Normális dolog ez a jehovákkal kapcsolatosan vagy csak van pár kivétel?

Szia!

Igaz én nem vagyok Jehova tanúja, de az én környezetemben is élnek tanúk, kollegák, ismerősök személyében. Ezek alapján azt tudom mondani, hogy az általad leírtak egyike sem igaz rájuk. Természetesen - ahogyan minden más keresztény is - imádkoznak étkezés előtt, és hálat adnak az ételért, de cigarettát és drogot nem használnak, sőt kifejezetten tiltva vannak ezek nekik. Erről a halott dologról sem hallottam még, de hogy őszinte legyek nem tudom elképzelni.

A mindennapi életben teljesen ugyanúgy élnek mint mások, csupán elkülönülnek, vagyis nem vesznek részt céges bulikon, hanem a munka után sietnek, hogy a vallási életüket gyakorolhassák. Akiket én ismerek, azok teljesen normálisak és kiegyensúlyozottak, semmi negatív hatás nem éri őket a közösségük részéről. Egyetlen dolog, amit elvárnak tőlük a házról-házra járás, ez elvárt és kötelezően teljesítendő feladat, ami azért is furcsa, mert jó részük szerintem alkalmatlan erre.

Üdv. Péter

NEm, tuti. Ez valami kis szekta, kisnyugdíjasok, alacsony képzettségű kevés fizetésű emberek lehúzására...

A szcientológia a gazdagokra specializálódott

"Egyetlen dolog, amit elvárnak tőlük a házról-házra járás, ez elvárt és kötelezően teljesítendő feladat, ami azért is furcsa, mert jó részük szerintem alkalmatlan erre."

Ki dönti el ,hogy ki alkalmas Isten szolgálatára Isten vagy ember?Vagy embert szolgálunk vagy Isten a Jézus a mi Urunk által?

„Hála legyen Istennek, aki a Krisztus társaságában mindenkor diadalmenetben vezet bennünket, és ismeretének jó illatát általunk minden helyen érezhetővé teszi” (2KORINTHUS 2:14).

SZIPPANTS, csak szippants! Hm! Érzed az édes illatot? No nem a nyíló virágok illatára gondolunk itt, hanem a föld legkiválóbb írásaiból áradó, jelképes illatra. Ezek az írások nem egyszerűen emberektől származnak, hanem ezek a földet ékesítő illatos virágok Teremtője által ihletett, jelképes virágcsokrok. Nagy kincsnek kell tekintenünk azt a kiváltságot, hogy az Isten ismeretének ezt a jó illatát terjeszthetjük. Igen, olyan szolgálat ez, amely különösen értékes — nem mindenki részesül benne, s az emberiség nagy általánosságban nem vesz részt ebben a szolgálatban.

Ezt a drága kincset Krisztus tanítványaira bízták!

-időszámításunk 33. évének pünkösd napján= Betelve szent szellemmel, elkezdték terjeszteni a jelképes illatot, részletesen kifejtve „Isten felséges dolgait” (Cselekedetek 2:1–4, 11). Az Isten ismeretének jó illata őáltaluk jutott el másokhoz, nemcsak a természetes, körülmetélt zsidókhoz, de körülmetéletlen nemzetekhez, törzsekhez, népekhez és nyelvekhez is (Cselekedetek 10:34, 35). Az igaz tanítványok értékesebbnek tekintették ezt a szolgálatot, mint az összes anyagi gazdagságot, amit az emberek felhalmozhatnak maguknak.Az Isten ismerete jó illatának terjesztése ma világszerte folyamatban van — éspedig sokkal nagyobb mértékben, mint bármikor ezelőtt az emberi történelem során. Magában foglalja az Isten Királysága felállításáról szóló tanúskodást, amely Királyság ma Isten kinevezett Királya, Jézus Krisztus alatt működik (Máté 6:10; Cselekedetek 1:8). Páratlan értékű kincsnek tekinted-e azt a szolgálatot, hogy hirdetheted a Királyt és a Királyságát? Jézus Krisztus, aki a Királyság jó híre prédikálásának élharcosa volt, páratlan értékű kincsnek tekintette és modellt állított fel ebben a tekintetben (Máté 4:17; 6:19–21).

Miért kell kincsnek tekinteni az Isten szolgálatát?

Az Ökumenikus fordítás szerint a 2Korinthus 2:14 azt mondja: „Hála legyen az Istennek, aki a Krisztus ereje által mindenkor diadalmenetben hordoz bennünket, és ismeretének illatát terjeszti általunk mindenütt” („a vele kapcsolatos ismeretünket terjeszteti az egész világon mint kedves illatot!” [Phillips]). Pál apostolnak ezek a szavai arra az ókori szokásra utalnak, amikor diadalmeneteket tartottak.

A római köztársaság idején a szenátus azáltal részesített egy győztes tábornokot a legnagyobb megtiszteltetésben, ha megengedte neki, hogy győzelmét költséges diadalmenetben ünnepelje meg. A római diadalmenet lassan haladt végig a Via Triumphalis-on egészen a Jupiter templomig vezető kanyargós úton fel a Capitolium-domb tetejére. A háborúban foglyul ejtett királyok, hercegek és tábornokok, gyermekeikkel és szolgáikkal láncra verve, gyakran mezítelenre vetkőztetve meneteltek, megaláztatásukra és szégyenükre.

Mialatt a menet végig haladt Róma városán, a lakosság virágot szórt a győztesnek diadalszekere elé és égő tömjén illata borította be az egész utat. Ez az édes illat a tiszteletet és a biztonságosabb életet jelentette a győztes katonáknak. Viszont a halált jelentette a foglyoknak, akik nem részesültek bűnbocsánatban és akiket a diadalmenet befejeztével kivégeztek. Ebből megérthetjük a 2Korinthus 2:14–16 versében Pál apostol által használt szemléltetés szellemi alkalmazását. Ebben a szemléltetésben Pált és keresztény társait Isten odaadó alattvalóiként látjuk „Krisztus társaságában”, amint mindannyian Isten győzedelmes csapatában és az ő vezetése alatt haladnak előre a nagyszerű diadalmenetben az illatfelhőbe borított úton.

„És ki megfelelően képesített erre?” — kérdezi az apostol (2Korinthus 2:16). Más szóval: „Ki a rátermett erre?” (Békés—Dalos). „És ki megfelelő ilyen szolgálatra?” (Weymouth).

A kereszténység papsága, amely arra törekszik, hogy jó nevet szerezzen magának e világ előtt, nem alkalmas és nem is képesített erre az önzetlen szolgálatra. Vajon miért nem? Azért, mert nem felel meg a Pál által kijelentett követelményeknek: „Mi nem házalunk az Isten Szavával, mint sokan, hanem őszintén, igen, mint Istentől küldöttek szólunk Isten színe előtt Krisztussal együtt” (2Korinthus 2:17). Vagy ahogyan a Békés—Dalos fordítás mondja: „Mi nem tartozunk azok közé, akik nyerészkednek Isten igéjén, hanem őszintén, mintegy Istenből beszélünk, Isten színe előtt Krisztusban.”

Jehova Tanúit Isten küldte ki és Isten színe előtt végzik tanúskodó munkájukat. Bár értékes könyveket és egyéb kiadványokat készítenek, amelyekkel ellátják az érdeklődőket és amelyek megmagyarázzák Isten Szavát, és elfogadnak önkéntes adományokat a világra szóló Királyság-prédikálás munkájához, ez a gyakorlat nem jelenti az Isten Szavával való házalást és annak meghamisítását. Az ilyen adományok egyszerűen az Isten ismerete terjesztésének elősegítését szolgálják, hogy az másokhoz is eljuthasson.Máté 24:14--> prófécia beteljesedése ként!

De az Isten és az ő Királysága ismeretének kellemes illatként való kiárasztásához szükség van emberektől szerzett diplomára vagy felhatalmazást igazoló bizonyítványra? Nincs szükség ilyesmire! Mi már megbízást vagy kinevezést kaptunk arra, hogy a világegyetem Legfőbb Lényének a Tanúi legyünk. Nem szükséges hát haboznunk, hogy elinduljunk-e a szántóföldre az Isten Királysága jó hírének kellemes illatát kiárasztani.

Jézus úgy végezte a szolgálatát, hogy szembe kellett néznie ’a bűnösök részéről jövő ellentmondással’ (Zsidók 12:3). A Jézus szántóföldi tevékenységéről szóló feljegyzés, amely a Bibliában található, ma is igaz és a szántóföldön végzett munkája ma is őt dicséri és azt bizonyítja, hogy ő Jehova Isten igazi szolgája volt.

Pál apostol a maga idejében hasonló, kihívást jelentő helyzettel találkozott, és így érvelt: „Megint csak ajánlani kezdjük magunkat? Vagy talán, mint némelyeknek, tőletek eredő, vagy nektek szóló ajánlólevelekre volna szükségünk? Ti magatok vagytok a mi levelünk, beírva a szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert úgy tekintenek titeket mint Krisztus levelét, amelyet általunk mint szolgák álta írt, nem tintával, hanem az élő Isten szellemével írva, nem kőtáblára, hanem hústáblákra, szívekre” (2Korinthus 3:1–3).

Világi hatóságok nem ismerik el Jehova Tanúiként-i megbízatásunkat. De hadd beszéljen önmagáért a Jehova ismeretét kellemes illatként árasztó munkánk! Ezt a munkát nem lehet eltörölni, bár némelyek nem hajlandók elolvasni szolgálatunknak ezt a bizonyító okiratát. A papok a papi vezető testületek által kiállított bizonyító okiratokat mutatják fel. Ezek azonban csak papírdarabok, emberi szavak. Jehova Tanúi azonban, az Isten Szavából vett idézetek támogatásán kívül hús és vér tanúbizonyságokként állnak. A más juhok nagy sokasága, akikhez eljutott a Királyság jó híre, szintén begyűjtettek Jehova Királyának jobbjára (Máté 25:33, 34). Ezek mindannyian a mi ajánlólevelünk, olyan levél, amit mi, Jehova Tanúi mindenhová magunkkal vihetünk a szívünkben és az elménkben, és bizalommal mutathatunk fel. Azok, akik Isten egyetemes felsőbbsége mellett foglalnak állást és Jehova Tanúi társaságában szolgálják Istent, önmaguk az ajánló okirat, amelyet nem lehet, hogy ne olvasson és ne ismerjen minden ember.

Ez természetesen dühíti és iriggyé teszi a hamis vallások híveit amikor elolvassák. A más juhok egyre növekvő nagy sokasága azonban olyan ajánlólevél, amely Jézus Krisztustól, a Jó Pásztortól van, aki Jehova Tanúit egytől egyig felhasználja pásztori munkájában. Ennek a levélnek a megírásához mi vagyunk a toll vagy az emberi íróeszköz, amit felhasznál. Ezt a levelet nem kitörölhető tintával, hanem Isten tevékeny erejével vagy szellemével és szelleme által írja meg, amely bennünk munkálkodik. Ez nem úgy történik mint Mózes esetében, amikor a Tízparancsolat törvényét Isten ujja két kőtáblára írta fel. A mi levelünket emberi szívek hústábláira írjuk fel, mivel a szellemi szolgálatunk változást idéz elő a jó illatú örömhírt befogadók elméjében és szívében.

Az Isten Szavával végzett munkánk nyomot hagy a jó hír értékelő befogadóiban és figyelemre méltó változásokat eredményez náluk. Az a döntésük, hogy Istent szolgálják nem csupán pillanatnyi fellángolás, amelyet valamelyik érzelmes evangélium-hirdető által keltett felbuzdulás indított el bennük. Sokkal inkább tartós változást jelent az életükben a Szent Biblia kristálytiszta igazságai alapján. Az igaz Isten, Jehova iránti szeretet indítja őket arra, hogy ’levetkőzzék a régi egyéniséget annak félrevezető kívánságaival együtt, és magukra öltsék az új egyéniséget’, amely „a szellem gyümölcsét” nyilvánítja ki (Efézus 4:20–24; Galata 5:22, 23). Ennek az eredményeként lesznek ők ajánlólevéllé. Ez a levél ékesszólóbban beszél minden más levélnél, amit akár mi írhatunk, akár a minket kiküldő bármilyen látható szervezet.

A 2Korinthus 3:4–6-ban Pál így folytatja: „Márpedig Krisztus által ilyen bizalmunk van Isten iránt. Nem mintha magunktól alkalmasak volnánk arra, hogy bármit is magunktól jövőnek tekintsünk, de ha megfelelően alkalmasak vagyunk, ez a képesítésünk Istentől van, aki valóban alkalmassá tett minket arra, hogy egy új szövetség szolgái legyünk.”

Te egész szívvel részt veszel a Szent Szellem általi ’levélírói’ szolgálatban, amelyet Jézus Krisztus a Máté 24:14-ben és a Máté 28:19, 20-ban jelentett be?