Milyen bűnt kell elkövetnie egy embernek hogy a pokolba kerüljön?

Jézus megmentette az embert a pokoltól és örök élettel ajándékozza meg.

Ha a pokolba akarsz jutni, csak annyit kell tenned, hogy nem fogadod el az ajándékot...

"amit leírtam azzal a katolikusok is egyetértenek, csak annyi a különbség, hogy szerintünk te pap általi gyónás nélkül, közvetlenül is bátran fordulhatsz Istenhez például imában ahogy elmondod hogy megbántad a bűneidet, bízol Krisztusban, és szeretnéd hogy ő vezessen téged."

A katolikusok szerint is lehet közvetlenül Istenhez fordulni.

Lényegében a sima jó ember is üdvözülhet, de a legjobb helyeket a mennyben azok a gyilkos gonosztevők kapják, akik egész életükben mocskos hazudozók voltak, loptak, csaltak és minden gonoszságot elkövettek, káromolták Istent és fő gyalázatos dolgokat műveltek.

Csupán annyit kell tenniük, hogy haláluk előtt őszintén megbánják ocsmány tetteiket és megtérnek Isten kebelére.

Isten főleg a megtért bárányoknak örül, ezért értékesebbek az unalmas jó embereknél.

Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak: de aki a Szentlélek ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó" (Mk 3:28—29).

Logikus, hogy feltegyük a kérdést: mi is az úgynevezett „megbocsáthatatlan bűn" (mellesleg ez a kifejezés sehol nem szerepel a Szentírásban!)? Úgy tűnik, a gondolat, hogy létezik olyan bűn, amelyre nincs bocsánat, éles ellentétben áll mindazzal, amit Istenről tudunk, aki oly sokat vállalt bűneink megbocsátásáért. Ezért is annyira fontos tanulmányozni ezt a kérdést, hiszen mindannyiunknak tisztában kell lennünk azzal az egyetlen dologgal, amely — Jézus szavai szerint — „az örök kárhozat" veszélyét hordozza.

A bűn hatása végzetes, Isten azonban örömmel bocsát meg.Van azonban egy bűn, amely megbocsáthatatlan, elkerülhetetlenül örök halálba taszít. Ha valaki nem hajlandó elfogadni Isten megtérésre intő jóságát (Róm 2:4), és Isten kegyelmét folyton visszautasítja, végül elköveti azt.

A Szentlélek elleni bűn annak az állandó elvetése, amit Krisztus tett értünk. Mindez elkerülhetetlenül megvakítja az embert a lelki dolgok érzékelésére, megkeményíti szívét, hogy ne fogadja el a Lélek késztetését. Végül teljes lesz a lelki sötétség, az ember örökre elvész, mert tönkretette lelki fogékonyságát a Lélek késztetésére.

Azért „megbocsáthatatlan", ha valaki elzárkózik a Szentlélek hatalma elől, mert a Szentlélek segítsége nélkül még megbánni sem tudjuk vétkünket, nem térhetünk meg belőle. Isten soha nem kényszerít, ezért ebben az állapotban nem tehet az elutasító emberért semmit. Ilyen helyzetben az ember önmagát vágja el az üdvösségtől saját választásával.

Amennyiben az ember elkövet valamilyen bűnt, legyen az akár bűncselekmény, ez még nem feltétlenül végleges akadálya üdvösségének. Jézus bárkit megmenthet, aki kész elfogadni az üdvösséget. Nem elsődleges célja, hogy az emberek szégyenletes múltjában kutakodjon. Kiontott vére eltörölhet minden bűnt és hiányosságot. A bűnbocsánatnak csak egy feltétele van, méghozzá a bűnbánat, ami csakis a Szentlélek munkája nyomán alakul ki. Amíg az ember hajlandó a megtérésre, elnyerheti a bűnbocsánatot.

Természetesen tisztában kell lennünk azzal, hogy nem kezelhetjük könnyedén a bűnt. Minden egyes bűn keményít az emberen, minden botlásunk oka, hogy elutasítottuk a Szentlélek meggyőző erejét. Minél többször fordul ez elő, annál könnyebb ismételten elkövetni ugyanazt a dolgot. Igaz ugyan, hogy mindig megtérhetünk, és bocsánatot találhatunk, de minél több bűnt követünk el, annál inkább megkeményítjük szívünket éppen a Szentlélekkel szemben, aki megtérésre vezet. Ezért olyan különösen fontos, hogy nap mint nap kérjük Istent, tisztítson meg, újítson meg, rajzolja meg bennünk a Megváltó képmását (lásd: 1Kor 10:13; Gal 5:16; Tit 3:5).

"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyetlen igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Megismerni bárkit az egy hosszú folyamat. valahol elkezdődik, és vannak körülmények amelyek elősegítik az ismerkedést, pl. a házastársát, a családtagjait, a munkatársait előbb-utóbb elég jól megismeri az ember, legalábbis nagyon jó rá a lehetőség a közeli, szinte napi kapcsolatok, a közösen átélt élmények miatt.

Jézus arra hívta el az embereket, hogy legyenek a tanítványai, kövessék őt MINDEN NAP, és így ismerjék meg őt, és alakuljon ki a helyes képük Istenről. Úgy volt együtt velük, mint az igazi családjával. Azután a mennybemenetelekor megbízta őket, hogy legyenek a munkatársai is abban, hogy tanítvánnyá tegyék az embereket. Azt is írja a Biblia, hogy az egyház Jézus menyasszonya. Isten menyasszony, Isten családja, Isten munkája. Óriási lehetőségek az örök életre.

Az, hogy ki mennyi bűnt követett el, akadályozza Isten megismerését, de Jézus valóban csak egy bűnre mondta, hogy onnan már nincs visszaút, a Szentlélek káromlására. Akármi legyen is az, ha attól tartasz, hogy azt elkövetted, akkor biztos, hogy nem követted el. Ez nem jelenti, hogy bizonyos bűnökből könnyű a visszaút, de van visszaút, és sosem Isten tűrőképességével van baj, hogy ő nem tudja megbocsátani. Isten a tékozló fiú példabeszédében nem csak megbocsátott, hanem nagy bulit rendezett, és fel sem emlegeti, hogy mennyi fájdalmat okozott neki, és mekkora hiányt okozott a családi költségvetésben a fiú.

Nem a saját értékrendjének (mi a bűn és mi a jó), érzéseinek a semmibe vétele vagy a vagyonának elvesztése fájt neki, hanem a gyerekének az elvesztése, hogy nem tudta, él-e vagy hal-e, viszontlátja-e vagy örökre elveszti.

Istennek ez a személy központú gondolkodása eléggé elüt sok vallási csoport cselekedet vagy bűn központú gondolkodásától.

Remélem, senki nem érti félre, hogy a bűnökre adok itt engedélyt, de fontos, hogy Istennek TE számítasz elsősorban, és a vele való napi szülő-gyermek kapcsolat örömmel való megélése a célja, és hogy benne bízz, hozzá fordulj minden problémáddal, ne különféle vallásos emberek elméleteihez a halálos bűnökről.