Még mindig érvényben van a tíz parancsolat? Akkor miért kell megcsonkítani, átírni?

Ismét szia

"Vagy ott van benne a JHVH név, hogy hiába a szánkra ne vegyük,..." - erre szeretnék reagálni.

Menjünk vissza az i. e. 16-dik századba. Az izraeliták Egyiptomban sínylődnek a fáraó kegyetlen uralma alatt. Mózes megbízást kap Jehovától, hogy kérjen szabadságot Izrael számára. Hogy megmutassa Mózesnek, kinek a nevében szóljon és cselekedjen, Isten így szól hozzá: „Ezt mondd Izrael fiainak: ,Jehova, a ti ősatyáitok Istene... küldött engem hozzátok.’ Ez az én nevem határtalan ideig.” — 2Mózes 3:15.

De a fáraó később nem akarja meghallgatni, s ezt mondja: „Kicsoda Jehova . . .? Nem ismerem Jehovát.” 2Mózes 5:2 Több csapás után Isten kijelenti a fáraónak: „Valójában éppen azért tartottalak életben téged, hogy megmutassam neked a hatalmamat és hogy hirdessék nevemet az egész földön.” — 2Mózes 9:16.

A Biblia első öt könyve, melyben es a feljegyzés megtalálható, tele van utalással Jehova személyes nevére. Csupán a Mózes 5. könyvében héber szövegében 550 helyen fordul elő. De nemcsak a papok és a léviták használták a nevet. Mózes ezt írta: „Halld meg, ó Izrael! Jehova, a mi Istenünk egy Jehova! És szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel és egész életerőddel. És ezek a szavak, amelyeket ma parancsolok neked, legyenek a te szívedben; és vésd be azokat a te fiadba és beszélj azokról, amikor a házadban ülsz és amikor úton jársz és amikor lefekszel és amikor felkelsz.” 5Móz 6:4–7 Nem kétséges tehát, hogy azokban a napokban gyakran használták az imádat során Isten magasztos nevét.

Jehova nevének használata új és dicsőséges fokot ért el Dávid király uralma idején. Dávid — isteni ihletés alatt — sok szép zsoltárt vagy dicsérő éneket szerzett Jehovának. Dávid azonkívül nagy templomi zenekart és kórust is szervezett több ezer énekes és zenész részvételével. Ezek rendszeresen játszottak és énekeltek szép, megindító dicsérő énekeket Jehovának, "dallamot játszva az ő nevének". — Zsolt 68:5.

De akkor mi a helyzet a 2Mózes 20:7 versével: „Jehova nevét hiába fel ne vedd”?

Mintegy öt évszázaddal később, Jehova hű prófétája, Malakiás 48 esetben használta a Tetragrammatont jövendölése négy rövid fejezetében. Jehova szava Malakiás által részben így hangzott: „A napkeltétől egészen annak nyugtáig nagy lesz a nevem a nemzetek között.” S a nyomaték kedvéért megismételte: „,Nagy lesz a nevem a nemzetek között’ — a seregek Jehovája beszélt.” — Mal 1:1, 11.

Figyeljük meg azt is, mit Írt Malakiás néhány akkori pappal kapcsolatban: „A fiú a maga részéről tiszteli atyját, és a szolga az ő nagy urát. Ha tehát én atya vagyok, hol az én tiszteletem? És ha nagy úr vagyok, hol a félelmem? A seregek Jehovája nektek mondta ezt, ó papok, akik megvetitek a nevemet.” — Mal 1:6.

A szövegösszefüggés azt mutatja, hogy a papok nem abban voltak bűnösök, hogy nem használták Isten nevét, hanem abban, hogy nem tanúsítottak tiszteletet iránta, mivel elfogadhatatlan áldozatokat ajánlottak fel. A Héber Iratok és más, korabeli írások azt mutatják, hogy Jehova nevét széles körben használták. De vannak bizonyítékok arra is, hogy mielőtt a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet, babonás hajlam kezdett kifejlődni, mely az isteni név használatának a beszüntetését célozta. Ez valószínűleg a harmadik parancsolat szélsőséges, fanatikus értelmezésének a következménye, azé a parancsolaté, mely így szól: ne használd hiába Isten nevét. 2Mózes 20:7 De amikor Isten ezt a parancsot adta, vajon arra gondolt, hogy sohase ejtsék ki a nevét, hacsak nem valamilyen ritka, különleges alkalomkor, s csakis a szentélyben? Ez semmiképpen nem lehetett így, hiszen amikor az isteni nevet széles körben használták (mint pl. Dávid idejében), Isten áldása nyilvánult meg Izraelben. Jézus Krisztus élete és földi szolgálata idején viszont, amikor a zsidók vallásos hagyományai miatt nem használták többé Jehova nevét, a nemzet mint egész feltűnő módon nélkülözte Isten áldását! Az akkori zsidó vallásvezetők annyira elidegenedtek Istentől és alapelveitől, hogy nem csupán az ő nevét burkolták homályba, hanem még szeretett Fiának a haláláért is felelőssé tették magukat. Néhány évvel később, i. sz. 70-ben a zsidók szörnyű árat fizettek ezért, amikor a római seregek elpusztították templomukat és Jeruzsálem szent városát.

#10

Akkor lehet más Bibliát olvasunk, mert az apostolok bizony vasárnap ültek össze kenyértörésre, tehát megtartották. A Didakhé (jeruzsálemi apostoli zsinat) pedig felszólít ennek megtartására:

"Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok."

"Akkor lehet más Bibliát olvasunk, mert az apostolok bizony vasárnap ültek össze kenyértörésre, tehát megtartották."

Ezzel semmi baj, de ettől még nem kötelező vasárnapot tartani egy kereszténynek. Lsd. idézet Páltól. Azt pedig nem írhatod felül.

Ráadásul az apostolok nem a vasárnapot tartották, hanem vasárnapra tették az akkori gyülekezeti összejövetelt.

"Az Úr napján gyűljetek egybe, törjétek meg a kenyeret és adjatok hálát, előtte tegyetek bűnvallomást, hogy tiszta legyen áldozatotok."

Ez nem Biblikus, nem mérvadó. Saját teológia alapján az adventisták is indokolják a szombatot

#13

Ha az apostolok jeruzsálemi zsinata és az ott hozott döntéseik nem mérvadók, akkor ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Részemről ennyi.

"Ha az apostolok jeruzsálemi zsinata és az ott hozott döntéseik nem mérvadók, akkor ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni. Részemről ennyi."

Sajnálom, hogy a Biblia fölé helyezed. Ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdetni. Tartsd a vasárnapot, Pál alapján nem kifogásolhatom. Istenért tartod, én pedig Istenért nem tartom.

A Biblia bizonyítottan Isten szava, a zsinatos dolog pedig nincs benne a Bibliában, tehát nem ihletett. + ha valami Pálnak ellentmond, az átkozott dolog. Ő maga írta az egyik levelében