Hitgyülekezetesek, miért választottátok éppen ezt az gyülekezetet?

Jók benne a dalolászások Izraelről, a régi kommunista mozgalmi dalokra emlékeztetik őket.

Érdekes módon, aki 90 előtt nagy komcsi volt, az mára mind Jehovás vagy Hitgyülis lett.

https://www.youtube.com/watch?v=Wz3w3zqIbs8

Én több lépcsőben ismerkedtem meg a Hit Gyülekezetével. Először is évekig olvastam a Bibliát, és bújtam vallási témájú könyveket, ezek között katolikus, református és keleti filozófiájú könyveket, jehovista brosúrákat. Egyik sem tudott igazán megszólítani. Az első olyan könyv, ami átvitte az ingerküszöböt, az a Hit Gyülekezete által kiadott A kereszténység hat alaptanításának első része volt, amin Polygon kiadó szerepelt, még a rendszerváltás előtt. Ennek a hónapokkal később készült második kötetén olvastam először a Hit Gyülekezete nevét. Én valami kultúrkörhöz hasonlót képzeltem el, ahol húsz-harminc széket leraknak egy körben, és közösen énekelnek, táncolnak, és mindenki elmondja, hogy mit gondol, azaz nem sok fogalmam volt, nem is igazán vonzott, hogy felkeressem őket. Aztán egy novemberi szombat délelőtt találkoztam két lánnyal a Bástya mozi előtt, akiken keresztül megszólított a feltámadott Jézus Krisztus. Elmondtam a megtérő imát - hozzáteszem, nem először -, Jézus pedig elkezdte ezután megváltoztatni az életemet. Kétlem, hogy az a két lány Hit Gyülis lett volna, úgy köszöntek el, hogy "szeretünk", ezt a szófordulatot pedig soha nem hallottam a Hit Gyüliben később. Ahogy mondtam Jézus elkezdte megváltoztatni az életemet. Egy óceánjáró fordulásához tudnám hasonlítani a folyamatot, mert hónapokig tartott, de ezalatt az idő alatt átalakult a gondolkodásmódom. Decemberben részt vettem egy kis karizmatikus gyülekezet evangelizácóján az Almássy téren. Aztán hónapok teltek el, új könyvekkel ismerkedtem meg eközben. Valamikor - talán a következő februárban - láttam egy hétköznap késő este Vitézy László Hit című filmjét a tévében, ez volt az első tény számomra a Hit Gyülekezetéről, azonnal beleszerettem. De ez a gyülekezet Budaörsön volt, én pedig Lőrincen laktam a KISZ lakótelepen. Aztán a feleségem egyik kolléganője elkerült a Hit Gyülekezetébe, és megbeszéltünk vele egy találkozót a Mexikói útra, mert állítólag azon a környéken tartottak alkalmakat újaknak és érdeklődőknek, de nem jött el. Visszafelé menetben találtunk egy plakátot, amely az 1991 máscius közepén a BS-ben tartandó Hit Gyülis istentiszteletre invitált, valami Marilyn Hickey nevű vendéggel, akinek a neve semmit sem mondott. El is mentünk, és mondhatom, nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mert minden várakozásomat túlszárnyalta. Ugyanannak a Feltámadott Jézusnak a jelenléte töltötte be a helyet, Akivel novemberben találkoztam a Bástyamozi előtt, az emberek tele voltak szeretettel, ami sugárzott a szemükből. Életemben nem éreztem magamat olyan jól még, mint akkor ott. Kiderült, hogy már nem Budaörsön, hanem Óbudán tartották az alkalmaikat. Ez olyan ésszerűtlenül messze volt tőlünk, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy csatlakozzam hozzájuk. Hosszú hetekig voltam ennek az egy alkalomnak a hatása alatt. Dallamokat dúdolgattam, amiket ott hallottam és nagyon fel voltam dobva. Még januárban el törtem az egyik ujjamat, és míg otthon voltam, írtam egy levelet annak a kisgyülekezetnek, akiknek az evangelizációján részt vettem korábban. Ők válaszoltak is valamikor áprilisban, tehát az előbb leírt BS alkalom után. Ellátogattunk egy fiatal házaspárhoz, és hónapokig jártunk hozzájuk. Nagyon kíváncsiak voltunk, és rengeteg kérdésünk volt, amire legjobb tudásuk szerint válaszoltak. Azonban már korán felfigyeltem arra, hogy milyen lesajnáló hangnemben beszélnek a Hit Gyülekezetéről. Erről nem akartam tudomást venni, de nagyon zavart. Főleg azért, mert volt velük már tapasztalatom - a Hit Gyülivel - , és minden tagom azt mondta, hogy jófejek és ott a helyem. De sokkal ésszerűbb volt ezt a bizonyos kisgyülekezetet választanunk, ugyanis ők a VII. kerületben, a Hársfautcában tartották az alkalmaikat. Így hát a legbelsőbb meggyőződésem ellenére őhozzájuk csatlakoztunk, meg is keresztelkedtünk és fizettük a tizedet. De ahogy teltek a hónapok, elkezdtünk kiszáradni. Egyre kevésbé tudtam ignorálni a Hit Gyülekezetével kapcsolatos kissé pejoratív hangnemüket. Aztán az a házaspár, akikhez hónapokig jártunk, átmentek a Hit Gyülibe. Én továbbra is úgy okoskodtam, hogy túl messzire lakunk tőlük. Azonban 1992 tavaszán ez a kisgyülekezet is Óbudára helyezte át az alkalmait, a Kaszás dűlői lakótelepre, a Meggyfa utcába. Ezután hamar átmentünk a Hit Gyülibe, az okoskodásomnak maga az Úr húzta ki a talajt a lába alól, hogy e képzavarral éljek. Azóta soha meg nem bántam, hogy a Hit Gyülekezete mellett döntöttem. Ha bánok valamit nagyon, az az, hogy bár 1992 májusában kezdtünk a Hit Gyülekezetébe járni, de már 1989-ben is lett volna erre alkalmunk, mert bár abban a bizonyos könyvben nem volt leírva a Hit Gyülekezete neve, de volt benne egy kis kártya, hogy "a témával kapcsolatos kérdéseire szívesen válaszolunk. Budapest pf. 279." Ez, mint később megtudtam, a Hit Gyülekezete postafiók címe volt. Elég sok szédelgést és tévelygést elkerülhettem volna, ha már akkor felvettem volna velük a kapcsolatot.

Nem én választottam a Hit Gyülekezetét a magam számára, hanem Isten, és megpróbáltam ellenállni, és több, mint egy évig voltam engedetlen ezen a területen, mert túl messze volt a Gyülekezet. Egyébként ez igaz volt: piros 136-os busz Köki, 3-as metró Nyugati, 6-os busz Kolossy tér, majd gyülis járat, vagy 165-ös busz, vagy gyalog a hegyre, a Folyondár utcába. Ez hozzávetőleg három órás út volt oda, késő este pedig nem ritkán mentünk haza az éjszakai járattal, de az Üllői úttól gyalog kellett menni a KISZ lakótelepre. Érdekes módon, miután elhatároztuk magunkat, egyáltalán nem tűnt olyan nagy dolognak a kétszer három órás utazás, kenguru, babakocsi. Autónk csak évekkel később lett. Nem is igazán értettük, amikor egy hétköznap este tíz centis hóban toltuk a babakocsit, hogy eljussunk az alkalomra, miért mondta Hack Péter a mikrofonba úgy általánosságban a gyülekezetnek, hogy értékeli, hogy ebben a zord időben is eljöttek. Az volt a természetes, hogy elmegyünk, nem is merült fel az időjárás, mint meghatározó körülmény.

Vagyis a tömör válaszom az, hogy azért éppen a Hit Gyülekezete, mert a szívem oda húzott. Ha nem tette volna, soha, semmilyen körülmények között sem választottam volna, hogy hetente legalább egyszer, de néha kétszer is elbumlizzak Óbudára egy, kettő, három és négy gyerekkel.

En azt hiszem, hogy nem en valasztottam hanem Isten ide hivott el.

Ennek 13 eve mar. Nem is erdekel mas felekezet azota se.