Melyek azok a közösségek/egyházak amik nem szekták?

Kezdjük azzal, hogy Jézus és Péter nem Péter feladatáról beszélgettek, hanem a Krisztus kilétéről és szerepéről (Máté 16:13–17). Később maga Péter jelentette ki, hogy Jézus a szikla, melyre a gyülekezet épül (1Péter 2:4–8). Pál apostol is megerősítette, hogy Jézus a keresztény gyülekezet alapszegletköve (Efézus 2:20). Ez bibliai tény.

Jézus azt mondja Péternek, hogy boldog lehet, amiért Isten ezt feltárta előtte, majd hozzáfűzi: „azt mondom neked, hogy te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a sír kapui nem fognak diadalmaskodni rajta.” Ezt úgy érti, hogy ő maga építi majd fel a gyülekezetet, amelynek tagjait még a sír sem tudja fogságba ejteni, hogy ha mindhalálig hűségesek. Ezt ígéri Péternek: „Neked fogom adni az egek királyságának a kulcsait” (Máté 16:18, 19).

Tehát nem "pokol" kapui, mert ez az ott szereplő "hádesz" szónak egy önkényes fordítása. A hádesz pedig 'sírt' jelent, az emberiség közös sírját, ahova minden ember kerül a halálakor.

Jézus nem helyezi Pétert a többi apostol elé, és nem is őt teszi a gyülekezet alapjává. Maga Jézus a szikla, amelyre a gyülekezete épül (1Korintusz 3:11; Efézus 2:20). Péter azonban kap három kulcsot. Az ő kiváltsága lesz, hogy jelképes értelemben megnyissa az ajtót különböző embercsoportok előtt, hogy belépjenek az egek királyságába.

Péter i. sz. 33 pünkösdjén használja majd az első kulcsot, amikor elmondja a megbánást tanúsító zsidóknak és prozelitáknak, hogy mit kell tenniük a megmentésük érdekében. A második kulccsal a hívő szamáriaiak előtt nyitja meg a lehetőséget, hogy belépjenek Isten királyságába. Majd i. sz. 36-ban a harmadik kulcsot is felhasználja, hogy ezt a lehetőséget kibővítse a körülmetéletlen nem zsidók érdekében is, akik közül az első Kornéliusz és a rokonai, valamint a közeli barátai (Cselekedetek 2:37, 38; 8:14–17; 10:44–48).

A lényegi válasz ennyi.

Amiben már eleve tévedtek, az a vád, amit a Tanúk érvei ellen felhoztok. Ezt hívják szalmabáb érvelésnek, mert ti a saját, hamisan értelmezett szövegetek alapján beszéltek a Tanúk (és mások) ellen. Pedig pl. a Tanúk nem állítják azt, hogy majd 2000 éves "teljes hitehagyás" történt. Szó sincs róla! Mindig, minden korban voltak olyanok, akik igyekeztek a krisztusi szellemben élni, akkor is, azután is, amikor az EMBERI politikai okokból államvallássá tett katolikus egyház iszonyatos dühvel támadt minden másként gondolkozóra. És persze igyekezett fizikailag is megsemmisíteni őket nem éppen krisztusi módon.

Másrészt amint már írtam, a bibliában nincs olyan, hogy "pokol kapui", főleg semmi köze ahhoz a spekulációhoz, hogy az IGAZ KERESZTÉNY egyház kudarcot vallott volna, szó sincs róla. Jézus itt nem azt jövendölte meg, amit te bele akarsz magyarázni, vagyis hogy az IGAZ keresztény egyház (mint szervezet) mindörökre fennmarad, de az tagadhatatlan, hogy ez a nagy hitehagyás ellenére is így történt, hiszen Isten nem engedte, hogy a hitehagyott és később kegyetlen nagy hatalommal rendelkező katolikus egyház (majd az egyházszakadás és a reformáció képviselői) végleg eltörölje a tiszta isteni imádatot.

Nem, Jézus itt arról beszélt, hogy a sír kapui sem vesz erőt azokon a követőin, akik hűségben haltak meg, mert fel fognak támadni. Ez már azért is igaz, mert a bibliában nincs olyan, hogy "pokol", ahogyan azt a magukat kereszténynek valló egyházak többnyire értelmezik, szó szerinti tüzes helynek, vagy csak újabban egyesek "állapotnak". Azért sem lehet pokol, mert lélek halhatatlanság sincs.

Tagadhatatlan, hogy az evangéliumok kiemelten foglalkoznak Péter apostollal. Például Jánossal és Jakabbal együtt a között a három apostol között volt, akiket Jézus kiválasztott, hogy vele legyenek néhány különleges eseményen (Márk 5:37, 38; 9:2; 14:33). Emellett Jézus Péterre bízta „az egek királyságának kulcsait”, melyekkel Péter megnyitotta az utat először a zsidók és a prozeliták, majd a szamáriaiak, végül pedig a nem zsidók előtt, hogy a Királyságba jussanak (Máté 16:19; Cselekedetek 2:5, 41; 8:14–17; 10:45). És nyílt természetéből adódóan nemegyszer ő volt az apostolok szószólója (Cselekedetek 1:15; 2:14). Vajon mindez azt jelenti, hogy a korai gyülekezet feje volt?

Igaz, Pál apostol azt írta Péterről, hogy „a körülmetéltek közötti apostolságra” lett kinevezve (Galácia 2:8). A szövegkörnyezetből azonban kiderül, hogy ezzel nem arra utalt, hogy Péter irányítja a gyülekezetet, hanem arra, hogy milyen szerepet tölt be a zsidóknak való prédikálásban.

Bár Péter felelősségteljes feladatokat látott el, a Bibliában sehol sem állítja azt magáról, hogy a gyülekezet feje, és hogy ezért joga lenne döntéseket hozni a tanítványokat érintő kérdésekben. A levelében apostolnak és vénnek nevezi magát, semmi többnek (1Péter 1:1; 5:1).

Mit tár fel a történelem a pápaság eredetéről?

Honnan ered hát a pápaság? Már az apostolok napjaiban voltak olyan személyek, akik ki akartak tűnni a hittársaik közül. De vajon hogyan vélekedtek erről az apostolok?

Maga Péter apostol azt mondta a gyülekezet irányításával megbízott férfiaknak, hogy ne hatalmaskodjanak azokon, akik Isten öröksége, és hogy övezzék fel magukat alázatossággal (1Péter 5:1–5). Pál apostol is felhívta a figyelmet arra, hogy a gyülekezetben „támadnak majd férfiak, akik kiforgatott dolgokat fognak beszélni, hogy maguk után vonják a tanítványokat” (Cselekedetek 20:30). Az I. század vége felé pedig János apostol az egyik levelében határozottan elítélt egy Diotrefész nevű tanítványt. Miért? Egyebek közt azért, mert „szívesen foglalja el . . . az első helyet” a gyülekezetben (3János 9). Az apostolok tanácsának visszatartó ereje volt, egy ideig megfékezte azokat, akik mások fölé akarták helyezni magukat (2Tesszalonika 2:3–8).

De nem sokkal az apostolok halála után néhányan egyre nagyobb befolyásra tettek szert. Egy könyv megjegyzi: „A II. század közepe előtt valószínűleg nem volt »monarchikus« püspök Rómában” (The Cambridge History of Christianity). A III. században azonban már Róma püspökéé volt a legmagasabb hatalmi tisztség, bár ezt nem ismerte el mindenki az egyházban.* Annak alátámasztására, hogy Róma püspökét illeti a legfőbb hatalom, összeállítottak egy listát Péter utódairól.

Ez a lista azonban nem tekinthető egyértelmű bizonyítéknak. Miért nem? Például azért, mert némelyik névnek a hitelességét nem lehet igazolni. Sőt, a lista már alapjaiban hibádzik. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert még ha Péter prédikált is Rómában – ahogy arra néhány I. és II. századi világi mű utal –, nincs bizonyíték arra, hogy a római gyülekezet feje lett volna.

Az is bizonyítja, hogy Péter nem volt a római gyülekezet feje, hogy Pál apostol a rómaiaknak írt levelében nagyon sok keresztényt név szerint említ, ám Péterre egyáltalán nem utal (Róma 16:1–23). Ha Péter valóban a gyülekezet feje lett volna, el tudod képzelni, hogy Pál kihagyja a felsorolásból?

Az is érdekes, hogy Péter az első levelét és Pál a Timóteusznak írt második levelét körülbelül egy időben írta meg. Pál ebben a levelében említést tesz Rómáról, de Péterről nem. Tulajdonképpen hat levelet Rómában írt meg, de egyikben sem hozza szóba Pétert.

Mintegy 30 évvel azután, hogy Pál megírta a leveleit, János apostol írásba foglalta három levelét és a Jelenések könyvét. Egyikben sem említi, hogy a római gyülekezet lenne a legkiemelkedőbb, és olyan vezetőre sem utal, aki Péter állítólagos utódaként a legfőbb hatalmat gyakorolná a gyülekezetben. Sem a Biblia, sem a történelem nem támasztja alá azt az állítást, hogy Péter volt a római gyülekezet első püspöke.

A III. században azonban már Róma püspökéé volt a legmagasabb hatalmi tisztség, bár ezt nem ismerte el mindenki az egyházban.*

Jézus és az apostolok figyelmeztettek, hogy a keresztény gyülekezetet olyan személyek fogják ellepni, akik hitehagyott tanokat vallanak (Máté 13:24–30, 36–43; 2Timóteusz 4:3; 2Péter 2:1; 1János 2:18). Ez a II. századtól teljesedett, amikor az egyház, vagyis gyülekezet pogány szokásokat vett át, és görög filozófiával vegyítette a bibliai tanításokat.

22 százalékos!

"név jelentése: ’szikladarab’"

A görögben ugye itt két szó szerepel:

"te "Petros" vagy, és én erre a "petrá"-ra építem egyházamat." A "petra" sziklát jelent egyértelműen, a "petros"-t pedig lehet fordítani kis kőnek, kavicsnak is. A görögben. Csak hogy Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Jézus ezt arámul csak így mondhatta Simonnak: " te "Kepha " vagy, és én ezen a "Kepha "-n építem fel egyházamat." Az arámban a "Kepha" masszív követ vagy sziklatalajt jelent. A kisebb kő vagy kavics pedig az "evna".

Hogy nem Péter a kőszikla, hanem Jézus? Ez bizonyos értelemben véve igaz, egyetlen kőszikla van és lehet, ez pedig az Atya Isten: "Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla." (Iz 44,8)

De ahogy Jézus szikla volta az Atyából forrásozódik, úgy forrásozódik Péter sziklasága Jézuséból. Ahogy Jézus Istenre helyezett alapkő, úgy Péter Jézusra helyezett alapkő. Aki Péterre építkezik, az Jézusra illetve magára az Atyaistenre építkezik.

Jézusnak tizenkét apostola volt. Ezzel akarta jelezni, hogy a tizenkét törzsből álló Isten népének ők az új vezetői. Jézus erre a tizenkét emberre alapozta az Egyházat. Minden kereszténynek rájuk kell épülni:

"Apostolokra és prófétákra alapozott épület vagytok, s a szegletkő maga Krisztus Jézus." (Ef 2,20)

"Gyere, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány hitvesét! És lélekben elvitt egy nagy magas hegyre, s ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. ... A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve." (Jel 21,9-14)

Nos, az apostolok vezetője pedig Péter volt. A görög eredetű szó vagy az arám Kéfás azt jelenti, hogy szikla. Péter tehát egy nagyon fontos kő az Isten épületében, ha nem is az egyetlen és nem is a legfontosabb. Krisztus ő reá bízta a vezetést, ő a megbízott főpásztor, aki Krisztus juhait legelteti (Jn 21,17).

Hogy Péter az apostolok vezetője volt, erre számtalan érvet lehetne hozni. Kezdjük azzal, hogy Jézus egyedül Pétert bízza meg név szerint saját nyájának, juhainak a vezetésével (Jn 21,15-17), amivel az egész Egyház fölé rendeli, míg a többi püspök ( episzkoposz) a pásztorság egy hasonló, de alárendelt szerepét kapják csak meg (ApCsel 20,28; 1Pét 5,2). Ezt a megbizatást Jézus háromszor elismétli, amellyel egyrészt az ünnepélyességet fokozza, másrészt pedig jogi formát ad a hatalomátruházásnak, ugyanis a keleti viágban a jogi szerződéseket ismételték meg háromszor tanúk jelenlétében (Ter 23,3-18). Azaz Péter hivatalosan is megbízatást kap az egész nyáj pasztorálására. Hogy ebben a szövegben nem csupán a szokásosan magyarázott rehabilitálásról van szó, amellyel Jézus megbocsátja Péter háromszori tagadását, hanem egy tekintélyen alapuló hatalommal való felruházásról is, azt protestáns kommentátorok is elismerik, pl. Harnack, W. Bauer, Loisy, Cullmann stb. (vö. Benedikt Schwank: János . Agapé. 2001. 616. o.)

De az a tény is jól bizonyítja Péter vezető szerepét, hogy Jézus megváltoztatja Simon nevét "Kéfá "-ra, ami az arám nyelvben "sziklát " jelent. Ez egy nem mindennapi dolog volt Jézustól. Egyrészről azért, mert Jézus csak Simonnak adott új nevet, méghozzá egy olyan nevet, ami nem is volt személynév abban az időben. Vajon miért adott neki új nevet? És miért pont azt, hogy szikla? Mert nem épít rá semmit? Nem, ezt a névváltoztatást Jézus nem azért tette, hogy csak úgy valami különleges nevet adjon Simonnak, hanem azért, mert így akarta Simon új státusát az apostolok között megnevezni. Mire alapozom ezt? Mert Simont nem mondhatjuk sziklaszilárd jellemnek, pedig a zsidók között a "nomen est omen" mindig fontos volt. Péter többször megbotránkoztatta Jézust kishitűsége miatt, sokszori lelkesedése majdnem mindig csődöt mondott, ráadásul amikor Jézus bajba került, akkor ő háromszor megtagadta Őt. Tehát semmiképpen nem nevezhette volna Jézus őt " sziklának ", ha személyére, személyiségére akart volna ezzel utalni. Nem így, ha az ő hivatalának, státusának természetét, legfőbb jellemzőjét kívánta Jézus megadni. A szikla szimbolikája az erő, és a maradandóság, a jó alapot jelenti, egy épület biztos talapzatát, amire nyugodt szívvel lehet építeni, mivel sem ár, sem vész, el nem pusztíthatja. "Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja." (Mt 7,25)

Másrészt azért volt különleges Jézus eljárása Simon nevével, mivel a Bibliában Isten mindig nagy jelentőséget ad egy-egy ilyen névváltoztatásnak, s mindig valami üdvtörténeti szerep kapcsolódik hozzá. Ez is azt bizonyítja, hogy a Péter név hivatalt jelöl, s nem személyi tulajdonságot.

Ter 17,5 "Ezért ne hívjanak többé Ábrámnak , hanem Ábrahám legyen a neved, mivel népek sokaságának atyjává teszlek. Ter 17,15 Isten tovább beszélt Ábrahámhoz: "Feleségedet, Sárait ne hívd tovább Sárainak, hanem Sára legyen a neve."

Ter 32,29 "Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek , mivel Istennel szemben erősnek bizonyultál és emberek fölött fogsz győzni."

Bír 6,32 Ezen a napon Gedeont elnevezték Jerubbaalnak . Azt mondták: Harcoljon ellene Baal, mivelhogy lerombolta oltárát."

2Sám 12,24-25 "... A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne, s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el."

2Kir 23,34 "Aztán Nechó fáraó Jozija fiát, Eljakimot tette meg apja helyett királynak, és nevét Jojakimra változtatta..."

2Kir 24,17 "Aztán Bábel királya Jojachin nagybátyját, Mattanját tette meg helyette királynak, s a nevét Cidkijára változtatta."

Lk 1,28 "Az angyal belépett hozzá és megszólította [Máriát ]: "Üdvözlégy, kegyelemmel teljes ! Veled van az Úr! áldottabb vagy minden asszonynál."

Ezek a névváltoztatások mind olyan személyekről tanúskodnak, akik Isten különleges képviselőjévé lettek, és ez ki lett fejezve az új, kapott nevükkel.

22 százalékos!

Nem fogok őrtorny-konzerv szövegeket cáfolgatni! Így rámenne egy nap, mire szervezeted minden mocskos ferdítését megcáfolnám. Azt pedig nem akarom. Esetleg egy-két dologra még reagálok majd.

"Jézus azt mondja Péternek, hogy boldog lehet, amiért Isten ezt feltárta előtte, majd hozzáfűzi: „azt mondom neked, hogy te Péter vagy, én pedig erre a sziklára fogom építeni a gyülekezetemet, és a sír kapui nem fognak diadalmaskodni rajta.” "

A görögben eklézsia van, aminek akkori jelentése gyülekezet, csakhogy akkor még nem is létezett olyan szó, hogy egyház. Az eklézsia csak később vette fel az egyház jelentést is. Tehát azt mi magunknak kell eldöntenünk a szövegkörnyezet alapján, hogy milyen jelentést tulajdonítunk a szónak. Vajon Jézus itt csak egy kis gyülekezetet értett alatta, vagy a keresztények összességét? Nyilván a teljes keresztény egyházat értette alatta, nem pedig csak az egyik gyülekezetet.

"Ezt úgy érti, hogy ő maga építi majd fel a gyülekezetet, amelynek tagjait még a sír sem tudja fogságba ejteni, hogy ha mindhalálig hűségesek."

Tehát ha elmondja Jézus, hogy sziklára építi az egyházát, amit a hádesz nem fog fogságba ejteni, ez neked azt jelenti, hogy távozása után pár száz évvel teljesen hitehagyott lesz?

"Pedig pl. a Tanúk nem állítják azt, hogy majd 2000 éves "teljes hitehagyás" történt. Szó sincs róla! Mindig, minden korban voltak olyanok, akik igyekeztek a krisztusi szellemben élni, akkor is, azután is, amikor az EMBERI politikai okokból államvallássá tett katolikus egyház iszonyatos dühvel támadt minden másként gondolkozóra."

Pedig hozzátok hasonló tanításokat képviselő szervezet sehol nem volt a múltban. Voltak az Ariánusok, de ők csak Krisztus Istenségét tagadták, ezen kívül azonban nincs egyezés. Persze az Egyház keményen fellépett ezek ellen, esetenként túl keményen, mert úgy gondolta, hogy ha egy römeggyilkos megfékezendő, akkor mennyivel inkább egy eretnek, aki ezreket ránthat magával a kárházatba.

"Nem, Jézus itt arról beszélt, hogy a sír kapui sem vesz erőt azokon a követőin, akik hűségben haltak meg, mert fel fognak támadni."

Az igazak nem mennek a pokolba, hanem haláluk után a mennybe mennek Jézushoz: "Bizony mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban." Akiket pedig Jézus a pokolban hagy, azokkal gond van.

"Ez már azért is igaz, mert a bibliában nincs olyan, hogy "pokol", ahogyan azt a magukat kereszténynek valló egyházak többnyire értelmezik, szó szerinti tüzes helynek, vagy csak újabban egyesek "állapotnak"."

Akkor olvasd el Jézus a Gazdag és Lázárról szóló példázatát!

"Azért sem lehet pokol, mert lélek halhatatlanság sincs."

Akkor miért mondja Jézus, hogy van testi és lelki halál?

" Az arámban a "Kepha" masszív követ vagy sziklatalajt jelent. A kisebb kő vagy kavics pedig az "evna"."

Szia 46-os válaszoló! NEM állíthatjuk tényként, hogy Jézus éppen arámi nyelven beszélt, mivel senki, hangsúlyozom: SENKI sincs közülünk olyan helyzetben, ami alapján határozottan és egyértelműen tudhatná milyen nyelven beszélt Jézus! Demagóg és félrevezető állítás lenne azt mondani tudjuk, hogy egyáltalán milyen nyelven/nyelveken beszélt Jézus. A szakemberek szerint héber és az arám mindenesetre nagyon valószínű.

De ez amúgy sem pusztán a szavak és a nyelvismeret kérdése, hanem a szövegösszefüggésé és a teljes Írással való összevetésé is. Abból pedig egyértelműen látható, hogy Jézus nem adott Péternek semmiféle olyan primátust, amit a KÉSŐBB magukat kiemelni szándékozó, már bizonyos fokú hitehagyás állapotában lévő emberkék szerettek volna megszerezni, majd meg is szereztek.

"Nos, az apostolok vezetője pedig Péter volt."

Nos, erre nincs semmilyen bibliai bizonyíték! Csak önkényes belemagyarázás és félremagyarázás, az bizony van. Szerettek Jézus Péternek feltett kérdéseire hivatkozni alátámasztásul, csakhogy ez megint csupán belemagyarázás. Képzeld el, hogyan és miért is történhetett ez a jézusi faggatózás:

Röviddel i. sz. 33 pünkösdje előtt Péter és hat másik tanítvány éppen a reggelijét fogyasztotta, amelyet Jézus készített a Galileai-tenger partján. Péter nem először látta a feltámasztott Jézust, és kétségtelenül felvillanyozta az a tudat, hogy Jézus él. Ugyanakkor nyugtalanság is gyötörhette, hiszen mindössze néhány nappal korábban nyilvánosan letagadta, hogy valaha is ismerte volna Jézust (Lukács 22:55–60; 24:34; János 18:25–27; 21:1–14). Vajon Jézus megdorgálta a bűnbánó Pétert a hitetlensége miatt? Nem. Inkább megbízta őt azzal a feladattal, hogy legeltesse és terelgesse Jézus ’juhocskáit’ (János 21:15–17). Az első századi keresztény gyülekezet történetéről készült bibliai beszámoló szerint Jézus nem döntött rosszul, amikor megbízott Péterben. A többi apostollal és a jeruzsálemi vénekkel együtt Péter valóban terelgette a keresztény gyülekezetet egy olyan időszakban, amelyre a tüzes próbák sokasága és a gyors növekedés volt jellemző (Cselekedetek 1:15–26; 2:14; 15:6–9).

Tehát EGYÜTT és nem valamiféle "pápai" vezetőként, ahogy a későbbi, maguknak nagyobb hatalmat és kiváltságot akaró pápák elvárták! Szörnyű és abszolút ellentéte ez a hatalom-ittas szellem a bibliában írtaknak, ahol többször éppen az ellenkezője hangzik el, amikor az apostolok arról vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. A későbbi magukat kiemelő pápák ugyanezt az ördögi szellemet tanúsították.

Tehát együtt! De mit is mondott Péter a rangjával, a beosztásával kapcsolatban?

"A köztetek levő véneket azért így buzdítom, mert vén vagyok én is, akárcsak ők, és a Krisztus szenvedéseinek tanúja, igen, a kinyilatkozandó dicsőség részese: terelgessétek az Isten gondjaitokra bízott nyáját, nem kényszerűségből, hanem önként; nem is tisztességtelen nyereség szeretetéből, hanem buzgó készséggel; nem is úgy, hogy hatalmaskodtok azokon, akik Isten öröksége, hanem úgy, hogy példaképeivé váltok a nyájnak. És amikor a főpásztor nyilvánvalóvá lett, megkapjátok a dicsőség hervadhatatlan koronáját." (1Péter 5:1-3)

Érdekes, Péter itt is mélyen hallgatott arról, hogy olyan "pápaszerű" hatalma lenne... Semmi ilyesmi nincs az egész bibliában! Akkor nem lehet, azok a katolikusok által kiragadott(!!) versek éppen mást mondanak? Pl. ebben a fenti esetben nem éppen azért "kínozta" a kérdéseivel, és hozta előtérbe Pétert Jézus, mert éppen előtte tagadta meg háromszor csúful Mesterét? Nem éppen ezért faggatta nagyon alaposan? Másrészt a többi szolgatársa, az apostolok és helyi vének ÉPPEN OLYAN munkát kapott, mint ő. Nekik is legeltetniük kellett a nyájat. Semmivel sem volt kisebb a felelősségük és semmivel sem volt a részükről silányabb a táplálék, amit felkínáltak, mint Péteré.

Mindenesetre ebből arra következtetni, hogy itt Jézus az egész földi egyháza főlé emelte Pétert, több mint Írásellenes!