Istenhívők, nektek ki jelenti a méltó ellenfelet?

Mi a különbség a méltó és a nem méltó ellenfél között?

+ kérdés: ha le akarsz győzni valakit, nem mindegy a módszer?

Megmondom, mit kéne válaszolniuk:

Kék Ég fia Dzsingisz nagykán az egyetlen méltó ellenfél, aki az Altájnál megfékezte a keletre nyomuló ábrahámi Istent, illetve véreskezű kalifáinak seregeit, hogy az Ázsiai milliárdokat is agymosott birkaként magáévá tudhassa, világméretű hatalomra téve ezáltal szert. Ugye nem kell ecsetelnem, hogy az indiánok és a szerecsenek kontinensével, akiknek nem volt egy Dzsingisz kánjuk, mit csinált ez a terpeszkedő vallás. Azt persze a nyugati civilizációban nem tanítják, hogy a mongolok kemény fellépése nélkül Kína ma egy istenhívő iszlám állam lenne.

Szerintem a kérdező olyasmire gondolt, hogy kivel szemben legnehezebb megvédeni a hited, és azt a választ várja, hogy egy művelt ateistával.

De az az igazság, hogy egy ateistával eleve nem tudunk mit kezdeni, hiszen bármennyire intelligens és művelt, addig nem jutott el, hogy megértse a vallások lényegét.

Ugyanez igaz sok hívőre is...

Sok ateista kiválóan érti a hit lényegét.

És valóban: egy hívő nem vitapartnereket lát, hanem ellenfeleket.

Akikkel nem vitatkozni lehet, hogy érvekkel meggyőzzék egymást - hanem fizikailag le kell gyűrni.

Mert sok hívő nem is ismer más módszert.

A keresztény embernek elvileg nem dolga vitatkozni. Elég ha elmondja a magáét, és a kérdésekre válaszol. Ha a másik fél egyáltalán nem nyitott, és a megértés legkisebb jelét sem mutatja, csak ellenkezik, akkor nem szabadna erőlködni. Persze sok keresztény beleesik ebbe a hibába, én is.

Az igazán nehéz ellenfél számomra olyan lenne, aki legalább középkorú, őszintén nyitott, érdekli az álláspontom, közelről ismerem, tehát belelátok az életébe, ezáltal hiteles. Azt mondaná, hogy boldog, elégedett az életével, senki iránt nincs benne harag vagy irigység, nem fél a jövőtől, de nem hisz Istenben. Ilyennel még nem találkoztam.