Ilyen esetben mit kell tenni vallások szerint felosztva?

Egy dolgot biztosra eltudok mondani. Megszámlálhatatlan ember érzi azt, hogy a saját élete nem ér semmit, és jobb lenne véget vetni neki. Az elsődleges, és legnagyobb gond a rossz látásmód. Amikor az emberrel bajok történnek, hajlamos az agy kiemelni, és felerősíteni az adott problémát, pláne akkor, ha nem hagyod, hogy ahogyan beérkezik el is engedd, hanem beleakaszkodsz. Amíg ellenállsz a gondolatnak, és így az adott helyzetnek, erőt adsz neki, és nem fog távozni.

Isten tud segíteni, igazából folyamatosan próbál, de a "játékszabályok" szerint. Na itt jön egy újabb probléma, az ember ismét a saját nézőpontjai szerint ítéli meg a helyzetet, és újabb kellemetlen érzések keletkeznek... Mire is gondolok? Sokan elfelejtik, hogy még imában is kijelentik, hogy "legyen meg a te akaratod" aztán ugyebár, jön az ima, történik valami, csak nem éppen az, ami az imában kérve lett. Sajnos nagyon sok esetben, az ember ilyenkor haragra gerjed Isten ellen is, mert a hite felületes, és egyáltalán nem átélt.

Isten jobban tudja mire van szükségünk, de mi ezzel dacolunk, mert "nekem ötös lottó nyereményre van szükségem, barátnőre, barátokra, jó állásra, megfelelő egzisztenciára, hatalomra, na vagy éppen ebben az esetben jobb "szerencsére, megfelelőbb helyzet alakulásokra"

A hitet megélni nem egyszerű dolog, főleg azért, mert ha az ember kilép a világba, de elég csak otthon üldögélnie, mielőtt a postás a sárga csekket bedobná, vagy a televíziót bekapcsolni, máris az anyagiasult, teljesen fizikai szintre lekorlátozott, primitív, magamutogató, megjátszott, álszent, értéktelen, felületes, és erkölcstelen jellemekkel, élethelyzetekkel találkozik. Minden azt sugallja, hogy az élet annyit ér, amennyit leraksz arra a bizonyos asztalra, annyit, amekkora szeletet eltudsz venni arról a bizonyos fizikai torta tartóról.

A hitet egy ilyen világban őszinte átéléssel megélni nem egyszerű. Sokszor még azok is rendkívül romlottak, akiket az egyházak, gyülekezetek, és legyen bármilyen vallások élére állítanak, persze tisztelet a kivételeknek.

A hitedet csakis úgy tudod megélni úgy, hogy az gyümölcsöző legyen, ha egyszerűsítesz az életeden. Egy kicsit üljél le, mondjuk amíg szép-kellemes őszi napsütötte idő van, sétálj ki a Duna, vagy Tisza partjára pihenj le a part mellett, sétálj egyet egy közeli erdőben, parkban majd lassítsd le magad, és elmélkedj el az életeden, pontosan miért is van az a káosz körülötted. Ha egy kicsit átrendezed az életed, leegyszerűsíted, az elvárásaidat csökkented, és igyekszel a körülmények ellenére is pozitív maradni, akkor elindul a változás. Na persze, fontos volna, talán a legfontosabb, mondjuk ha szeretnéd a Biblia megközelítéséből a segítséget megkapni, némi ismeretet szerezni. Én mondjuk az Újszövetséget javasolnám először. Olvass, de kérd Isten segítségét, hogy ne csak intellektuálisan dolgozd fel az információkat, hanem kapj értő lelket, ami befogadja az Isten által közvetített információkat, tudd a gyakorlatba is beültetni.

Ha már rendelkezel némi ismerettel, és Isten által kapott némi bölcsességgel, a hited már őszinte, és belülről fakadó lesz, a hozzá állásoddal, és az életed egyszerűsítésével már jó gyümölcsöket fog teremni, és érezni fogod, sokkal jobb a helyzeted, mint valaha is hitted, és érezted.

Ne feledd, Isten ingyen adja az ajándékot, a kegyelem ajándékét, amit neked csak el kell fogadnod. Ne bonyolítsd túl a dolgokat. Én a legjobbakat kívánom neked.

[link]

Bár lenulláztál, de küldök egy fotót, egy olyan testvéremről, aki hit társam a gyülekezetben. Ő nem adta át a kétségbe esésnek magát, és nem akar meghalni. Bízik Isten azon ígéretében, ami Jézus megváltása tesz lehetővé.

Ő elfoglalja magát a szolgálatban, elviszik a testvérek prédikálni, hogy lelket öntsön olyan emberekbe, akik sokkal jobb helyzetbe vannak nála, még is elvannak keseredve

Mindenkinek a maga szerencsétlensége a legnagyobb. Nekem még munkám, párom sincs, bár van két diplomám, és mégsem.

Gyakran érzem úgy, hogy Isten az ellenségem akar lenni, vagy legalábbis a mostohám. De vigasztal. Kérlek, fogadd el vigasztalását, azzal nyugodtabban fogod élni az életedet.

Aki hisz a lélekvándorlásban, az azt mondja, hogy rossz a karmád. Ha nem leszel öngyilkos, hanem eltűröd sorsodat, akkor lehet, hogy jobb élet fog majd rád várni. De az nem te leszel. Vigasztalna-e ez vajon?

Egy buddhista azt mondaná, hogy mondj le a vágyaidról, és akkor boldogabb leszel. Valóban segít, ha nem ragaszkodsz görcsösen ahhoz, amit szeretnél. De ezt nem mondanám. Az igazi vigasz Istentől van.

Ahogy olvastam a kérdésedet, rá kellett jönnöm, hogy bakker én is ilyen szerencsétlen vagyok.

Csak a mai reggel tele volt idegesítő apróságokkal, szerencsétlensegekkel.

Kezdjük avval, hogy reggel 4:20 helyett 4:50kor keltem. Addig nyomogattam vissza a késleltetést az ébresztőn.

Aztán a reggeli kavéba nem volt otthon tej, (ami nélkül utalom) tegnap is elég zűrös napom volt, elfelejtettem venni, szóval kapkodás, futás melóba.

Reggelimet otthon hagytam, tehát legközelebb olyan 3 körül fogok enni, ami azért gázos, mert már most éhes vagyok.

Mindegy, szóval hiába futottam, az orrom előtt ment el a metró.

Mondom sebaj,volt már ilyen, 5 perc és jön a másik. De nem ma, ma 15 perc múlva jött.

Oke dühös is voltam, metrón ülve lenyugtattam magam, és eszembe jutott valami: imadkoztam én reggel? Hát persze, hogy nem...

Annyival később is értem be a munkahelyemre, és nyugtattam magamat, hogy nyugi megúszod, a főnök ilyenkor még nem szokott bennt lenni.

De nem ma, ma bennt volt.

Meg is kaptam a fejmosást, meg lettem fenyegetve, hogy legközelebbinél mehetek is haza. Nem ez volt az első.

És még csak reggel 9 van nálam, hol van még a nap vége. Rengeteg teendő, és már most tudom, hogy rengeteg szar lesz ebben a napban is .

De már egyet előre tudok: este amikor lefekszem aludni, elmondok egy imát és megköszönöm Istennek, hogy ezen a napon is mindvégig velem volt, segített, és erőt adott minden rossz ellenére.

És nekem sem csak ilyen aproságok vannak, van egy nagyon beteg rokonom, hiányzik a családom, a barátaim, egyedül vagyok én is, és magányos.

Arról nem is beszélve, hogy alig-alig van pénzem, és egyáltalán nem tudom még hogyan fogom kihuzni 1.-ig pénz és kaja nélkül...

Mindezek ellenére egyáltalán nem vagyok stresszes, nem vagyok frusztrált, nem aggódom, nem vagyok boldogtalan.

Hogyan csinalom? Tudom, hogy Isten velem van, és evvel így egy vedőburkot von körém, és minden rossz, minden kellemetlenség lepattogzik rólam.

Én egyszer megfogadtam, hogy csak a jót, csak a pozitív dolgot engedem be a szívembe, a többi mind kinnt marad. És evvel a felfogással könnyebb, és szebb az élet. Evvel meg egy ateista vagy buthista is egyetért szerintem, de nekem a hitem adja az erőt nehogy elfelejtsem amit megfogadtam, a sok rossz nem tudja elnyomni. Engem sem tud elnyomni Istennel a szívemben.

Ezt a felfogást ajánlom nektek is :)

26f

A 9 es, jót írt. A többi felejtős.

Néha a "sz©r", az csak "sz©r". Nem kell azt gondolnod, hogy a "sz©r", krémes süti volt mindaddig, amíg bele nem léptél.

Tehát tudatosítsd magadban, hogy nem vagy szerencsétlen, csak az úton van úgy, hogy sz©rba lép az ember.

Vagy.

A kérémes sütemény, a cukrászdában kapható, ami mellett elsétálsz, ha mindig az úton lévő sz©rt nézed, amibe beleléptél.

Érthető?

egy SS