Akik a cölibátust választják a család és a társ helyett, azok hogy kezelik a magányt?

Ideális esetben ők sem élnek magányban, számukra a közösség a teljes egyházközösség a faluban/városban. Illetve sok papnak van testvére, a fiatalabbaknak még élnek a szülei is.

Persze ha rossz a helyi közösség, akkor őket is biztos megviseli a magány.

Nyilván jó lenne, ha te is találnál egy közösséget, próbálj meg aktívabban bekapcsolódni akár a helyi egyházközösségbe is. Hátha így ki tudsz alakítani új kapcsolatokat is. Szerintem több lehetőséged is lehet, kortól és attól függően, hogy mennyire szeretnél új barátokat, stb...

Az Egyházban a cölebsz életforma nem jelentett egyet a magánnyal (1-2 remeterendnél esetleg, de nem ez a jellemző). Ha valaki egyházmegyés pap, akkor szinte mindig van nála valami: különböző közösségek vannak plébániákon, jönnek látogatók, illetve a papoknak is szokott lenni találkozó. Ha meg valaki szerzetes, az is szintén egy közösségben él.

Javaslom bármilyen közösséghez való csatlakozást: ez lehet egyházi is (ha érzel elhivatottságok, akkor pl. beléphetsz karitatív csoportokba), de lehet bármi, ami valami hobbitevékenységedhez kapcsolódik.

A papok magánéletéről megjelent nemrégiben Lengyelországban egy film, szigorúan 18 éven felülieknek:

[link]

Nem könnyű szórakozás a film, ez a realitást mutatja be.