Ha megölném magamat, akkor miben változna meg a világ? Miért lenne baj, ha a pokolba kerülnék? Ki a fenét érdekelne? És ha bárkit érdekelne, számítana is valamit?

7 "Szerintem is fontos a fejlődés és az önkifejezés, a teremtés, de egy dolog pótolhatatlan: A szeretet."

Hát igen, mindezt szeretni kell. És mindent szeretni kell - amint vannak. Miként a Nap ragyog mindenre, feltétel és válogatás nélkül, úgy. És máris nem hiányzik a pótolhatatlan szeretet. Szeretni jó, nem szeretve lenni.

és újra Thomas Mann:

"és Tonio mégis boldog volt. Mert a boldogság, mondotta önmagának, nem abban van, hogy az embert szeretik, az csak undorral vegyes kielégülése a hiúságnak. Boldogság az, ha az ember szeret, és holmi apró, fortélyos közeledésekkel lopja meg szerelme tárgyát. És lelkében felírta ezt a gondolatot, teljesen átgondolta és gyökeréig átérezte"

A világ nem változna meg.

"Ki a fenét érdekelne?"

Jehovát érdekli, nagyon mélyen. Ugyan is minden ember fontos neki, és maga Jézus is kifejezte:

(Példabeszédek 8:31) . . .és amiben gyönyörűségemet leltem, az az emberek fiaihoz fűződik.

Szereti az embereket. Nem véletlen vállalta a megváltó szerepét.

Ha megölöd magad, akkor kifejezed az értéktelenségedet az iránt, amit tett érted is.

Igen tiszteletben tartja, és nem erölteti, mert nem kötelező, szabad akaratod van eldönteni, hogy mit kezdesz az életeddel.

Egyet viszont ne felejts el. Isten nem örülne, ahogy a szüleid sem fogadják, vagy fogadnák azt a mit most itt beszélsz.

"Belegondoltál már abba, hogy milyen lehet halálra égni újra és újra? Úgy hogy nem halsz meg, hanem kezdődik előről és mégis csak egyre jobban fáj?"

Isten ilyen büntetést nem alkalmaz, eszébe sincs. Mivel nem leli örömét a bűnös halálában sem, nyilván abban sem lelné, ha előtte, fizikai fájdalmakkal adná tudtodra, hogy szeret téged.

Ha valakinek fájdalmat okozunk, vajon mennyire gondolná valaki, hogy szeretetből tette?

Isten az életet ajándékba adta, és ha méltatlan vagy rá, megszünteti. az ajándékot nem fogja szenvedésre felhasználni.