusan (vö. 10:1 is). Alázat nála ez, és érezze magát Korinthus kitüntetve, hogy erre méltatta őket az apostol. Az evangéliumot ugyanis Pál „ingyen”, azaz ellenszolgáltatás nélkül hirdette. (Az „ingyen” szó az 1Kor 9:18-ban „adapanos”, míg a dórean a didómi leszármazottaként inkább „ajándék” jelentésű! Jézus is így tanít a Mt 10:8-ban jóllehet a fordítás itt is: ingyen vettétek, ingyen adjátok.) Aki azonban ajándékot kap, hálás legyen, és ne

méltatlankodó. Persze nem tudott az apostol sem mindig segítség nélkül élni, és ezzel indirekt módon mégis kifejezi, hogy joga van hozzá. De nem Korinthustól kapta ezt a támogatást, hanem Macedónia gyülekezeteitől, valószínűleg mindenekfelett Filippiből. Ismét ironikus a hangja, két szakkifejezést használ a katonai életből: kifosztást és zsákmányt említ – hátha Korinthus is

felébred gőgjéből és értetlenségéből. Korinthust nem terhelte személyes fenntartásával. Itt nagyon büszkére vált a hangja: ettől ezután is tartózkodni fog. Nem engedi, hogy ezt a büszkeséget, dicsekvést bárki is elhallgattassa. Szinte esküformulát használ szavai

komolyságának megerősítésére. A másik vád az, hogy nem szereti Korinthust. Erre egyetlen megjegyzéssel válaszol: Isten tudja! – megint esküformula, mely után egyéb ellenvetés többé nem lehetséges. Az apológia során az apostol védekezésből átmegy támadásba. A 12. verset az ÚF a szükségesnél bővebben fordítja, elég lenne ennyi: „amit teszek és tenni fogok, azért teszem, hogy”… Az ellenfelek megpróbálják magukat olyan rangosnak, tekintélyesnek, kipróbáltnak feltüntetni, mint az igazi apostol. – Pál azonban ezt végképpen nem hagyja megtörténni. Leleplezi ellenfeleit: álapostolok, hamis munkások. Érdekes, hogy itt nem is tanításaik ellen, a más evangélium ellen szól, hanem ezeknek az ellenfeleknek a magatartása, a gőgje, a mások fölé kerekedni vágyása lesz váddá. A legsúlyosabb leleplezés és vád az, hogy ezek a Sátán szolgái. Ha a Sátán el tudta változtatni magát a világosság angyalává (az Ádám és Éva élete c. apokrif legenda szerint kétszer is így csalta meg Évát – vö. 11:3), akkor a szolgáitól sem túl nagy teljesítmény ez. Érdekes a metaskhématizó kifejezés: átalakulást, formai hasonulást jelent (a

teljes hasonulást a syskhématizó jelenti). Magyarul talán a legmegfelelőbb lenne az álcázás szó. Ennek következtében úgy tűnnek fel, mint Krisztus apostolai és a megigazulás szolgái. Ezek a kifejezések kizárják, hogy a jeruzsálemi 12-re gondolna az apostol.

Üdv. Péter