Amikor megfogok halni, találkozok Istennel?

Az 5. válaszoló szerintem válaszolt a kérdésre, csak nem hagyta szó nélkül a sértést:

"sok agyatlan birka imádkozi"

Ha azt akarod, hogy ne piszkáljanak, akkor ne ess neki provokálni egy tömeget...

Szia

Amit a Prédikátor könyvében olvastál, az igaz a halállal kapcsolatban, és az írója pontosan tudta, Isten mire gondolt.

A Biblia azt mondja, hogy Isten az első embert, Ádámot „a föld porából” formálta. Itt: 1Mózes 2:7. Isten a Paradicsomba, az Éden kertjébe helyezte őt. Ha Ádám engedelmeskedett volna Jehova törvényének, nem halt volna meg, még ma is élne a földön. De amikor Ádám szándékosan megszegte Isten törvényét, Isten ezt mondta neki: „Visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza” 1Mózes 3:19.

Mit jelent ez? Nos, hol volt Ádám, mielőtt Jehova megteremtette őt a porból? Sehol sem volt. Ádám nem egy meg nem született szellem volt az égben. Nem létezett. Így amikor Jehova azt mondta Ádámnak, hogy „visszatérsz a földbe”, a halálát értette ezen. Ádám nem került át a szellembirodalomba. Halálakor Ádám ismét élettelenné, nem létezővé vált. A halál az élet ellentéte.

De mi a helyzet másokkal, akik meghaltak? Ők is a nemlétben vannak? A Biblia így válaszol:

„Mind (ember és állat egyaránt) egy helyre megy. Mind porból való és mind visszatér a porba” Prédikátor 3:20.

„A halottak . . . semminek nincsenek tudatában” Prédikátor 9:7.

„Szeretetük is, gyűlöletük is, irigykedésük is semmivé lett már . . . ” Prédikátor 9:8.

„Sem tettek, sem tervek, sem ismeret, sem bölcsesség nincs a Seolban (a sírban), azon a helyen, ahová mész” Prédikátor 9:12.

„(Az ember) visszatér földjébe; azon a napon elvesznek gondolatai” Zsoltárok 146:4.

Amit idéztél, az ember haláláról a Prédikátor 12:7 versében, és leszögezi: „a por (mármint a test pora) visszatér a földbe, ahogy azelőtt volt, és a szellem visszatér az igaz Istenhez, aki adta azt.” Amikor a szellem, azaz életerő elhagyja a testet, a test meghal, és visszatér oda, ahonnan származik, vagyis a földbe. Az életerő szintén visszatér oda, ahonnan származik, tehát Istenhez. Jób 34:14, 15; Zsoltárok 36:9 ír erről. Ezt nem úgy kell érteni, hogy az életerő valóban felmegy az égbe. Inkább arról van szó, hogy aki meghal, annak a jövőbeli életre vonatkozó reménysége Jehova Istentől függ. Úgy is mondhatnánk, hogy az élete Isten kezében van. Csakis Isten ereje által kaphatja vissza a szellemet, azaz életerőt, hogy újra élhessen.

Igen kedves kérdező azt IS hiszem, amit Krisztus mondott. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Biblia többi része nem igaz.

Jézus a következőket mondta a szadduceusoknak, akik nem hittek a feltámadásban: „Ami a halottak feltámadását illeti, nem olvastátok-e, mit mondott nektek az Isten, így szólva: »Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene.« Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Jézus itt arra a beszélgetésre utalt, mely Isten és Mózes között zajlott az égő bokornál körülbelül i. e. 1514-ben. Itt olvashatod el:2Mózes 3:1–6. Jézus rámutatott, hogy amikor Jehova azt mondta Mózesnek, hogy „én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene”, ezzel arra utalt, hogy a feltámadással kapcsolatos ígéret teljesen megbízható. Miért mondhatjuk ezt?

Először is vizsgáljuk meg a körülményeket. Amikor Jehova Mózeshez szólt, Ábrahám, Izsák és Jákob patriarchák már réges-rég halottak voltak: Ábrahám 329 éve, Izsák 224 éve, Jákob pedig 197 éve. Jehova mégis úgy fogalmazott, hogy „én vagyok”, nem pedig úgy, hogy „én voltam” az Istenük. Úgy beszélt erről a három patriarcháról, mintha még élnének. Miért?

Jézus ezt így magyarázta meg: „Ő nem a halottak Istene, hanem az élőké.” Gondolkodj el rajta, hogy mit akart ezzel mondani. Ha nem lenne feltámadás, az azt jelentené, hogy Ábrahám, Izsák és Jákob örökre a halál markában maradnak. És ha ez így lenne, akkor Jehova halott emberek Istene lenne. Ez pedig azt jelentené, hogy a halál erősebb Jehovánál, mintha Jehova túl gyenge lenne ahhoz, hogy kiszabadítsa hűséges szolgáit a halál fogságából.

Mindezek fényében mit mondhatunk Ábrahámról, Izsákról, Jákobról és Jehova más hűséges szolgáiról, akik meghaltak? Jézus határozottan kijelentette: „mindnyájan élnek őneki” Lukács 20:38. Igen, Jehova azon szándékának a megvalósulása, hogy feltámasztja a hűséges szolgáit, annyira biztos, hogy úgy gondol rájuk, mintha élnének, a Róma 4:16, 17 szerint. Mindegyikük ott él Jehova korlátlan emlékezetében, míg el nem jön az ideje a feltámadásuknak.

Kedves kérdező, kedves válaszoló, ateisták teisták!

Isten nem halott! Című filmet ajánlom figyelmetekbe. Nagyon tanulságos.

U.i.: utolsó válaszolónak nincs igaza. Valami term. feletti embernek lennie kell amit mi keresztények Istennek hiszünk.

U.i.2.:kedves kérdező! Ha hiszel találkozol. Higgy Istenben!