Magyarországon miért olyan népszerűek a keleti vallások? Mit látnak bennük az emberek?

#3

A krisnások nem egy távolkeleti vallás. Hanem a buddhizmus egyik nyugati szektája, számos elemet átvettek nyugatról, hogy ezzel szimpatikusabbá tegyék vallásukat itt.

Tehát ha hasonlóságot látsz, ez az oka.

A "krisnás vallás" nem szekta, legalábbis nem jobban, mint amennyire az evangélikus egyház is az. Már csak azért sem, mert "hindu vallás" sincs úgy, mint mondjuk keresztény vagy zsidó, hanem sok egymáshoz hasonló vallás összességét nevezzük hindunak. Önmagunkat egyébként "vaisnava" szóval illetjük, a hindu ugyanis nem szanszkrit szó. Az árják (perzsák) nevezték így a vaisnavákat, és azt jelenti, hogy "az Induson túl élő".

Miért népszerűek a keleti vallások? Mert nyugatiak nemigen vannak... A kereszténység eléggé leszerepelt az utóbbi pár száz évben.

Távoli, egzotikus kultúrák iránti rajongás tipikusan a nagyvárosi, több generáció óta ateista, értelmiségi családok gyermekei körében virágzik. Ahol nincs ez az embertípus, mint pl. ilyen tipikus vidéki lengyel, román térségekben, ott marad az, amit a misén a fejükbe töltöttek.

Amúgy biztos máshol is népszerű, csak lehet mindent úgy számolni, hogy mi legyünk benne az elsők. Lefogadom, hogy máshol is van egy csomó "egyetlen" valami, amiről itt nem is tudnak, legfeljebb azt nem völgynek és szentélynek, hanem hegynek és szentháznak hívják...

A "félázsiaiságot" illetően, az az 1-2%, akinek valóban köze van származásilag és identitásilag Urál-Altáj népeihez, az pont nem talál ki magának indiai és távol-keleti vallásokat, mert neki már van saját identitása, amit ápol, amihez ragaszkodik. Egzotikus vallásokat azok keresgélnek, akiknek nincs identitásuk, lógnak a levegőben. A valódi turáni népeknek pont annyira hiányzik az idegen indiai, tibeti, japán vallás, az idegen Kínai megszállás, meg mindennemű távol-keleti gazdasági-kultúrális nyomulás, mint indiánnak a fehér ember. Ázsia nem egy ilyen egységes, létező valami, azt csak az európai ember találta ki magának ilyen "és minden más, ami nem mi vagyunk" felfogásban.

Nemcsak nálunk, egész Európában népszerűsödnek a "keleti" vallások. Ennek egyik fő oka a szociológiai értelemben vett modernitás, melynek lényege az egyének számára megnyíló szabad és kockázatmentes önmeghatározás lehetősége. Egy-két emberöltővel ezelőtt még nagyon rebellisnek kellett lenni valakinek, hogy más vallást válasszon, mint a szülei. Az ilyen ember a kiközösítettséget kockáztatta. Most merőben más a helyzet: már kamaszkorban bárki, aki az öndefiníciót mérlegeli, rákereshet az interneten egy este, hogy milyen vallások milyen alapvető tanokat hirdetnek, és rábökhet egyre, ami neki leginkább szimpatikus. Éppúgy, mint ahogy egy szupermarketben választhatunk a tucatnyi margarin közül, választhatunk vallást is magunknak. Mi több, ugyanolyan gyorsasággal kapcsolatba léphetünk az adott vallást követő emberekkel, közösségekkel a közelben és a világban. (Én egy megyeszékhelyen lakom, és csak itt két buddhista közösségről is tudok.) Márpedig ha valaki bekerül egy ilyen közösségbe és jól érzi magát az ottani hívek között, annak a korábban viszonylag felszínes választást megtartó ereje lehet. A fragmentálódott, elhidegült társadalmi közegben az embereknek úgy van szüksége közösségekre, mint egy falat kenyérre.

Konkrétan a buddhizmus szerintem több okból is terjed. Egyrészt a buddhizmus a megvilágosodásra törekvésről, azaz végső soron az önfejlesztésről szól, ami nagyon jól rímel az egyre individualistább életszemlélethez. Másrészt a buddhizmus gyakorlásának egyik fő eszköze a meditáció, amely orvosilag is bizonyítottan hatékony segítség a modern hétköznapi élet stresszével szemben. Harmadrészt pedig szerintem a legtöbb embernek igazságosabbnak tűnik, hogy nem csak ebből a néhány évtizedből áll a földi pályafutásunk, amit életnek neveznek, s amelyben minden eldől a további sorsunkat illetően (ahogy a kereszténység ezt hirdeti), hanem kapunk újabb és újabb lehetőségeket akkor is, ha sok mindent elszúrunk. Negyedrészt szerintem az egyre inkább individualizálódó, pszichologizáló modern életfelfogással jól rímel, hogy magunkban keressük a továbblépés lehetőségeit, ne pedig kívülről várjunk segítséget. Ötödrészt pedig szerintem a demokratizálódó, toleranciát hirdető és gyakorló életvitelhez jól illeszkedik az a felfogás, hogy nem kell senkit "megtéríteni", mert nem egyetlen Út van, mint ahogy a kereszténység hirdeti, hanem ahányan vagyunk, annyi az Út.