Isten hogy tekint azokra a keresztényekre, akiknek fontos a vallás az életükben, nem melegek, de harcolnak a melegházasságért és kimennek esetleg a Pridera is? Komolyan beszéljünk erről a témáról, nem provokációnak szántam

Hu de meleg ez a téma, hamarosan fel fog robbanni ez a topic! :D

De komolyra fordítva a szót, a helyes válasz sokakat megdöbbent úgy is. Az hogy Isten mit gondol róla, azt a bibliából tudhatod meg, hiszen a Mindenható a Szentírásban több ezer éven át nyilatkoztatta ki magát. Alapvető tévedése a mai kereszténységnek, hogy Istent egy erkölcstelen személynek fogják fel. Isten nem csak szeret, hanem gyűlöl is. Az nem tud szeretni, aki nem tud gyűlölni. Az Ige is írja hogy szerette Jákobot, Ézsaut gyűlölte, szereti az igazságot, és gyűlöli a hazugságot. Isten nem közömbös a jó és a rossz felé.

Noé idejében megbánta azt is, hogy embert teremtett, ezért lett az ítélet az özönvíz.

Istenről két lényegi dolgot állít az írás, hogy Ő maga a szeretet, és emésztő tűz. Tehát Isten egy igaz bíró is, és egyik tulajdonságát se lehet a másik rovására túlhangsúlyozni. A szeretet és a büntetés nem zárja ki egymást, mi emberek is, akik az Isten képére és hasonlatosságára lettünk teremtve ugyanígy működünk. Ha egy apa látja hogy a kisgyereke egy veszélyes dologra készül akkor ha kell rákiált. Most akkor nem szereti? Dehogynem.

Tehát Istennek vannak érzései, amit nem is titkol. Mindenható is homofób, nemcsak elvi, de érzelmi értelemben is, és nem is kicsit.

Törvény kimondja "Férfiúval ne hálj úgy, amint asszonnyal hálnak; utálatosság az.” (Mózes 3. könyve 18:22)

Az itt használt "utálatosság” (héberül: tóévá) további jelentései ugyanis a héber szótárak szerint ezek: undorító, förtelmes, undok, visszataszító, gyűlöletes, tűrhetetlen, kibírhatatlan, elviselhetetlen, gyalázatos, megvetésre méltó, káros, ártalmas, bántó, sértő, megbotránkoztató, elrémítő, iszonyatos, irtózatos, borzalmas. A Krisztus előtt 300 körül elkészült görög Ószövetség-fordítás mint mindig, úgy itt is a bdelügma szóval adja vissza a héber kifejezést, amely a görög szótárak szerint pontosan ugyanezeket jelenti, hasonlóképp a latin Vulgata. De továbblépve: két fejezettel később azt olvassuk: „És ha valaki férfival hál, úgy amint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérük rajtuk.” (Mózes 3. könyve 20:13)

A mózesi Törvény általános jogalkotási elve egyébként, hogy mindent azzal büntet, amit az a cselekedet okoz („szemet szemért, fogat fogért”). Ennek hátterében az áll, hogy az emberi kapcsolatokban követendő legfőbb etikai elv, a „szeresd embertársadat, mint önmagadat” parancsára tanított a részletekben is. Azaz, ha valaki valami rosszat tett a másik embernek, ugyanazt kellett átélnie, amit a másiknak okozott. Minden olyan bűnt, amit a Tóra halállal büntet, azért büntet így, mert az maga is halált okozott. Persze erre valaki megkérdezhetné: de hát mikor okozott halált a homoszexuális tett bárkinek is, hogy halállal büntetendő? Erre a kérdésre a materialista ember nem értheti meg a választ, mivel ahhoz tudatában kell lenni a természetfölötti realitás létezésének. A gyilkosságot mindenki elítéli, mert ott anyagi, szemmel látható síkon követhető a tett és a következmény összefüggése, a kést tartó kéz előrelendülése és az áldozat halála. Azonban nem csak anyagi tények, tényezők, erők és összefüggések léteznek. Vannak tettek, amelyeknek a következményei a természetfölötti dimenzióban is hatnak, így az ok-okozati láncolat csak szellemi látással látható, de végül éppúgy emberek halálához vezetnek (szellemi, lelki, de testi értelemben is), mint egy gyilkosság. Meglehet, még többekéhez is. Nézzünk végre szembe azzal, hogy a Szentírás például a bálványimádást vagy az okkultizmust súlyosabb (szintén halált érdemlő) bűnnek értékeli, mint a gyilkosságot. Valószínűleg azért, mert spirituális hatásaik révén ezek végül sokkal több ember halálát okozzák, mint egy késsel végrehajtott gyilkosság. Amikor lelkiismeretükkel küzdő, bizonytalan, tanácstalan, döntés képtelen állapotban ide jönnek emberek a gyakorikerdesek.hu oldalára, és homoszexuális emberek olyan tanácsokkal látják el, hogy ugyan már, fogadd el magad mert ilyennek születtél. Ne nyomd el mert soha nem lesz teljes életed... Fedezd fel magad, próbáld ki utána döntsél stb stb stb, akkor tulajdonképpen mérget injekcióznak annak az embernek az életébe.

Jézus ezt mondta "Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.” (Lukács 16:17)

A mózesi Törvény hiánytalanul és minden részletében érvényben van tehát mindaddig, amíg az ég és a föld fennáll, és mivel fenn áll láthatjuk, így a homoszexuális cselekedet undorító bűn. Ha a kegyelem e mostani korszakában nem is érvényesítjük a Tóra szigorú büntetéseit Jézus Krisztus megváltása miatt, ez nem azért van, mert Isten véleménye megváltozott a korral, hanem a kegyelem ideje a megtérésre adatott türelmi idő tart ami Isten haladéka, vagy fegyverszünete. Ez az időszak nem arról szól, hogy Istentől most már bármit csinálhatunk, amit csak jónak látunk, hanem arról, hogy türelmesen vár még egy darabig, hogy belássuk az Ő igazságát. Arról, hogy a kegyelemmel éljünk, de ne éljünk vissza vele.

Pál az mondja „hiszen a közöttük lévő nők is fölcserélték a természetes nemiséget a természettel ellenkezőre; és hasonlóképp a férfiak is, akik elvetve a női nemmel való természetes szexuális életet, sóvárgásukban egymás iránt lobbantak lángra, és megtették ezt az ocsmányságot, férfiak férfiakkal; a tévelygésükért járó fizetséget pedig megkapták önmagukban […] akik megismerték ugyan Isten rendeletét, hogy akik ilyeneket művelnek, megérdemlik a halált, mégis nemcsak hogy megteszik ezeket, hanem még helyeslik is, ha valaki így cselekszik.” (Levél a rómaiakhoz 1:26–32) Külön felhívom a figyelmet, hogy az utolsó idézett sorokban az apostol nemcsak a homoszexualitás gyakorlóit ítéli el, hanem azokat is, akik azt helyeslik, azaz megideologizálják.

A bibliai parancs szerint annyira tartozunk szeretni embertársainkat, mint önmagunkat. De nem jobban. Márpedig a Szentírás a heteroszexuális emberek számára éppúgy tartalmaz etikai korlátozásokat a szexuális élet területén, mint a homoszexuális hajlamúak számára. Hiszen többek között tiltja és elítéli a prostitúciót, a házasságon kívüli szexet, a vérfertőzést vagy a házasságtörést. Ezeknek a bűnöknek az esetében sem ad felmentést. Ha egy heteroszexuális engedelmes akar lenni Istennek és a lelkiismeretének, önmagát is korlátozza az ilyesmiben, s ha mégis elkövetné, bűnnek fogja minősíteni, és kiutat keres belőle éppúgy, mint a lopásból vagy a gyilkosságból. Meg kellene érteni, hogy nem minden bűntudat rossz, hiszen vannak valóságosan káros, gonosz és ártalmas dolgok. Amikor tehát a heteroszexuálisok elítélik a homoszexuális cselekedeteket, nem vétkeznek a felebaráti szeretet törvénye ellen, hiszen önmagukban éppúgy elítélik a saját szexuális bűneiket. S amikor elvárják homoszexuális embertársaiktól az önmegtartóztatást, nem mérnek kettős mércével, hiszen önmaguktól is elvárják azt a heteroszexuális bűnök vonatkozásában.

Ezért a homoszexuális tettek erkölcsi felmentése, a jogos bűntudat feloldása a hamis teologizálás eszközeivel nagyobb bűn magánál a konkrét tettnél is, mivel a bűnöst megfosztani igyekszik a lelkiismeret egészséges jelzésétől, s ezzel a megtérés lehetőségétől, azaz az örök üdvösség lehetőségétől. Szakadékba ugrani rossz, de még nagyobb gonoszság eltávolítani a figyelmeztető táblát a szakadék széléről, hogy mások belezuhanjanak. Jézus is elítélte azokat, akik a bűnt hamis ideológiákkal felmenteni igyekeznek, sőt Jézusnak sokkal hevesebb konfliktusa volt kora teológusaival, az írástudókkal és farizeusokkal, mint magukkal a bűntudatot érző bűnösökkel.

Ha a melegházasságért harcol, azt valószínűleg Isten nem nézi túl jó szemmel, mert Ő mondta, hogy a házasság szentsége férfi és nő kapcsolatát jelenti. Ez persze nem azt jelenti, hogy egy keresztény ne harcolhatna a melegek jogaiért, vagy ne mehetne ki a Pride-ra. Bár azért hozzátenném, hogy a magyar Pride sokkal inkább polgárpukkasztás, vannak olyan nyugati országokban szervezett felvonulások, ami össze sem hasonlítható a hazai bohózattal. Tudtommal a magyar felvonulást sok meleg is elítéli.

Másfelől viszont keresztényként valamennyire kötelessége is harcolni az embernek olyan alapvető dolgokért, hogy például melegként ne lehessen senki közutálat tárgya, ne verjék meg csak azért mert meleg, vagy más a bőr színe, ne taszítsák ki őket a társadalom szélére, stb...

Szóval én nem kezelném ezt a témát olyan egybitesen, mint néhányan itt.

"keresztényként valamennyire kötelessége is harcolni az embernek olyan alapvető dolgokért, hogy például melegként ne lehessen senki közutálat tárgya, "

Egy keresztény, nem foglalhat állást ilyen ügyben, és mivel nem része e világnak, ezért nem is avatkozhat bele annak ügyeibe.

Arról nem is beszélve, hogy a "kereszténynek" keresztelt társaik azok akik verekednek, vagy ítélkeznek. Jézus, nem adott engedélyt arra, hogy egy keresztény, mások jogai miatt, zendülést, vagy tömegmozgalmat szervezzenek, még akkor sem ha az igazságtalan.

a keresztény üldözött, és nem üldöző, nem hallatja ilyen dolgokban a hangját, ahogy Jézus sem tette.

PL:(Lukács 12:14) 14 Ő ezt mondta neki: „Ember, ki nevezett ki engem fölétek bírónak vagy osztónak?. . .

(János 18:36) . . .„Az én királyságom nem része e világnak. Ha a királyságom része volna e világnak, szolgáim harcoltak volna, . . .

A keresztény, egy dologban kapott felhatalmazást a világban Isten királyságának királyától:

(Máté 28:19, 20) 19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”

"A vágyait mindenki az egyéni elméjében fogalmazza meg, és vagy édesgeti, és tettekre lép, vagy elhesegeti, és tovább megy más gondolkodás, és út szerint."

Hát, nem igazán. Senki nem tudja megalkotni a saját vágyait, ez egy ösztönös dolog. Az ember legfeljebb arról dönthet hogy mit kezd a vágyaival.

De azért Istentől elég komoly baki, hogy olyan vágyakat is teremtett lehetőségként ami ennyire ellenszenves neki. Ennek mi értelme volt?

Őszintén? Nem tudom, hogy tekint...

De azt tudomb hogy keresztyénnek tartom magam és ez fontos az életemben; a melegházasságot nem támogatom ( a házasság nálam az Isten által meghatározott jelentéssel bír) -viszont azt igen, hogy a melegek is jogosultak legyenek a házassággal egyenértékű elismert köteléket létrehozni egymással. Ugyan MÉG nem mentem ki ennek érdekében a Pride-ra demonstrálni, de nem zárom ki ezt sem. És még mielőtt a kioktatók megtalálnának: tudom, mi Isten véleménye a homoszexualitásról. És ugyanezt vallom én is: számomra teljességgel elfogadhatatlan.

De: ha Isten megadja az embernek a szabad akaratot és a választás jogát illetve tiszteletben tartja a döntésüket, akkor hogy vehetném a bátorságot ahhoz, hogy ezzel ellentétben én megkérdőjelezzem a választásukat? Ha Isten megadta nekik ezt a jogot, akkor a legkevesebb, hogy keresztényként harcolok azért, hogy éhessenek Isten adta szabadságukkal. Még akkor is, ha nem értek velük egyet. Az ítélet nem az én feladatom; azt majd megkapják attól, akinek ehhez joga van.

Attól, hogy valaki keresztény, még megengedheti másnak azt, hogy ne legyen az. Attól, hogy egy ember a bibliai értékrendet vallja, még megengedheti a másiknak azt, hogy az mást valljon.

És amely jogok engem megilletnek, azok ugyanúgy megilletnek bárkit -függetlenül a világnézetétől vagy jelen esetben a szexuális beállítottságától. És ha ezen jogai érvényesítésében sérelem éri, akkor -pláne keresztyénként- az embernek kötelessége kiállnia mellette.

&24

"Senki nem tudja megalkotni a saját vágyait, ez egy ösztönös dolog."

Hogy mi van? Az ember nem állat, és nem ösztönből cselekszik. Az ember úgy lett megteremtve, hogy egyéni érzései vágyai vannak, szabadon elgondolkodhat bármin, és tervezhet, vagy is lehetnek vágyai. Az tény, hogy vannak erkölcsi téren korlátai, aminek szintén egyénileg kell döntést hoznia, hogy engedelmeskedik vagy sem. De ezt nem Isten ültette bele, mert akkor nem egyéni, hanem Istentől ered. S akkor nem kérhető számon.

26-os: "Hogy mi van? Az ember nem állat, és nem ösztönből cselekszik. "

Valóban? Te vajon az értelmeddel döntötted el, hogy az ellenkező nem iránt fogsz vonzódni? Tehát ez egy teljesen saját döntés volt a részedről, aminek semmi köze az ösztönökhöz? Nem-nem barátocskám, ez bizony nem egy értelmi döntés volt a részedről. Vagy próbáld meg eldönteni magadban, hogy mától a saját nemedhez fogsz vonzódni. Ugye hogy nem megy? Legfeljebb becsaphatod magad, és hazudhatod magadnak azt, hogy te a saját nemedhez vonzódsz, de igazából sosem tudnál igazán mély érzelmi vonzódást kialakítani a saját nemed példánya iránt. Cáfold meg, ha szerinted em így lenne.

Egy homoszexuális beállítottságú egyén számára pontosan ugyanígy nem választás kérdése, hogy melyik nemhez vonzódik, melyiket találja szexuálisan vonzónak, mint ahogyan számodra sem. Ez nem egy tudatos döntés a részéről. Pontosan ugyanúgy nem, ahogyan neked sem, hogy az ellenkező nem felé vonzódsz.

De téged ez nem is érdekel igazából, magasról tojsz ezen embertársaidra, érzéseikre, bánataikra. Számodra csak az a lényeges, hogy szajkózhasd gondolkodás és érzelmek nélkül, amivel Őrtornyiában kitömködték a fejedet. Hogy ezzel, ennek hangoztatásával jóérzésű mberek ezreinek tiporsz páros lábbal a lelkébe, érzéseibe, azzal meg egy fikarcnyit sem törődsz.

Ez szerinted megfelel annak a viselkedésnek, amit Jézus a "Szeresd embertársaid, mint tenmagad!" parancsolat alatt értett? Mert szerintem nagyon nem.

"Hogy mi van? Az ember nem állat, és nem ösztönből cselekszik"

Dehogynem. A mindennapi döntéseid nagy része is szimpla ösztön. Pl hogy iszol ha szomjas vagy. Persze megteheted hogy adott esetben nem hallgatsz az ösztöneidre, de ettől még alapvetően ezek irányítják a szükségleteidet.

Ugyanígy a vágyak. Nem lenne ekkora mizéria a nemiség körül, és nem lenne ilyen sok félresikerült kapcsolat, viszonzatlan szerelem, ha bárki is maga választhatná meg a vágyait, hogy kihez akar vonzódni. Erre senki nem képes, mindenkiben ösztönösen benne vannak valamilyen vágyak, amikkel együtt kell élnie.

Ezeket a vágyakat pedig, ha a világ teremtett, valakinek meg kellett alkotnia. Ha pedig egy teremtő van, akkor ez csak ugyanaz az Isten lehet, aki érthetetlen módon ellenségesen áll ezekhez a vágyakhoz.

Még egy apróság. Az állat jelentése heterotróf, többsejtű eukarióta élőlény. Azaz az ember is az, természetesen.

"ha szomjas vagy."

Ez szükséglet, ezért ezt nem vesszük ösztönnek, mert az ösztön programozva van, az egyéni személyiség, gondolkodás mód, pedig kialakul. Hogy valaki a saját neméhez vonzódik, az nem programozva van, tehát nem ösztönös, hanem valamilyen félre siklott gondolkodás, vagy sérelem, élethelyzet miatti kialakulás.

Isten senkibe bnem programozott természet ellenes dolgokat, de a tökéletlenség miatt, sajnos történtek korcsosodások.