Hit egyenlő vallás?

A Bibliában Káin jelenti a maga módján vallásos embert, Ábel pedig a hívő embert. A Biblia szerint a bűn elválaszt Istentől, ezért szükség van áldozatra, mivel vérontás nélkül nincs bűnbocsánat. Ezért Ábel áldozatot mutatott be Istennek, amire jött Isten válasza. Káin meg akarta ajándékozni Istent, ezért zöldségeket vitt Neki, amire nem volt válasz. Káin ahelyett, hogy megvizsgálta volna az okokat, megirigyelte Ábeltől az isteni választ, ami nyilvánvalóan valami valóságos és kívánatos dologban manifesztálódott, és meggyűlölte a testvérét. Isten emlékeztette Káint, hogy ő is cselekedhet jól, azaz, ő is közeledhet Őhozzá úgy, hogy jöjjön az isteni válasz, de ehelyett megölte a testvérét. Azóta az emberi történelem tele van hasonló történetekkel, amikor az egyik ember figyelembe véve az isteni kinyilatkoztatást, az elvárt módon közeledik Istenhez, és jön is az isteni felelet, a másik pedig meggyűlöli az előzőt, és ellene fordul, és a lehetőségeinek megfelelő módon igyekszik megbüntetni, amiért Őt jobban szereti Isten. Pedig minden embernek módjában áll, hogy úgy közeledjen Istenhez, hogy válasz is legyen rá.

Amúgy a hit a bibliai nyelvekben nem azt jelenti, hogy az ember elfogad egy tantételt, vagyis hogy hisz valamit, hanem olyan dolgot jelent, ami kihat az egész jellemére és áthatja az életét. Nem véletlen, hogy eredetileg a hit és a hűség ugyanaz a fogalom volt még magyarul is. Azaz bibliai értelemben nem hit az, hogy valaki úgymond hisz egy istenben, vagy az Istenben, de ennek a jellemében semmi megnyilvánulása sincs. Erre mondja Jakab, hogy még a démonok is hisznek, de ez a számukra nem hoz üdvösséget, hanem csak rettegést. Az a hit, ami hisz egy istenben, és megpróbál individualista módon, az isteni kinyilatkoztatást figyelembe nem véve közeledni hozzá, nem képes elérni az igaz Istent, de egy csomó szabály felállításával és követésével önigazulttá teszi az embereket. Ez a vallás.