Ma este a csillagokat néztem es azon gondolkoztam hogy a vallások kit vagy mit tekintenek Istennek és felmerült bennem egy olya világkép hogy mivan ha Isten maga a világ! Utána olvastam és ezt pantizmusnak nevezik! Mi a véleményetek erről?

még egy elmélet Isten meghatározására. Aki meghatározhatatlan!

Benne élsz Istenben, Isten a csillagok, amit látsz, a homok, amin jársz, a szerelem, amit érzel. Mind Isten alkotása, hát nem csodálatos? Isten maga a világ, Ilyen agymenések meg voltak, lesznek, de egy idő múlva elfelejtik.

Kivéve egypár embert, akik szívesen előturkálnak wikiről 19. századi ultrahülyeségeket...

Szerintem legyél csillagász! :)

Ui: azt nem tudom, hogy ez a szakma mennyire van "telítve"...

Érdekes, amire a csillagos ég szemlélésekor ráébredtél. Ez az intuitív felismerésed hallatlan nagy érték.

Az intuícióban vagyunk a legszabadabbak.

[A következő diszkurzív magyarázatok csak az elemzésére szolgálhatnak, alacsonyabb tudatállapot szinten, és előre elnézést kérek az intuíciód "lerohanásáért" Azonban ha bővebben érdekel, privben küldök irodalmat az alábbiakhoz].

*

Van panteizmus, és más a panenteizmus. Az elsőben az Abszolútum (Isten, Tao, Brahman, Buddha tudatállapot ahogy a különböző világvallások nevezik) azonos a világgal, a másikban: Isten része a világ, a világ benne van, Isten a világot nem teremtette, hanem önmagából formálta és tartja fenn. Isten költeménye a világ, és viszont: a költők az isteni világot éneklik meg.

*

egy jó tanulmányból idézek, két nagyszerű gondolkodóról, Hegelről és Aquinói Szt Tamásról:

[link]

"annak ellenére, hogy Hegel visszautasítja az Istent a természettel azonosító panteizmus (gör. pan: minden; theosz: isten) vádját, rendszere mégis panteisztikus jellegű. Állítja ugyan, hogy Isten felülmúlja a világot (a természet csak Isten fia), de a természetet az isteni lét „részének” tartja, s így az abszolútuméletét függővé teszi a világ változásaitól.Megjegyzés: Aquinói Tamás szerint Isten egyrészt felülmúlja a világot,másrészt különbözik is a világtól (a világ csak hasonmása az isteni létnek, s e hasonmás változása nem érinti az abszolútum életét). Ezt a felfogást a görög„pan” (minden) és „en theó” (istenben) kifejezések összetétele alapján panenteizmusnak nevezzük."

*

A skolasztikus Duns Scotus mondja: Esse est Deus. Isten a Lét. (Lét, Sein)

Ez megint más rátekintés, mintha a természettel, a formákban megjelenővel foglalkozunk. A Lét azonban a forma és a formanélkülivel együtt teljes. Egy hasonlattal élve: ahol a tenger a formanélküli (és a fomra potenciális forrása, az Eredet) és a hullám a forma.

A tengerből "kilép" kiválik a hullám és visszasimul. A hullám teljesen tenger, nem ad hozzá és nem vesz a tengerből el semmit. Potenciálisan a tengerben megvan a hullám- ez a potencia aktulalizálódik (poptentia in actu) Ez a létesülés.

Ezért lehet egy csillagos égen, egy emberi tekintetben, egy faág szélben rezdülésében, egy füves parton, vagy akár egy kavicsban "meglátni" az Abszolútumot. Ez az ihletett, intuitív tudatállapot.

*

Nemrég én is pont ezen gondolkoztam. A vallások nagy része azt mondja, hogy Isten a kezdet és a vég, az alfa és az omega, mindenhol jelen van, Ő a minden...a mindenség...a világmindenség.

Ha valaki jól belegondol, akkor ennyi pont elég is lenne, nem kellene semmi mást kijelenteni róla. A MINDEN-ből már csak elvenni lehet, hozzá tenni már nem. Szerintem a vallások azzal, hogy magyarázni / körülírni / megszemélyesíteni próbálják Istent csak elvesznek belőle, félrevezetik az embereket.

Érdekes elgondolás.

Képzeld a Biblia egyik írója, ugyan ezt megtette, és más következtetésre jutott.

(Zsoltárok 8:3, 4)  3 Amikor látom egeidet, ujjaidnak műveit, A holdat és a csillagokat, melyeket készítettél:  4 Micsoda a halandó, hogy gondolsz rá, És a földi ember fia, hogy gondját viseled?

Hogy némely vallások mit tekintenek Istennek, vagy hogyan képzelik az más és más.

Azonban sokan, olvasva a szavait, személyként ismerjük, tulajdonságokkal, érzésekkel.

Ő maga bár nem ilyen életforma, mint mi Földi emberek, de ugyan úgy vannak tervei, elvárásai, amit közöl is a teremtményeivel. Ő mindennek a forrása, akár élőről legyen szó, akár élettelenről. Az életet céllal hozta létre, amit elmondott nekünk.

Ha az egész létező világegyetemet és azokban létezőket mondanák Istennek, felmerül a kérdés, hogyan keletkezett. Ugyan is a világegyetem, jól rendezett, és törvényekkel fentartott életforma. De a törvények csak úgy nem alakulnak ki maguktól, azt valakinek egyensúlyban tartva kellett meghatároznia.