Jehova tanúinak pontosan mi is a problémája a születésnap megtartásával?

Elfogadhatja, de haza nem viheti. Viszont tuti biztos, hogy a gyerek nem visz ajándékot. Ezek után, amiket tapasztaltam, annyira elvakultak, hogy az már-már vérlázító.

Ha beleolvastál a linkbe, a saját fiát nem köszönti meg, mert tavaly még nem volt jehovás, az idén már az lett. Mi ez?? Mondjuk az ő baja, mármint a szülőé, aki inkább annyit se mond a gyerekének, hogy boldog születésnapot, amit tavaly még megtett, mert hajlandó volt behódolni ennek a szektának. Nem tudom sajnálni. Csak a rokonokat, gyerekeket.

Igen, azt a kérdést olvastam már régebben csak ott a családban van a dolog, egy osztályban meg csak "illik" viszonozni az ajándékot ha már egyszer van kihúzás. Csak olyan gyökérségnek érzem mert a gyerek nem választhatta meg hogy jehovás legyen-e és mégis ő szív ezekkel a dolgokkal. Egy áltsulis gyereknek ez biztosan nagyon rossz lehet.

Közben eszembe jutott egy ilyen jehovás "oktató" rajzfilm, ahol a kis srác kap valami játékot és az anyja undorítóan tökéletes lelki zsarolással veszi rá hogy kidobja azt mert valami varázslényt ábrázol és hogy azokat Jehova nem szereti. Konkrétan ökölbe szorult a kezem amikor néztem.

Kedves Kérdező.

A kérdésem az, hogy miért probléma neked az, hogy a Tanúk mit nem tesznek? Vagy talán szívesen lennél Jehova tanúja, de ezzel nem akarsz egyetérteni?

Isten népe nem szelektál, és utána jár dolgoknak, ami nem lelkiismereti kérdés. Ami Bibliai alapelv ellen van, azt kizárják az életükből.

De azért, hogy lásd miért nem veszünk rész ilyen ünnepekben, megírom neked az okát.

August Neander egyháztörténész ezt írta: „Ebben a korban általában távol állt a keresztények gondolatvilágától a születésnapi ünnepség fogalma” (Allgemeine Geschichte der christlichen Religion und Kirche. 1842,

„Órigenész [egy i. sz. III. században élt író]. . . szerint »a Szentírásban említett egyetlen szent emberről sem maradt fenn olyan feljegyzés, hogy a születésnapját ünnepelte volna, vagy hogy lakomát rendezett volna ezen a napon. Csak a bűnösök (mint a fáraó és Heródes) rendeztek nagy vigasságot azon a napon, melyen megszülettek ebbe a lenti világba«” (The Catholic Encyclopedia. 1913, X. köt. 709. o.).

születésnapi ünnepségek eredete nem a Héber Iratokra, és nem is a Görög Iratokra vezethető vissza. Továbbá M’Clintock és Strong Cyclopædiája (1882, I. köt. 817. o.) kijelenti, hogy a zsidók „a születésnapi ünnepséget bálványimádatnak tartották. . . feltehetően a bálványimádó szokások miatt, melyeket [a pogányok] azoknak az isteneknek a tiszteletére tartottak, akik szerintük annak a napnak voltak a védőistenei, amelyik napon az ünnepelt született”.

Korunk születésnappal kapcsolatos különböző szokásainak hosszú történetük van. Eredetük a vallás és a mágia birodalmában keresendő. A jókívánságok, az ajándékozás és az ünnepség, amelyeknek égő gyertyák is a tartozékai, az ókori időkben arra szolgáltak, hogy megóvják a születésnapi ünnepeltet a démonoktól, és biztonságát garantálják az eljövendő évre . . . A kereszténység egészen a negyedik századig elutasította a születésnap megünneplését mint pogány szokást” (Schwäbische Zeitung [a Zeit und Welt című magazin melléklete] 1981. április 3/4, 4. o.).

A Le Livre des religions (A vallások könyve) című enciklopédia — amely széles körben elterjedt Franciaországban — szertartásnak nevezi ezt a szokást, és a „világi szertartások” közé sorolja. Noha ártalmatlan világi szokásnak tartják napjainkban, a születésnapi ünnepségek valójában a pogányságban gyökereznek.

A The Encyclopedia Americana (1991-es kiadás) ezt a megjegyzést teszi: „Egyiptom, Görögország, Róma és Perzsia ókori világa megünnepelte az istenek, a királyok és a nemesek születésnapját.” Ralph és Adelin Linton szerzők feltárják, mi ennek az alapvető oka. A The Lore of Birthdays című könyvükben ezt írják: „Mezopotámia és Egyiptom, vagyis a civilizáció bölcsői voltak az első olyan országok, ahol az emberek megemlékeztek a születésnapokról és tiszteletben tartották azokat. A születésnapi dátumok feljegyzése főleg azért volt fontos az ókori időkben, mert ez az időpont alapvető volt a horoszkóp elkészítéséhez.” Ez az asztrológiával való egyenes összefüggés elegendő ok az aggodalomra bárkinek, aki kerüli az asztrológiát amiatt, amit a Biblia mond róla

Nem meglepő tehát, hogy a The World Book Encyclopediában ezt olvassuk: „a korai keresztények nem ünnepelték [Krisztus] születését, mivel bárki születésnapjának a megünneplését pogány szokásnak tekintették” (3. kötet, 416. oldal).

Tudtad-e például, hogy a születésnap megünneplése az asztrológiából ered, amely nagy jelentőséget tulajdonít a pontos születési dátumnak?

És mi a helyzet a születésnapi süteménnyel? A görög istennővel, Artemisszel kapcsolatban tűnik fel, akinek a születésnapját hold formájú, gyertyákkal díszített mézeskaláccsal ünnepelték.

Figyelemre méltó, hogy a sátánizmusnak nevezett vallás a születésnapot tartja a legfontosabb napnak. Miért? Azért, mert a sátánisták szerint mindenki isten, aki annak akarja tekinteni magát. Így ha valaki megünnepli a születésnapját, az egyben egy isten születését ünnepli. Perszea legtöbb ember nem vall ennyire szélsőséges, önző nézetet. Ennek ellenére egy könyv kijelenti: „Más ünnepek örömmel töltik el a szívet, de a születésnap az egónak hízeleg” (The Lore of Birthdays).

Csak néhány ok, amiért, nem szeretnénk ezekbe részt venni.

#13

Ezt a sok baromságot amit összehordtál...

#13

Hát igen, mindenki tudja hogy egy csapat kisgyerek egy szülinapi bulin titokban pogány isteneket imád, vagy a párját felköszöntő ifjú szerelmes esze ilyenkor igazából mindenféle sátánista szertartáson jár...

Ekkora ostobaságokat mégis hogy vagy képes komolyan venni?

"Karikagyűrű, amelyet a házasulandók húznak egymás ujjára."

Ahogy írtam, de valószínű, hogy nem olvastad el figyelmesen, utána járunk dolgoknak.

Néhány szokás, amely a múltban vallásos természetű volt, számos helyen már nem az. A jegygyűrű például valamikor vallási jelentőséggel bírt, de ma már a legtöbb helyen többé nem tekintik így.

Ezért sok igaz keresztény gyakorolja azt a szokást, hogy jegygyűrűt visel annak bizonyítékaként, hogy házas. Az ilyen dolgokban általában az a mérvadó, hogy a szóban forgó gyakorlat jelenleg kapcsolódik-e a hamis valláshoz.

Jézus is úgy említette meg a gyermekszülést, mint áldott, boldog eseményt Isten népe között

Mégsem tartották emlékezetükben a születés időpontját; bár egyéb évfordulókat az emlékezetükben tartottak, a születésnapét nem

Az Encyclopaedia Judaica ezt mondja: „A születésnapok megünneplése ismeretlen volt a hagyományos zsidó szokások körében. A Customs and Traditions of Israel című könyv ezt a megfigyelést teszi: „A születésnapok megünneplését más népek gyakorlatából vették kölcsön, mivel sem a Bibliában, sem a Talmudban, sem a későbbi Bölcsek írásaiban nem történik említés erről a szokásról a zsidók között. Valójában ókori egyiptomi szokás volt.”

Mivel adva van a születésnapok ünneplésének jól ismert eredete, s mivel — ami még fontosabb — a Biblia kedvezőtlen megvilágításban mutatja be azt, ezért Jehova Tanúinak alapos okuk van arra, hogy tartózkodjanak ettől a gyakorlattól.

Nincs szükségük arra, hogy kövessék ezt a világi szokást, mivel az egész év folyamán bármikor tarthatnak és tartanak is vidám hangulatú étkezéseket. Az ajándékozás nem kötelező számukra, s nem válik kényszerré egy ünnep miatt; az ajándékozás bármelyik időpontban a nagylelkűség és az őszinte szeretet önkéntes megnyilvánulása

Jób gyermekei nem születés napon vettek részt.

Miért?

Ebben a versben a héber jóm szót fordították ’napnak’, amely itt a napfelkeltétől napnyugtáig tartó időszakra, azaz a nappalra utal. A „születésnap” szó azonban két héber szónak az összetétele: jóm és hul·leʹdheth

Az 1Mózes 40:20-ból látható a „nap” és a születésnap szavak közötti különbség, ebben a versben ugyanis mindkét szó szerepel: „A harmadik napon [jóm] születésnapja volt a fáraónak [szó szerint: „a fáraó születésének ‹hul·leʹdheth› a napja ‹jóm›”]”. Egyértelmű tehát, hogy a Jób 1:4-ben nem születésnapról van szó

Jób hét fia családi ünnepet tartott (talán tavaszi vagy aratási ünnepséget), és mivel ez egy héten át tartott, mindegyik fiú egy napig, „a maga napján”, a saját házában látta vendégül a többieket.