Keresztények! Isten a nagy téveszme? Mi van ha direkt hamisította meg a "tudományt", hogy próbára tegye az embereket? És Isten, miért teremtette a tudás fáját, és a kígyót?

"Nyilván pisztolyt a fejedhez kényszerítve írtad le ezt is, nem pedig szabad akaratból "

Sajnos nem érted!!!!

Volt döntési szabadságom, hogy elhiszem a bibliai mesét vagy sem.

(ISMÉTLEM, figyelj nagyon: DÖNTÉSI szabadság)

Szintén eldönthettem, hogy a válaszban milyen gondolatot írok le és mely szavakat használom hozzá.

De ha lenne szabad akarat, azaz szabadon, korlátok nélkül BÁRMIT akarhatnék és az nyilvánvalóan teljesülne (máskülönben nem akaratról hanem fantáziálásról beszélhetünk csak), akkor például itt nem születne ennyi sületlen válasz, mert mindenkinek biztosítanám a megfelelő agyi kapacitást és a szükséges tudást.

(Magyarra fordítva? én lennék az isten.)

Kedves kérdező! Ateista létemre válaszolok neked, mert a valláskritkán belül található a kérdésed, így biztosan nem bánod ha olyan is hozzászól, akivel nem feltétlen egyezik meg a véleményed.

Isten nem hamisította meg a tudományt, mert az független tőle. A tudományt a vallás ellenére fejlesztette az ember, egyre távolodva a vallásos dogmáktól. Ez nem csak a keresztény világnézetű országokra igaz, de a többire is.

Másrészt a tudománynak fontos tulajdonsága, hogy a hamisítási kísérletek mindig lebuknak. Lásd a kreacionista "tudósok" nagy "felfedezéseit" (pl. leleteket amin a dinoszaurusz és az ember együtt volt megtalálható). Nincs értelme a hamisítási próbálkozásoknak.

A többi kérdésedre egy mítoszokban jártas embernek kellene válaszolnia, nagy eséllyel egy másik mitológiából vették át a korabeli zsidók ezt a motivumot is.

Maga a sztori, Isten, Ádám, Éva és kígyó főszereplésével, mai szemmel, nagyon durva. Mintha egy felelőtlen apa a gyerekszobában hagyna egy veszélyes tárgyat, majd otthagyná őket, hogy semmiképpen ne nyúljanak hozzá. Mivel mindentudó, előre tudja, hogy tudatlanságuk miatt előbb-utóbb hozzápiszkálnak. Aztán úgy tesz, mintha meglepődne. Akkor kiderül, hogy nem is igazságos, hiszen ha az lenne, akkor meg kellene őket ölje, ígérete szerint. Erre mondja egy hívő, hogy megbocsátó az Isten. De hát tudjuk, a megbocsátó az ellentéte az igazságosnak. Szóval súlyos büntetést szab ki azokra, akikről tudta előre mit fognak tenni, mégsem tett ellene semmit. Szerintem ebbe a történetbe nem kell belelátni semmi nagyot és magasztosat.

Gondolom már érted miért téves a gondolatmeneted: "Ha nincs tudás fája, és kígyó, akkor még mindig Édenkert lenne most".

Tetszik a példád.

Az anyuka ismeri a gyerekét, tudja, hogy nem tud ellenállni a kísértésnek. Tudja mi fog történni. Ennek ellenére a gyerekszoba közepén hagyja a tortát. Erre az anyukára milyen jelző illene leginkább?

A megbocsátás és az igazságosság egymással ellentétes tulajdonságok. Isten nem lehet mindkettő egyszerre. Az igazságosság azt jelenti, hogy aki bűnt követ el, az elnyeri a méltó büntetését. A megbocsátás azt jelenti, hogy felfüggesztjük az igazságosságot.

A tortás példából kiindulva, ha az anyuka látja a megpiszkált tortát és dühében nem bünteti meg a gyereket, akkor azt miért teszi?

Egy felelős szülő nem állít olyan szabályokat, amiket a gyermeke nem képes betartani. Az ő felelőssége, hogy a gyerekszobában ne legyen semmi, ami a gyerek korának és képességének ismeretében bajt okozhat.

Én szülő vagyok, és így mondom: nagyon-nagyon szégyelném magam, ha véletlen bent felejtenék a gyerekeim szobájában egy olyan műszaki szerszámot, amihez hozzáérve bajuk eshetne.

Nem csak a magam szemében, de a törvény előtt is én lennék a bűnös, amennyiben baj történne. Az nem mentség, hogy szólok nekik, ne piszkálják.

Kérdező!

"... és az anya mérges lesz nagyon."

Nem fejezted be a történetet.

... majd büntetésből a szeretett gyermekét kitagadja, árvaházba teszi, sőt a büntetést kiterjeszti az unokákra és minden további leszármazottra.

Ja, előtte persze szól ugyan a kicsi fiának, hogy ne egyen bele a tortába,

de azért áthívja a szomszéd nagyobb fiút a gyerekre vigyázni

(bár jól tudja, hogy vásott egy rossz kölyök, aki igyekszik majd a rosszra csábítani a gyereket)

és odateszi a kést a torta mellé,

amit gondosan olyan helyre tesz, ahol a gyerek gond nélkül elérheti.

Majd elmegy, hogy ne legyen útban, de az ablakon keresztül azért figyeli a történteket,

de nem szól bele, mert hiszen a gyereknek szabad akarata van, mégsem illene korlátozni.

Majd hazajön, "felfedezi" a bűntényt (amit az ablakon keresztül persze látott) végül jön a büntetés a gyermekének ...

Szép és igazságos tanmese, egy szülőnek tényleg így kell viselkednie!

Látom közben mások is reagáltak.

De még annyit:

Szülőként nekem leégne a bőr a képemről, ha a gyerekkel így bánnék.