Keresztény felfogású emberek, ti mit gondoltok az ilyen, Jézus tanításait "újraértelmező" nézetekről? (Lent)

Kedves Kérdező!

A május 10-i kérdésen belüli kérdésedre válaszolnék.

Igazad van, az, hogy a földi családunktól való elszakadás feltétele az Istenhez tartozásnak nem igaz, pontosabban nem a Bibliából származik. Ahogy a vagyonról való lemondás sem feltétele, amit meg egy másik idézet szerint ír a könyv. Ez nem bibliai tanítás!

Mivel nem olvastam a könyvet, így nem tudom, mi az indoklása, azonban mivel nem teológus, csak filozófus, „nem kell megindokolnia”.

Általában ez az „elszakadósdi” szekta alapítóktól szokott származni, illetve olyan emberektől is, akik a családban üldöztetést tapasztalnak meg, miután keresztények lettek. Tehát van, amikor része a manipulációnak az elszakítás és van, amikor egy sérült lélek védekezéséről van szó. Tehát a szándék nem mindegy. Egyébként pszichológusok, pszichiáterek is szokták családon belüli verbális és egyéb erőszaknak kitett embereknek javasolni a család elhagyását – pl így jöttek létre anyaotthonok is állami finanszírozással. De azok is feltételezik a helyre- vagy talpraállást, így ideiglenesek. (A gyerekotthonok ismertebb példák.)

A konkrét idézet azzal próbálkozik indokolni az elszakadást, hogy Jézus is elszakadt a családjától. Ez butaság, hiszen a tanítványok között van Jézus egyik „féltestvére”, Jakab is. Nem is beszélve arról, hogy a Biblia többször is említi, hogy Jézus anyjából is tanítvány lett. Sőt, Jézus a kereszten a fiúi felelősségeiről sem feledkezett meg, és rábízta az özvegy édesanyjáról való gondoskodásának felelősségét Jánosra. Ha elszakadt volna a családjától úgy, ahogy a fenti idézet „követelné”, hol érdekelte volna Jézust, hogy mi lesz az özvegy édesanyjával, ha Ő már nem él. Ez feltételezi, hogy Jézus bár nem mindig ment haza aludni a család házába, azért gondoskodott róluk. (Akkoriban a nőknek még nem volt ilyen tekintélye, mint ma, nem voltak egyenjogúak... ezt tudjuk.) És arról is beszél a Biblia, sőt maga Jézus is központi témaként kezelte, hogy ha valaki az embertársát, tehát a családját is, nem szereti, akit lát, hogyan mondhatja, hogy szereti Istent, akit nem lát. Tehát pont az ellenkezője igaz – aki nem szereti a családját, az nem Istentől született. De azért ehhez hozzátenném, hogy sokan jönnek zaklatott családi körülmények közül gyülekezetekbe, szociális intézményekbe – a szeretet van, amikor a másik elhagyását jelenti. Beáldozni a kapcsolatot azért, hogy a hátha a másik észhez tér legalább ettől, és persze megvédeni magunkat a bántalmazástól. Főleg, ha gyerekekről is szó van…

Tehát a konkrét érvelés több szempontból is megbukott a Biblia mércéjén. Istennél nem feltétel az újjászületéshez, hogy valaki elhagyja a családját. Ez emberi logika. Ezért fontos, hogy az illető csak filozófus és nem teológus. A filozófia emberi nézőpontból vizsgál mindent, nem is tehet mást. A filozófia csak keres, gondolkodik, nem választ ad.

Amikor arra hivatkoznak, hogy Jézus azt mondta, hogy aki őt akarja követni, annak „meg kell gyűlölnie” a családját, akkor egy fordítási hibával érvelnek. Az eredeti arról szól, hogy ha dönteni kell, kinek az akaratát követi az illető és a szülei mást mondanak, akkor Istent kell előre helyezni, a másik véleményt pedig „elvetni”. Itt azonban fontos, hogy Isten sosem mond ellent önmagának, azaz az írott Igének... Ebben most nem megyek bele.

Amikor Jézus arról beszél, hogy adja el mindenét a gazdag ifjú, a kérdés nem az üdvözülés és az Istenhez tartozás. A gazdag ifjú kérdése az volt, hogy ő jó ember, mit tegyen még. És mivel Jézus tudta, hogy ha a vagyona és Isten között kell választania, a vagyont választaná, ezért tett elé egy provokatív, lényege törő választást, ami mások számára nem volt feltétlenül érthető, de a fiú tudta, miről szól. És bár a Bibliában ennyi van a történetből, a valóságban a sztori folytatódott – ahogy ma is megesik az ilyen. Nem a vagyon a gond, hanem az, ha a vagyon az isten, a középpont, a mérce, ami alapján a döntést hozzuk.

Elnézést, hogy hosszú lettem. :)

Kedves Kérdező!

Azt hiszem tőlem kérdezed, hogy : "nem önkényes-e...."

Nos, azért nehéz a választ erre megfogalmazni, mert itt az "önkényes" szót az elme választásának gondoltam, míg ha nem önkényes, akkor a BENSŐ (a fejlődő szellem, akinek a földi lakhelye a fizikai test) orientálása, amit egy másik ember semmiképpen nem tud megkülönböztetni a saját elméjével, csupán érzése jelezheti számára annak hiteles voltát avagy éppen tévesnek ítéli a maga számára...vagyis ezek a "dolgok" nem igazán megközelíthetőek racionálisnak nevezett elmével, inkább csak a szíven át...valahogyan úgy, hogy megdobban a szív annak olvastán, libabőrössé válik, vagy hatalmas sóhaj szakad fel, esetleg könnyessé válik a szemünk a RÁISMERÉS folytán...és hogy mire is ismerünk rá?...hát a testvérre...arra aki testvérünk Krisztusban.

Azt mondod "leesne a kő....mert van saját szájízüknek való értelmezés..."

Ennél sokkal komolyabb a BELSŐ vezetés, és az ÚT sokkal nehezebb, minthogy bármely ember számára ne jelentenének sok.sok félelmet attól, hogy nem teljesítik be az Isten akaratát, hogy megbántják ŐT, mert ez már szeretetkapcsolat az elhívott és ISTEN között, de a HIT még gyenge, az ismeret kevés. A felismerések az ÚT folyamán történnek, és az ÚT hosszú...ezen az ÚTON aztán fokozatosan átértékelődik minden az ember életében, mások lesznek a prioritások, megérti az ÚTONJÁRÓ Istent, és a világot amelyben élünk, és azt is megérti, hogy addig semmit sem látott csak azt hitte hogy lát, semmit sem tudott, csak azt hitte, hogy tud, semmit sem értett, csak azt gondolta hogy érti, de az csak az ő saját illúzióvilága volt...amikor a Föltámadott ÉL már benne, akkor a VALÓSÁGOT fogja már látni....

...de nyilvánvalóan vannak sokkal egyszerűbb lelkű emberek is, akik egyházakban gyakorolják hitüket, és ha őszinte hívők, akkor egészen egyházuk útmutatásait gyakorolják, és az úgy van jól, mert azok az egyház gyümölcseivé lesznek...a választottakat azonban mindig egyéni ÚTON vezeti a Szentszellem. mert nem minden ember egyforma Isten előtt (aki ilyet mond az bizonyos hogy hazudik, mert nekünk embereknek is sok -sok eszközünk van, és mindegyiket más dolgokra használjuk, és megkülönböztetjük azokat, mi több még fontossági sorba is tesszük azokat, a földi világ pedig az égi világ tükröződése ami hellyel közzel azért foncsorhibás (az eredendő bűn az emberben)miatt. Most ennyi fért, nem tudom ki tudtam -e számodra fejteni a válaszom? Jó éjszakát!

Bocsáss meg Kérdező, hogy a hozzászolásokra reagálok. Úgy gondolom, ezzel a kérdésed tisztázásához adok hozzá.

Kedves 21-es!

"És arról is beszél a Biblia, sőt maga Jézus is központi témaként kezelte, hogy ha valaki az embertársát, tehát a családját is, nem szereti, akit lát, hogyan mondhatja, hogy szereti "

Ebben csak ott a bökkenő, hogy kevered a szeretetet a ragaszkodással. Attól, hogy valaki nem a családja útján akar járni, hanem Isten rendje szerint ( pl.: családja nem foglalkozik a szakralitással, vagy csak felszínesen) az nem jeleni azt, hogy nem szereti a családját. A tanítás lényege viszont éppen az, hogy az emberi szokásokból táplálkozó kötelességérzet és Isteni iránti odaadás közül ha választani kell, Istent kell választani. Elhagyni a családodat, annyi mint szakítani az istentelen szokásokkal. Ez jelenthet szó szerinti elköltözést, de lehet csak szellemi. Ez nem szeretteink iránti felelősség és szeretet elvetését jelenti, hanem az istentelen dolgok elvetését. Ezek "a Bibliából származnak".

Ahogy a keresztén teológiában folyton magyarázzák: Isten nem a bűnös embert "gyűlöli", hanem a bűnt - az embert szereti és segíteni akarja a rossz dolgoktól való elszakadásban.

Az más kérdés, hogy a "leszektázott" felekezetek, melyek családok szétdúlásával vádoltatnak, mennyire ismerik fel Isten tanítását helyesen, és kinek az elveit követik. A könyv szerzőjének felvetései nem jelentenek egyet alappal vagy alaptalanul rettegett "szekták" elveivel.

"Tehát a konkrét érvelés több szempontból is megbukott a Biblia mércéjén. Istennél nem feltétel az újjászületéshez, hogy valaki elhagyja a családját. Ez emberi logika. Ezért fontos, hogy az illető csak filozófus és nem teológus. "

Valóban nem feltétele az újjászületésnek a család elhagyása, hiszen a család előtt is nyitva a lehetőség az újjászületésre. Ez nem logika kérdése. Egyszerű eldöntentdő kérdés: Istent követem-e vagy adott társadalom szokásait. Az újjászületés feltétele a halál, azaz a régi éned, a régi életed elvetése. E közben könnyen előfrodulhat, hogy elszakadsz a családodtól - de ez nem feltétel, csupán következmény az esetek nagyon nagy részében - hiszen ahogy Jézus is megmodta - keskens az ösvény és kicsi a kapu....

Szerintem nem vagy teljesen tisztában mivel foglalkoznak a teológusok, és mivel a filozófusok.