Mi a jelentősége Jézus színeváltozásának?

Mózes: törvény, Illés: próféták

Mindkettőnek vége Krisztusban. Most már csak Krisztus szavai, illetve az apostolok levelei általi teológiai magyarázat van érvényben

Ez az én szerelmes Fiam, a kiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.

Az utolsó vacsora volt az utolsó szentmise. Jézus ilyen módon akart a tanítványaival maradni. Emellett azt akarta hogy mindenki üdvözüljön ezért megadta a lehetőséget hogy aki áldozik az Jézus testéből részesülve bejuthasson a mennyországba.

Ez így talán túl egyszerűnek hangzik de Isten valóban ennyire jó hogy az üdvösséget mindenkinek ingyen adta.

"Az utolsó vacsora volt az utolsó szentmise."

Sokkal inkább az első szentmise volt. Ettől függetlenül hellyel közzel jól írtál, még ha nem is a kérdésre válaszoltál.

Szia,

Azok kedvéért akik nem ismerik a történetet: Jézus három tanítványával: Péterrel, Jakabbal és Jánossal felment egy magas hegyre imádkozni. Ők hárman egy idő múlva elaludtak. Arra ébredtek, hogy mennyei fényesség ragyogott a hegytetőn az éjszakai sötétségben. Jézus egészen elváltozott, "arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fényes lett, igen fehér, mint a hó, amihez hasonlót ruhafestő e földön nem fehérített. És íme két férfi beszélt vele, Mózes és Illés, az ő haláláról, amely Jeruzsálemben fog bekövetkezni" (Mt. 17:2; Mk. 9:3; Lk. 9:30-31).

A válasz pedig: a tanítványokat az itt kapott élmény igen megerősítette Jézus isteni származásában. Segítséget kaptak általa, hogy megértsék: Mesterük isteni dicsősége és áldozati halála nincs ellentétben egymással. Ha Jézus megszabadítja magát gyilkosai kezéből, akkor az emberek bűneit nem vehette volna magára. Megöletése tehát nem Messiás-voltát cáfolja, hanem éppen bizonyítja azt. Péter még sok év múlva is ennek az eseménynek a jelentőségéről ír: Nem "meséket követve" ismerték meg Jézust és ismertették meg másokkal, hanem "szemlélői voltak" az ő nagyságának. Az Atya szózata is ehhez társult: "Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm, s ezt az égből jövő szózatot mi hallhattuk, mikor együtt voltunk vele a szent hegyen" (II. Pét. 1:16-18).

Illés, az i. e. IX. században élt próféta - akit az Úr tüzes szekéren elragadott - képviselte azokat, akik a halál megismerése nélkül elváltoznak majd Jézus dicsőséges második visszatérésekor.

Mózes azokat képviseli, akik megdicsőült testben a sírjaikból támadnak fel, szintén Jézus második eljövetelekor.

Krisztus számára végtelenül nehéz volt, hogy a földön senki sem érti meg áldozata jelentőségét. Súlyos kísértést jelentett neki - látva tanítványainak közönyét - hogy semmi értelme sem lesz áldozatának. És íme Mózes és Illés megjelenik néki, akik, mint ő is - sokszor voltak egyedül földi küzdelmeikben.

A történet úgy folytatódott, hogy Péter önfeledt javaslatot tett. Juhász Gyula szavaival:

“Mi szép, mi szép az élet,

Mi mély, mi nagy, mi gyönyörű ma Véled,

Építsünk hárman hajlékot tinéktek

(A Tábor hegyén, részlet)

Ezek a szavak arról tanúskodnak, hogy Isten országában a feledés tengerébe merül minden, ami a bűnnel fertőzött világhoz tartozik és jó ott lakozni (Ésa. 65:17).

Üdv. Péter