Pornót néztem annak ellenére hogy van egy gyönyörű családom, feleségem, gyerekeim. Már egy évtizede nem néztem és most nagyon rosszul érzem magam emiatt. Mit tanácsoltok? Római katolikus vagyok

mirőlszól: Nagyon nagy hibát követ el az a férfi, aki az összes megoldatlanságát ráterheli a feleségére. Ez az „őszinteség” biztos nem tesz jót a házasságnak. Rendszerint olyan férfiak csinálják ezt, akik a feleségükben az anyukájukat látják, és ha bűntudatuk van valami miatt, szaladnak anyucihoz, hogy bocsásson meg nekik.

https://www.youtube.com/watch?v=s5wzhLe4aaU

Nem tudom milyen gondolatmenetből lett kiemelve ez a részlet abban amit linkeltél, de akik ott ülnek és hallgatják nem véletlenül nevetnek rajta. Ez a természetes reakció erre az elgondolásra, hogy ez nevetséges, ez abszurdum. Bárki aki komolyan veszi, hogy a házastársnak "mi köze hozzá?" vagy hogy az egyik félnek van egy "saját élete" amivel a másik nem terhelendő, az valójában nem tekinti egyenrangú félnek a másikat, sőt részben elveszi a másik fél saját élete feletti önrendelkezési jogát. Mert a házasság nem arról szól, hogy az igen kimondásától kezdve birtokolhatod a házastársadat, neki továbbra is megmarad a szabad döntési joga abban, hogy kivel, milyen mértékben kívánja megosztani az életét, és ebbe beleértendően a testnedveit is. Elhiszem, hogy nagyszerűen körbe lehet ideologizálni a hazugság megengedően szükséges mivoltát, de ettől még nem lesz létjogosultsága semmilyen esetben.

Az őszinteség nem "jót tesz" a házasságnak, hanem az egyetlen működőképes formája egy szereteten alapuló kapcsolatnak.

Az nem tesz jót a házasságnak, ha az egyik fél többre értékeli magát nem a másiknál, hanem kettőjük egységénél.

Az sem tesz jót a házasságnak, hogy miután úgy érzed hibát követtél el, elveszed a másik féltől annak jogát, hogy döntési lehetősége legyen ennek következményeiben.

Nem kell ehhez a feleségben az anyjukat látni a férfiaknak, nem "bevallani" kell a történteket, hanem felvállalni. Felvállalni az asszony előtt, hogy ilyen ember vagyok én, a te férjed, és vállalni az ezzel járó következményeket. Ó, hát az nagyon kellemetlen beszélgetés lenne, ehelyett az lenne felnőttként elfogadott, hogy csalsz és hazudsz. Nem tudom te hogy vagy vele, de én éppen hogy az anyámat nem terhelném a szexuális problémáimmal, ellenben úgy gondolom a házastársamnak köze van hozzá minden esetben.

Az általad linkelt példa valamiért egészen úgy lett tálalva, mintha Matildkának nem léteznének alternatívái a jövőjét illetően, így tehát el kellene tőle venni annak terhét, hogy ennek tudatában éljen tovább úgy mint eddig. Reméljük Matildka ebben a sztoriban nem egy cirmos cica a párkánypárnán nézdegélve.

Az követ el nagy hibát aki az életét önmaga hazugságaiban éli meg.

Ha a kérdező pornónézése kihatna a feleségével való szexuális életére, vagyis csak pornónézés közben tudna kielégülni, a feleségével pedig nem, akkor érdemes lenne beszélniük erről, esetleg elmenni terápiába, akár együtt. Itt erről nincs szó, vagy legalább is erről nem írt a kérdező.

A kérdező arról írt a kérdésében, hogy tíz év után pornót nézett és emiatt bűntudta van. Erre én azt mondom, hogy dolgozza fel a bűntudatát, mert nem történt semmi jóvátehetetlen, beszéljen a lelkészével, ha egyedül nem megy, a jövőben igyekezzen kerülni a pornót, de ne görcsöljön rá, és ne „gyónja” meg a feleségének, mert nagyobb bajt okoz, mint amekkora az alapprobléma.

Nekem úgy tűnik, a valódi probléma itt a kérdező bűntudata. Ne a feleségétől várja, hogy feloldozza ez alól.

A kérdezőnek az is problémája, hogy más nőt kívánt meg, nem a feleségét. Tehát, ha „véletlenül” rátéved a tekintete az utcán a szembejövő nő mellére, vagy a strandon „véletlenül” egy csinos lány fenekére pillant, esetleg erekciója lesz egy kivillanó has, váll, vagy comb látványától, akkor szalad majd a feleségéhez, hogy jaj, bocsáss meg? Ez képtelenség. Ezeket az élményeket fel kell tudni dolgozni.