Hogyan lett a JHVH magánhangzókból Jehova?

a ’válik, lesz [valamivé]’ jelentésű héb. há·wáʹ ige befejezetlen cselekvésű, műveltető alakja;  jel.: ’előidézi, hogy legyen’

A nem bibliai héber dokumentumok, mint például az úgynevezett lákisi levelek, arról tanúskodnak, hogy Palesztinában az i. e. VII. század második felében a mindennapi levelezésben is használatos volt ez a név.

Egy Facebookon megjelent interjú szerint pedig, egy Héber származású tudós arról nyilatkozik, hogy így is kilehet ejteni Isten nevét.

A héber nyelvtan szabályai alapján sehogy. A 16. században ezen ismeretek hiányában egyszerűen összetették a JHVH és az Adonáj betűit. Természetesen a hozzáértők egyből mondták már akkor, hogy hülyeség és nagyon helytelen. Gondolj bele, egy nőnemű szót kapsz.

Itt van róla bővebb magyarázat:

[link]

A héber írásban eredetileg nem jelölték a magánhangzókat, ezt csak az arámi kvadratikus írás bevezetésekor kezdték el.

Amikor az ószövetségi tekercsekben a JHVH szó szerepeltb azt Adonai-nak ejtették. A kvadratikus írásban ezért a JHVH mássalhangzókhoz az Adonáj magánhangzóit írták hozzá -ez a nyelv ismerőinek nem jelentett gondot; több olyan kifejezésük volt, ahol az írott és kiejtett alak eltért (qetív keré).

A 16. században sok héber szöveget fordítottak európai nyelvekre olyanok, akiknek nem az volt az anyanyelvük (pl. Bibliafordítások). Ilyen esetben sok fordító értelmes szónak vélte a JHVH illetve az Adonáj hangzóinak kapcsolatát és ezt a legjobb tudásuk szerint ültették át az általuk használt nyelvre -így alkották meg az addig nem létező, értelmetlen Jehova elnevezést. Ami aztán szépen elterjedt...

Kedves 6-os válaszoló! "Tények"? Na ne nevettess!

Már a 16-ik század sem stimmel. De, ami a lényeg: ezek az okoskodó, vagy mondjam úgy tudálékos válaszok rendkívül következetlenek és pontatlanok. Ismételgettek hamis információkat és azt hiszitek, hogy a pontos igazság birtokában vagytok. Büszkén terjesztitek ezen hazugságokat, mert azt gondoljátok, hogy ezzel elintézitek Jehova Tanúit is. Ugyan már.

Minden héberből, görögből átemelt kifejezés mesterséges műszó magyarul! Egyik sem jelent semmit általában más nyelveken, sőt még gyakran az eredetin sem ma már! Ezen felül a rengeteg különféle nyelven, rengeteg különféle kiejtéssel mondják még Jézus nevét is.

Az i. sz. első évezred második felében zsidó tudósok bevezettek egy pontozásos jelrendszert, hogy így jelöljék a hiányzó magánhangzókat a mássalhangzós héber szövegben. Isten nevébe azonban a megfelelőktől eltérő magánhangzójeleket illesztettek be, ezzel emlékeztetve az olvasót, hogy az ʼAdhó·nájʹ ( jel.: ’legfőbb Úr’) vagy az ʼEló·hímʹ ( jel.: ’Isten’) szót kell mondania.

Az i. sz. XI. századból való Leningrádi kódex B 19A Jehwáʹ, Jehwiʹ, illetve Jehó·wáʹ olvasatban jelöli a tetragram magánhangzójeleit, a Ginsburg-féle maszoréta szöveg pedig Jehó·wáʹ formában pontozza Isten nevét (1Mó 3:14, Rbi8, lábj.). A héber nyelv tudósai általában a „Jahve” alakot részesítik előnyben, ezt tartják a legvalószínűbb kiejtési módnak. Kiemelik, hogy a név rövidített formában „Jah”, amely például a Zsoltárok 89:8-ban és a Ha·lelú-Jáhʹ ( jel.: ’Dicsérjétek Jahot!’) kifejezésben is megtalálható (Zs 104:35; 150:1, 6). Ezenkívül a Jehóʹ, Jó, Jáh és Jáʹhú formák, amelyek egyebek közt a Josafát és Sefátia nevek héber megfelelőiben szerepelnek, mind visszavezethetők a Jahve alakra. Ahogy a korai keresztény írók átírták görögül Isten nevét, az többé-kevésbé ugyanezt az irányt mutatja, hiszen ők I·a·beʹ és I·a·u·éʹ formában használták, amely görögül kiejtve a „Jahve” névre emlékeztet. Ennek ellenére a témakör szakértői között közel sincs egyetértés. Vannak soraikban olyanok is, akik más kiejtési mód mellett foglalnak állást, például a „Jahuva”, a „Jahuah” vagy a „Jehuah” mellett.

Minthogy a pontos kiejtés jelenleg nem deríthető ki, semmi sem látszik indokolni, hogy a magyarban jól ismert „Jehova” formát fel kellene adni valamilyen más, javasolt változat kedvéért. Ha mégis így történne, akkor a következetesség rengeteg egyéb bibliai név írásmódjában és kiejtésében is változtatásokat kívánna meg. Jeremiás nevét például Jir·mejáʹ-ra, Ézsaiásét pedig Jesaʽ·jáʹhú-ra kellene változtatni. Jézus neve is vagy (a héb. szerinti) Jehó·suʹaʽ, vagy (a gör. szerinti) I·é·szuszʹ lenne. A szavaknak gondolatokat kell közvetíteniük. A magyarban a „Jehova” név azonosítja az igaz Istent, és ezt ez a forma sokkal jobban közvetíti ma, mint bármely más, javasolt változat.

Tehát ennyit az egymást majmoló, 16 századi név kialakulásról! Pontatlanság, következetlenség, ferdítés és nyilvánvaló marhaságok jellemzik az isteni Név ellenzőit.

Nem a második válaszoló vagyok.