Hogyan értelmezitek ezt az apostoli tanítást? (Károli)

A szövegkörnyezet alapján láthatjuk, hogy miről is van szó. Hiszen az emberek többféle "istent" imádtak, a kilakult kultúra maitt, Pál pedig felhívta a figyelmet, hogy tévednek ezeket illetően.

Modern korunkban is ugyan ez a helyzet, az emberek több istenséget imádnak, nem ismerik az igaz Istent, aki valóban az életünk forrása. Még azok sem, akik kereszténynek vallják magukat.

Pál Istent az ATYA kifejezéssel tesz különbséget az Isten mivoltjában, és nem is arra céloz, hogy ez lenne a neve. Hiszen más a neve neki is, és a fiának is. Ezzel segítséget ad ahhoz, hogy ne keverjük össze Jehovát senkivel, még a fiával, Jézussal sem.

Mint ahogy sok helyen az újszövetség Istennel egyenlővé teszi Krisztust, úgy itt is. Ha egy Isten van de az nem lehetne Úr akkor Isten nem lehetne uralkodó, legfelsőbb, ugyanis ez a héber "adonai" (Úr) jelentése. De a görög "küriosz" (Úr) is ugyanezt jelenti: uralkodó, legnagyobb, tulajdonos, gazda.

Ha ebből egy van csak a hívőknek és Isten is csak egy, akkor a kettő egyenlő. Nem kell ehhez nagy zseninek lenni.

Az Isten szó nincs értelmezve a szótárakban, de a lényegének a meghatározása az az ókori filozófiától kezdve, hogy a legfelső létező. Lényegében a vers a hívők számára két legfelső létezőről beszél csak más szavakkal. Az pedig teljesen mellékes, hogy Jézus mindazt a hatalmat és természetet kapta-e ami Istennek is megvan, attól még ugyanaz a tisztelet jár neki mint akitől kapta. Ez a fundamentuma a keresztény hitnek, amihez Pál hozzáteszi, hogy nem mindenkiben van meg ez az ismeret.

Szia

Pál apostol idejében vetődött fel az a probléma, amelyet idéztél.

Sok keresztény a megtérése előtt úgy evett bálványoknak áldozott húst, hogy tiszteletet érzett a bálványok iránt (Ám nem mindenki tudja ezt. Amikor némelyek, akik korábban bálványimádók voltak, olyat esznek, amit bálványáldozatnak tartanak, akkor a lelkiismeretük, mivel gyenge, beszennyeződik." 1Ko 8:7). Emiatt ezek az egykor pogány személyek azzal a démonistennel kerültek kapcsolatba, amelyet az adott bálvány jelképezett (Nem, hanem azt mondom, hogy amiket a nemzetek áldoznak, a démonoknak áldozzák, és nem Istennek. Én pedig nem akarom, hogy a démonokkal osztozzatok. 1Ko 10:20). Nagyon időszerű volt ezért, hogy a korai keresztény gyülekezet vezető testülete a szent szellem irányításával egy hivatalos levelet küldött Jeruzsálemből, amelyben megtiltották, hogy szertartásos keretek között bálványoknak áldozott húst egyenek. Ezzel megóvták a keresztényeket attól, hogy ilyen módon bálványimádatba keveredjenek. Csel 15:19–23:

"Ezért nekem az a döntésem, hogy ne háborgassuk a nemzetekből valókat, akik Istenhez térnek, hanem írjuk meg nekik, hogy tartózkodjanak a bálványok által szennyezett dolgoktól, a szexuális erkölcstelenségtől, a megfojtott állattól és a vértől. Mert Mózes írásainak régtől fogva megvannak városonként a prédikálói, hiszen a zsinagógákban minden sabbaton fennhangon olvassák azokat.”

Akkor az apostolok és a vének az egész gyülekezettel együtt úgy döntöttek, hogy férfiakat választanak maguk közül, és elküldik őket Antiókiába Pállal és Barnabással. Elküldték Júdást, akit Barsabásnak hívtak, és Silást; ők vezető szerepet töltöttek be a testvérek között. Ezt írták, majd elküldték általuk:

„Az apostolok és a vének, a testvéreitek, üdvözletüket küldik a nemzetekből való antiókiai, szíriai és ciliciai testvéreknek.

: 28, 29

Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a szexuális erkölcstelenségtől. Ha gondosan őrizkedtek ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!”

Alapvetően kétféle értelmezés van:

1, Pálnak lényegében két istene két ura és két teremtője van.

2, Az Atya és a Fiú bár két külön személy a Szentlélek által mégis egyetlen Isten, egyetlen Úr és egyetlen Teremtő.

Az első változatot a szentháromságtagadók képviselik: Unitáriusok, Jehova tanúi és még néhány felekezet. A másodikat, az ősibb értelmezést a legtöbb keresztény felekezet elfogadja.