Gondoltatok már arra, hogy Máté Evangéliuma 25,31-46, alapján leszünk megítélve, minden más amit tettünk, gyülekezeti együtt lét, dicsöités, nyelveken szólás, imádság, Szentírás ismeret, tanítások, missziós munka semmit nem ér?

Nyilván az ott felsoroltak rendkívül fontos dolgok az üdvösséghez, nem véletlenül sorolta fel Jézus. De azért sok más ezek mellett fontos dolog is van.

Ilyen például az általa alapított Egyház, vagy az Evangélium hirdetése (misszió, ha jobban tetszik), amit szintén Ő rendelt el. Sőt a legfontosabb imádságot is Jézus tanította, ezért erre se lehet azt mondani, hogy "semmit nem ér".

Dicsőítés alatt nem tudom mit értél.

Nyelveken szólásnak önmagában valóban semmi értelme, erről Pál is beszél.

Mivel te is a Szentírásra hivatkoztál, láthatod, hogy ennek is meg van a maga jelentősége. Persze csak akkor, ha megtartják a benne leírtakat.

„örököljétek, A világ megalapítása” óta nektek fent tartott országot"

Vajon mit jelent ez?

„a világ megalapítása” alatt az emberiség kezdetére kell gondolni. S azon belül is Ábeltől, mivel Ő volt az első olyan mártír, aki áldozata lett a szülei, és a bátyja tettei következményének.

A versekben három csoportot látunk. Juhokat, kecskéket, és Jézus e testvéreit.

A Biblia segít az azonosításban: A Juhok, segítenek Jézus testvéreinek. A kecskék viszont nem. Vajon mit jelenthet ez?

(Máté 25:37) . . .»Uram, mikor láttunk éhesnek,. . .

A juhok, akik méltónak ítéltetnek arra, hogy Jézusnak a tiszteletet és kegyet jelképező jobbján legyenek, az embereknek egy osztályát jelképezik.

A felsorolásban Jézus elmondja, hogy "börtönben volt, éhezett, stb, ami nem magára Jézusra vonatkozik, hanem azokra, akik a keresztény életük miatt kerültek ilyen helyzetbe, mivel megtartották a semlegeségüket, ebben a világban. Erre utal ez a mondat is:

(Máté 25:40) . . .»Bizony mondom nektek, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«

Kiket ábrázol az "e testvéreim" kifejezés? Mindenféle emberről van szó, aki éhezik, és börtönbe kerül, stb?

Erre a választ is maga Jézus adja meg, amikor határozottan elmndja, kik az Ő testvérei.:

(Máté 12:48–50) . . .„Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 49 És kinyújtva a kezét tanítványai felé, ezt mondta: „Íme! Az én anyám és az én testvéreim! 50 Mert aki cselekszi égi Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.”

Jól látható, hogy Jézus azokról beszélt, akik egységesen élik a keresztény életüket, és teszik Jézus Atyjának akaratát. Így akik ezek miatt börtönbe kerülnek, és mindenféle nehézséget kell átélniük, azokat kell támogatni, első sorban, együtt részt véve velük a keresztény szolgálatban.

Ez nem zárja ki, hogy amennyire lehet, ne segítsünk más rászorultakon. Viszont ha megfigyeled, nem csak fizikai élelemről van itt szó, hanem bizony szellemi segítség nyújtásról is, hiszen Isten országa, nem evést és ivást jelent.

Jézus aligha utalt például ateistákra vagy papokra, akik, ha úgy adódik, szívességet tesznek egyik testvérének?

Ellenkezőleg, Jézus két ízben is „igazaknak” hívta a juhokat. A juhoknak tehát olyan embereknek kell lenniük, akik egy bizonyos időszakon át segítségére voltak — tevékeny támogatás formájában — Krisztus testvéreinek, és hitet gyakoroltak oly mértékben, hogy igazságos állapotot kapjanak Isten előtt.

Tehát itt Jézus azon testvéreiről van szó, akiket kiválasztottak a Földről, hogy társ királyai és papjai legyenek Jézusnak, és akik majd a millenium alatt Jézussal tökéletességre juttatják a Földön maradottakat.

Jézus azt mondta, hogy az különbözteti meg a „juhokat” a „kecskéktől”, hogy jót tesznek-e ’a testvérei legkisebbjeinek egyikével’

Ám a ’juhok’ nem pusztán emberségből segítenek, hanem mert felismerik, milyen szerepük van Krisztus követőinek

Akik vendégszeretően és kedvesen bánnak Krisztus ’testvéreivel’, azok azért teszik ezt, mert felismerik bennük Krisztus testvéreit és Isten fiait.

Példázatában viszont kecskéknek nevezi azokat, akik nem segítenek „testvéreinek”. A „kecskék”, lehet hogy tiltakozásul azt hozzák majd fel, nem is látták Jézus Krisztust. Jézus azonban elküldte hozzájuk szolgáit, és ők félreérthetetlenül feltárták kilétüket. Lehet, hogy a „kecskék” közül nem mindenki üldözte Krisztus „testvéreit”, de nem is indítja a mennyei Király iránt érzett szeretet arra, hogy segítségére siessenek az ő képviselőinek.

Röviden: Jézusnak, a még Földön élő testvérei, akiket kicsiny nyájnak nevez, mivel kevesen vannak, ezért támogatásra szorulnak. Nem csak Fizikailag, hanem szellemileg is. ezért támogatni kell Őket a szolgálatban, illetve az üldözéskor, vagy amikor nehéz helyzetbe kerülnek.

#4

Az ige minden ember megítéléséről szól. Nem véletlenül mondja Jézus, hogy *minden* nemzetet. Persze ez még szembetűnőbb, ha megnézed miről beszél Jézus. A világ végéről, a teljes emberiség végéről, az Úr szent napjáról. Mind a keresztények, mind a pogányok, minden nép az Úr napján esik ítélet alá, nincs külön ítéletnap a keresztényeknek, külön a pogányoknak.

#5

Én semmi olyant nem állítottam, hogy külön ítéletnap lenne a keresztények számára, külön a pogányok számára.

Azt el tudom fogadni, hogy a "nemzetek"-be a keresztények is beletartoznak, bár szerintem egy keresztény számára nem ismeretlen dolog az, hogy ha a "legkisebbel" jót tesz, akkor azt Jézussal teszi, a példázatban viszont egyértelműen rácsodálkoznak erre a "juhok". De azt semmiképp nem gondolom, hogy CSAK ez lenne a megítélés "mércéje" a keresztények számára.

Pedig végső soron, lesarkítva ez lesz szerintem. Mit is mond a hitről a Szentírás? Hogy a hit tettek nélkül semmit sem ér ("Ugyanígy a hit is, ha tettei nincsenek, magában holt dolog"). A hited a tetteidben mutatkozik meg. A Szentírás a tetteken méri le a hitet.

Mit is mond Jézus?

"Miért mondjátok nekem: Uram, Uram! - ha nem teszitek meg, amit mondok? Megmondom nektek, kihez hasonlít, aki eljön, meghallgatja tanításomat és tettekre is váltja..."

Tehát a tanítás az első, a Szentírásból ismerjük meg, hogy mit szeretne Jézus. Erre céloztam is korábbi hozzászólásomban. Majd Jézus úgy méri le, hogy ki miként váltotta tettekre a tanítást.

Pál mondja, hogy:

"Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."

Tehát a szeretet a legfontosabb, én úgy mondanám, hogy a gyakorló szeretet, ami tettekben nyilvánul meg. Milyen tettekben? Éhezőknek enni adni, szomjazóknak inni adni, ruhátlanoknak ruhát adni, betegeket meglátogatni, stb...

Szintén Pál írja:

"Hangoztatják, hogy ismerik az Istent, de tetteikkel megtagadják..."

Az ítéletkor a kosok lehet életük során hangoztatták, hogy ismerik Istent, olyanok voltak, mint a farizeusok. De nem cselekedték az irgalmasság, a gyakorló szeretet cselekedeteit.

Tehát végső soron a hit mércéje is az idézett evangéliumi részlet, végső soron a keresztényeket is ezek alapján ítéli meg Isten.