Miért tapasztalható a történelmi egyházak egyre csökkenő hívő létszáma?

Azért, mert a történelmi egyházakban sokan csalódtak ("vizet prédikál és bort iszik")

A karizmatikus gyülekezetekben viszont ÉLŐ HIT van, szeretet, közösségi kapcsolatok.

A Jehovákról nem tudok nyilatkozni.

Páldául jehovás királyságterem környékünkön csak 1 van, egy közeli kisvárosban. Ezzel szemben a környékben minden faluban van legalább egy templom, egy templomban hétvégenként több mise és istentisztelet is. Természetesen jobban eloszlanak a hívők.

Karizmatikus gyülekezet pedig nincs is a környékben, pedig Bp-től kb 40 km-re lakom csak.

Nyílván, ha arra az adott heti 1 alkalomra 4-5, vagy több faluból, városból áramlanak, akkor sokkal többnek látszanak. De közel sem jelenti, hogy többen is vannal.

100-120 ember meg semmi. 4000 lakosú község vagyunk, de ennél jóval többen jönnek össze egy misére, pedig 3 is van hétvégén. Ünnepi nagymisén szoktunk 300 körül lenni. Nem csak idősek, hanem sok gyerek, fiatal, családos szülők is.

Szóval a kérdésedben megfogalmazott állításodat (ami szintén nem túl ildomos dolog, ha már így megfenyegetted az #1 hozzászólót) nem látom igazoltnak.

Mert a népegyházaknak van egy sajátságos jellegük. Ebbe beletartozik hogy:

-Mivel népegyház, így nem "különleges" dolog hozzájuk tartozni. Legtöbben csak beleszületnek, sokaknak családi hagyomány mintsem valódi kapcsolat Istennel. (Márpedig a hagyományok megtartása egyre kevésbé divat.) Egy kisegyházba viszont általában úgy térnek be az emberek, így nagyobb lelkesedéssel vesznek részt benne.

-A népegyházak elfelejtenek evangelizálni. A Jehova Tanúi a ló túloldalán lehet hogy 100 emberből 99-et halálra idegesítenek ha becsöngetnek, de 1 csak meghallgatja őket.

-Van pár kisegyház, ami túlbuzgó (néha már agymosott). Pl. Jehova Tanúi szülinapot se ünnepelnek, mert nincs benne a Bibliában. Nos egy Jehova Tanúja akkor nem igazán fogja találni a helyét "külsősök" között...

----

Viszont hogy a kisegyházakat is kicsit "bántsam", amit észrevettem, hogy sok hívőjük amolyan kereső, aki sokszor nem találja a helyét. Ilyen emberek szeretnek lelkes dinamikus kis közösségekhez hozzácsapódni, de kisebb eséllyel maradnak meg, mint aki netán katolikusnak / reformátusnak / evangélikusnak tér be. Ugyanis a lelkesedésük gyakran (nem azt állítom hogy minden kis gyülekezetnél) átcsap abba, hogy több az érzelem mögöttük, mint az érzelem.

Több gyülekezetnél vannak "show elemek":fény,zene,stb...Ezek,amik bevonzzák az útkereső népet,nem a hideg falak és az egyhangú éneklés.Mondhatni kapitalista verseny zajlik és a minél rikítóbb,minél harsányabb "termék" a nyerő.

Pedig a korai Egyház sötétben,katakombákban görög,latin nyelven szerveződött...

Szia

A jelenség amit te is tapasztaltál bibliai jövendőlés teljesedése. A Jelenések 16. fejezete ír róla.

A bővebbeb szeretnél tudni róla, olvasd el kérlek ezt:

[link]

Szia!

Nincs semmi baj a fényekkel, zenével, meg kivetitőkkel.

Az ószövetségi Istentiszteletet sem omladozó épületben tartották, és az újszövetségben sincs sehol hely arról, hogy lepusztult környezetben lehet csak Istent tisztelni, hanem legtöbbször valakinek a házánál gyülekezett egybe az egyház. Szűkszavúan csak annyit írt Pál egy helyen, hogy ékesnek kell lennie mindennek.

Bensőben pedig az távozik el az első igazi keresztényektől, akiben nincs Szentlélek és háta mögé veti az Isten rendeléseit.

Pl arról, hogy az újszövetségben hogyan kell Istent tisztelni.

Az Istent nem ikonokon, freskókon meg szobrokon keresztül lehet megismerni, hanem az igehirdetésen keresztül.

A karizmatikus egyházak nem a művészetre helyezik a hangsúlyt meg nem az apostoli folytonosságban bíznak, hanem az élő Istenhez szeretnék vezetni az embereket. Az igehirdetés bolondsága és a Szentlélekkel való közösség az ami közvetit kegyelmet.

Régen rossz ha emberek szabják meg, vagy emberek gondolják ki, hogy hogyan kell Istent tisztelni. Hiába gondolnak ki magasztos művészi dolgokat, az nem Isten jó kedvét hanem a haragját fogja kiváltani.

Az Apcsel. 17. fejezetében Pál apostol a pogány és az újszövetségi Istentiszteletet hasonlitja össze. A város (Athén) az emberi kultúra és civilizáció fővárosa volt, tele volt művészi alkotásokkal, és Pálnak a lelke azért háborgott, mert az a hely szerinte bálványokkal volt tele. Nem a művészi értéket látta, hanem azt látta, hogy az emberek tárgyakon keresztül, emberi kéz alkotásával akarják Istent tisztelni.

Az újszövetségi Istentisztelet mintája alapján cselekedett Pál apostol, a "Jézust és a feltámadást hirdette" mindenféle feszület, szobor, ikon, és templom nélkül. Pogány kívülvalók úgy látták, hogy Jézus nevével "idegen Istenséget" hirdet! (Apcsel 17:18)

Vagyis Pál apostol Jézust Istenként hirdette az embereknek.

A pogány Istentiszteleti forma templom-központú, tárgyközpontú, formális. Az eretnek vallások pedig nem tisztelik úgy a Fiút mint az Atyát, más nevet helyeznek az emberek elé.

Az újszövetségi Istentisztelet legfontosabb útmutatása, hogy csak a Fiún keresztül lehet menni az Atyához, és aki nem tiszteli ugyanúgy a Fiút mint az Atyát az az Atyát sem tiszteli.

Egyre többen csalódnak a hamis istentiszteleti formákban, mert nem érzik, hogy kegyelmet közvetitene, akik pedig maradnak azokban hamis bizalom van az egyházuk felé.

Szia!

Nem hinném, hogy csökken a létszám. Ellenben a karizmatikus show-k, éneklős, zenélős hacacárék vonzóbbak a gyanútlanoknak, mint az elmélyedés. Verseny van.