Az keresztény Isten miért jó, ha parancsba adja mások (köztük gyerekek) meggyilkolásár? Többi lenn.

Teljesen jogos a felvetés, az lesz a válasz, hogy az ószövetség idején Isten másként viszonyult az emberekkel, mint Jézus után (új-szövetség).

Ez persze egy kamu válasz, de ez a max amit ki tudnak hozni. Egy mindenható, mindentudó, időtlen létező ugyanis NEM változik, mivel a változáshoz új ismeretek megszerzése szükséges. Mind tudjuk, a mindentudó nem tud új ismereteket szerezni, mert eleve mindent tud, és mivel ráadásul még az idő felett is áll, nincs olyan számára, hogy valami "ez után" derül ki.

A probléma az, hogy a hívők nem tudják értelmezni a mindenhatóságot, mindenképpen emberszerű, tökéletlen "istenben" gondolkoznak, pont ahogy az ószövetségben le van írva a zsidók által "alkotott" "JHVH" nevezetű "isten" cselekedetei kapcsán. Ez van, ne akarj egy folyónyi keresztmetszetű tudást áttuszkolni egy tűhegyni keresztmetszeten.

Azért, mert ő mondja magáról, hogy jó.

Ha ez neked nem tetszik, akkor meg a pokolra küld.

Mert ő jó.

7

"Az apját vagy az anyát is büntetheti a gyereknek evvel."

Ha ez így van, akkor a te istened egy Sztálin erkölcsi szintjén van.

Nem jo, sot! Ez buntetes volt. Az emberek buneiert. De a keresztenyek az Ujszovetseget veszik alapul, az Oszovetseg csak az elozmenyekrol szol.

Jezus magara vette mindenki bunet, es o bunhodott (elore is) az osszes ember helyett. Igy mar nem lesz tobb ilyen buntetes. Nem is volt azota. Ebben kulonbozik az ujszovetseg.

„Íme, eljön majd az idő, így szól az Úr, amikor új szövetséget kötök Izráel házával és Júda házával; nem olyan szövetséget, amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Mivel azonban ők nem maradtak meg az én szövetségemben, én sem törődtem velük – így szól az Úr. De ez lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával ama napok múltán kötök – így szól az Úr. Törvényeimet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig az én népemmé lesznek. Akkor senki sem tanítja többé így a társát és testvérét: Ismerd meg az Urat! Mivel mindenki ismerni fog engem, a kicsinyek és a nagyok egyaránt. Mert irgalmas leszek gonoszságaikkal szemben, és bűneikről nem emlékezem meg többé.” Zsid 8:8-12

De gondolom itt hasznos hozzaszolasnak az minosul, aki meg jobban tudja savazni a keresztenyeket, akikrol alapvetoen egyebkent teljesen teves informacioid vannak, ez a kerdesbol kiderul. Amugy ismersz ilyen gondolkodasu embert egyaltalan, vagy ezt csak olvastad valahol? Mert en meg nem talalkoztam olyan keresztennyel aki ezeket vallana.

Tényleg van különbség az ó és az újszövetség között, de nem amiatt amit a #2 írt hanem amiatt amit a #9.

Az tény, hogy az ember kifejlődött valamilyenből valamilyenné, vagyis Isten ugyan az volt mindegyik időben, de az ember nem. Az emberi képessegek sem, és Isten leképezèse sem. Isten nem avatkozott be olyan módon az emberek életébe mint ahogy az ószövetségben írják. Nem súgta kiválasztottak fülébe mikor mit kell tenniük. Le is írták már az elején. Odarakta a világot és hagyta hogy működjön. Amikor azt írják Isten szólt ennek meg annak, valójában az történt, hogy egy-egy ember felismert egy olyan helyzetet amit a többi nem. Ehhez nem elég az értelem, ez ennél összetettebb. Felismerni miből mi következhet és hogy milyen irányba viszi tovább a rendszert, még ma is nehéz, akkor is az volt. Most azt mondjuk mikor nem tudatosan teszünk valamit, hogy ösztönösen cselekszünk, de mikor valaki az életösztönével szemben a közösség érdekében cselekszik, akkor azt nehezebb megmagyarázni, pedig meg lehet, és meg is magyarázták már, hogy az is csak ösztön, de másféle. Mikor az emberiség nagyobb része még közelebb állt az állathoz mint az emberhez, akkor ezeket a dolgokat nem nagyon lehetett minek nevezni. Egy belső késztetés, ami különbözik a többiekétől, nem jöhet máshonnan csak fenntebbről. De nem Isten jött lejebb, hanem az emberi értelem és etikai szintje emelkedett feljebb. Az egész folyamat a mai napig lezajlik a szemünk láttára ameddig a gyerekből felnőtt lesz. Elég rákeresni az erkölcs fejlődésére, ott leírják a prekonvencionális szintet (ószövetségi ember etikai szintje), és hogy hogyan jutunk el a posztkonvencionálisig (amit ma sem ér el minden ember), de a megváltáskor minden ember elérte azt az értelmi szintet, hogy képessé váljon erre. Ami az idézett szöveget illeti, szerintem egyértelmű, hogy ott fajírtás történik. Még azon belül is a szükséges létszámban gyilkolják le őket. Ebből szerintem látszik, hogy nem a gyilkolás számított, nem a hatalomszerzés, hanem a saját fajunk fennmaradásáért küzdöttünk. Hogy ennek érdekében ölni jó vagy rossz vagy csak ösztönös, az már nehezebb kérdés.