Létezik papi pedofília?

Nem létezik, vagy van tanári pedofília, edzői pedofília, szülői pedofília, rokoni pedofília is?

Egyszerűen pedofília van. Ebből is van orvosi és jogi eset is. Például USA-ban már egy 17 évessel folytatott kölcsönös nemi viszony is pedofília. Orvosilag pedig a pubertás kor előttiekre vonatkozik csak.

Pár hónapja olvastam róla, a papok között ez az arány kb 0,3%, egyáltalán nem nagyobb, mint bármelyik más foglakozás esetén. Sőt családon belül arányaiban is több ilyen eset történik.

De nyilván jobban esik az embereknek a papokat szidni, felnagyítani, negatív képet kialakítani róluk, mint mondjuk a szülőkről, tanárokról.

A CBS News birtokába került jelentések szerint eszméletlen összegeket költött a katolikus egyház arra, hogy elgáncsolja a papi pedofília áldozatait védő törvényeket.

Az egyház 10 millió dollárnál is többet fordított lobbitevékenységre azzal a céllal, hogy meggátolják azon törvények megszületését, amelyek az egyházi személyek szexuális visszaéléseinek áldozatait részesítenék jogi segítségben.

Mindez egy a CBS News által megszerzett belső jelentésből derül ki, ami azt is valószínűsíti, hogy a vasárnapi miséken kalapozásokból befolyt pénzek egy részét is lobbizásra fordították.

Pennsylvaniában például - ahol több mint 300 pap ezernél is több gyermeket bántalmazott szexuálisan - 5,3 millió dollárt költött a törvény elgáncsolására a katolikus egyház.

Továbbra is fenntartom,hogy mivel az esetek elenyésző töredéke kerülhetett nyilvánosságra így bármilyen statisztika nyilván röhejes.

Nem a tanári,edzői stb.. pedofilia van inkább felülreprezentálva lévén azok az ügyek jellemzőbben eljutnak bíróságra?

Érdekes megfigyelni,hogy azokban az országokban,ahol az egyháznak nincs politikai befolyása ott nagyságrendekkel több a feljelentés.

[link]

"Három német egyetem kutatói 70 évre visszamenőleg vizsgáltak meg több mint 38.000 személyes aktát. Az eredmény azt mutatta, hogy 2014-ig 1670 pap több mint 3700 gyermeket molesztált szexuálisan az évek alatt csak Németországban."

A második világháború óta az egyházi iratok szerint (tehát nem a 444 szerint!) több mint 1670 pedofil római katolikus pap volt csak Németországban 2018-ig. ha ezek a pedofil papok sorban állnának egy karnyújtásnyi távolságra (1 méter), akkor több mint másfél kilométer hosszú lenne a lebukott, gyermekrontó pedofil katolikus papok sora.

Ha az 1670 pedofil és perverz katolikus pap 1 százaléka a német római katolikus papoknak, tegyük ezt fel, akkor ezen idő alatt összesen 1670 x 100, azaz 167 ezer római katolikus pap volt szolgálatban, amiből minimum 1670 perverz pedofil pap van (legalábbis az egyházi iratok alapján).

Nekem a 167 000 darab Németországban a 2. vh óta szolgáló római katolikus pap soknak tűnik, különösen, hogy ezerszámra vannak közöttük pedofilok, erkölcstelenek, istentelenek és gyermek-ellenesek. Emellett pedig sorban diszkókká alakulnak a templomok a látogatók hiánya, vagy csekély száma miatt (templomonként sokszor pár öregasszony). Ehhez a "teljesítményhez" minek kell 167 000 felszentelt római katolikus pap? Tegyük még hozzá, hogy ehhez a 167 000 paphoz jönnek még a buzgólkodó segédek, a ministránsfiúk, akik a legtöbbször a pedofil papok áldozatai is egyben.

Egy másik jelentés ezekről a "derék" római katolikus papokról:

A magyar cikk:

[link]

Egy angol cikk ugyanerről a katolikus Antonio Provolo Intézetről:

[link]

Idézet a cikkből:

"

Elképesztő részletek derülnek ki az Antonio Provolo Intézet nevű, kifejezetten süketnéma gyerekek nevelésére alapított olasz katolikus intézményben történt szexuális bűncselekményeket feltáró vizsgálat során.

Egy Giuseppe álnéven szereplő áldozat például elmesélte a Daily Beast újságírójának, hogy Verona környéki szegény családba született, süketnémán. Amikor a szülei nem tudták tovább eltartani a speciális igényei miatt, az egyházhoz fordultak segítségért, akik az Antonio Provolo Intézetbe utalták be. Itt a gyerekeket többek között megtanítják jelnyelven kommunikálni.

Guiseppe 11 éves volt, amikor egy, az intézetben dolgozó szerzetes elkezdett megtanítani neki egy sor “különleges, titkos jelet”, amikkel olyanokra lehetett utalni, mint maszturbálás, orális szex, pénisz és ánusz.

“Először egyáltalán nem értettem, miért tanítja meg nekem ezeket a furcsa titkos jeleket”

- idézte fel most Guiseppe.

“A dolog akkor világosodott meg előttem, amikor kettesben maradtam egy pappal, aki egyszer csak az orális szex jelét mutatta nekem, majd elővette az álló péniszét és belenyomta a számba.”

Innentől kezdve a papok és szervezetek rendszeresen ilyen jelekkel hívták ki a gyerekeket félreeső helyiségekbe.

Mivel a papok kivételével mindenki süket volt az intézetben, senki sem hallotta meg az áldozatok sikolyait - magyarázta az egykori áldozat.

Guiseppe és néhány társa több alkalommal is leírták, hogy milyen szörnyűségek történnek velük, de mivel a postázást is a papok intézték, ezen sosem jutottak el a címzettekhez. A férfi állítása szerint hét éven keresztül, 18 éves koráig folyamatosan zaklatták, míg el nem jött az intézet elhagyásának ideje.

"

"

A veronai ügyészség 67 fiút tudott megnevezni, akiket a közel tíz éve tartó nyomozás adatai szerint több, mint két tucat pap és szerzetes zaklatott.

"

Itt egy darab katolikus intézetben több mint 24 perverz papot azonosított az ügyészségi nyomozás. A cikkből kiderül, hogy miután az áldozatok lebuktatták a homokos pedofil papok egy részét, azokat a főnökük egyszerűen áthelyezte egy másik hasonló katolikus "gyermekvédelmi" intézetbe, ahol hasonlóan erkölcsös magatartással hasonló eredményeket, "termést" értek el a Római Katolikus Egyház gondjaira bízott gyermekek között.

De a fennt említett példák megtörténtek.Azért ne beszéljünk róla mert lejáratja az egyházat?

Te talán szimpatizálsz a pedofil papokkal?Ha egy megerőszakolt gyerek tőled kérne segítséget azt mondanád,hogy csend legyen ne mondj rosszat az egyházra?

Nem szimpatizálok semmilyen deviáns, beteg dolgokat csináló személlyel és tragikus, hogy megtörténnek ilyen dolgok. Csak azt mondom, hogy egyesek képesek nagyon nagy energiákat belefektetni abba, hogy befeketítsék az Egyházat, hogy újra és újra kiemeljék ezeket az egyébként valóban tragikus és sajnálatos dolgokat, amik megtörténhetnek az Egyházhoz tartozó személyek bűnéből is. Ezeknek az embereknek nem az ilyen esetekben megsérült, megnyomorított fiatalok fájnak, hanem az Egyház léte és mindaz, amit az a sok-sok ezer és millió - egyébként becsületesen, tisztán és sokszor szentül élő pap és hívek sokasága mond és tanít, aki így, vagy úgy az Egyházhoz tartozik. És akikről szinte soha nincsen szó. Soha nincsen szó szinte a Böjte Csabákról, a Teréz anyákról, a Mindszentykről, Maximilian Kolbekről, Brenner Jánosokról, Karol Vojtilákról, nincs szó arról a számtalan "névtelen" minden nap alázattal, tiszta hittel másokért szolgálóról; azokról, akik eltemetik a hozzátartozóinkat, akik felkelnek éjjel és bemennek a kórházakba a súlyos beteghez, ha hívják őket, azokról akik száz számra haltak meg mostanában is, mert szolgálni akartak a koronavírus osztályon haldoklók felé és akiket biztos vagyok benne, hogy senki nem kényszerített erre; de nincs szó arról, hogy az egészségügyi ellátás és rendszer, vagy az oktatás létrejöttének gyökereinél kik voltak, nincs szó arról a rengeteg oktatási, egészségügyi és szociális intézményről, ami egyházi fenntartású világszerte, és arról a millió kisebb- nagyobb szolgálatról, amit ilyen helyeken minden percben végeznek (papok is); nincs szó arról a sok misszióról és azokról a szintén egyházi kötődésű emberekről, akik az életüket, egészségüket, egzisztenciájukat teszik fel akárhol a világban, ahol szükség van (magyar példákat is lehetne bőven említeni napjainkból is); nincs szó általában egy csomó - a világ ezen a részén, ahol a kereszténységnek évezredes múltja van - alapvetésnek tekintett dologról, hogy azok honnan jönnek, a személy fogalmáról pl. és hogy miért van, hogy a világ ezen részén mondjuk nem állatként tekintenek a nőkre majdhogynem, mint másutt, stb, stb...

Szóval csak azt mondom, hogy ez egy nagyon súlyos kettős mérce - és éppen ezért hazug attitűd - ami alapján állandóan terítéken van ez a kérdés az Egyházzal kapcsolatban. És hogy ezeket az embereket nem a fiatalok, -vagy bárki iránt érzett szánalom és sajnálat motiválja abban, hogy terítéken legyen ez a papi pedofília mantra, hanem generálisan a kereszténység, az Egyház és a papok iránti gyűlölet. És ez a két dolog nagyon nem ugyanaz... akinek van szeme, lássa meg...

Tehát érdemes azért ebben a fénytörésben is vizsgálni ezt az egész kérdéskört, ha valaki az igazságra kíváncsi és van igénye arra, hogy kissé árnyaltabban lássa a dolgokat, függetlenül attól, hogy hívő ember-e mondjuk, vagy nem.

Csak a kérdés az volt,hogy létezik-e papi pedofilia és,hogy ez kimutatható-e.Itt jön be az egyház bírálata,mivel mindent megtettek,hogy ne derüljön ki.

Karol Vojtiláról ebben a témában altalában pont,hogy szó van mivel pápaként ő fogadta el az akkor még bíboros Ratzinger javaslatát,miszerint nem derülhetnek ki az esetek,a bűnösök ne kerüljenek bíróság elé.

Nem tagadom,hogy vannak úgymond jó papok vagy akár vallásos emberek is,de vállalniuk kellene,hogy azert milyen is az egyházuk amivel közösséget vállaltak.

A kereszténység évezredes múltja azért eleg véres volt és hatalmuk alatt sem volt sokkal több értéke a nőknek.

Azt mondod.hogy az egyház iránti gyűlölet a lényeg de az felmerülhetne,hogy azért van is miért gyűlölni őket.

Ami meg pozitívumként felhozható melletük az nélkülük is meglenne.

Temetnek,vigasztalnak felkennek stb...valamit azert csinálni kell es mennek zsebbe a borítékok általában.

Az áldozatok már aldozatok sajnos,ha velük törődnénk az egyház helyett,akkor pont nagy ívben kikerülnénk a problémát.

A fennti írásodban is csúsztatsz mert azt sugallod,hogy alig alig fordul elő ilyesmi és mennyivel több a rendes pap.De ez sem érv.1 eset is tragédia itt meg csak a kiderült esetek is százezres nagyságrendüek.Ha 100 pap közül csak egy ragadozó akkor már miden rendben?

"Csak a kérdés az volt,hogy létezik-e papi pedofilia"

Definiáld kérlek ezt a fogalmat, mert se jogi, se orvosi szótárakban nem találtam.

"A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a leghatározottabban elítéli a gyermekbántalmazás minden formáját

A gyermekek bántalmazása, az ellenük elkövetett visszaélés súlyos bűn és bűncselekmény, történjék az bárhol: iskolákban, sportklubokban, táborokban vagy családon belül, világi vagy egyházi intézményben. Mélységes együttérzéssel vagyunk mindazok iránt, akik gyermekként sérelmet szenvedtek el. Imádkozunk az ilyen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a múltban ejtett sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.

Minden egyházi személyre, illetve egyházi intézményben dolgozóra ugyanazok a büntetőjogi szabályok vonatkoznak, mint mindenki másra. A Magyar Katolikus Egyház a zéró tolerancia elvét követi minden, a kiskorúak sérelmére elkövetett bántalmazással szemben. Ez arra is kiterjed, ha valakinek ilyen eset a tudomására jut, és azt nem jelenti az illetékeseknek. Az elmúlt évtizedben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és az egyes egyházmegyék szigorú eljárásrendet és intézkedéseket vezettek be, amelyek egyszerre szolgálják a gyermekbántalmazás megelőzését, feltárását, a bűnösök felelősségre vonását és a traumák feldolgozásában való segítségnyújtást. A társadalom más intézményeihez hasonlóan az Egyház is folyamatosan fejleszti gyermekvédelmi rendszerét, konzultál hazai és nemzetközi szervezetekkel, emellett maga is képez gyermekvédelmi szakembereket.

A Magyar Katolikus Egyház szervezetei minden tudomásukra jutott esetben a Vatikánnal együttműködve a világinál szigorúbb szabályok alapján folytatják le vizsgálatukat. Amennyiben a cselekmény a világi jogszabályok alapján is büntethető, felhívja a sértetteket és gondviselőiket, hogy tegyenek feljelentést az állami hatóságoknál. A tettesek felelősségre vonását segíti, hogy az Országgyűlés 2014-ben eltörölte a súlyos bűncselekmények, köztük a gyermekbántalmazás elévülését. A visszaélések feltárása – főleg, ha évekkel korábban történtek – igen nehéz, mert ez a szörnyű bűntett többnyire az áldozatok lelkében hagy mély nyomokat, nincsenek rá sem tanúk, sem egyéb bizonyítékok. Nyomozati jogok és eszközök hiányában az Egyház csak az áldozatok közreműködésével tudja feltárni a múltat, elítélni a bűnösöket és segíteni begyógyítani a sértetteken, családokon ejtett sebeket. Az áldozatok vagy azok szülei olykor nem vállalják a világi büntetőeljárással járó nehézségeket, de emiatt az Egyházat hibáztatni több mint igazságtalan.

Rendkívül nehéz a múlttal indulatok nélkül, alázattal szembenézni: az áldozatoknak, a szülőknek, a társadalomnak és az Egyháznak egyaránt. Ezt a szembenézést segíti és bátorítja minden őszinte, elfogultság nélküli önvizsgálat, jószándékú kritika és tényfeltáró publikáció. Nem szolgálja azonban a társadalom érdekeit, amikor olyan egyoldalú megnyilatkozások születnek, amelyek rendszerszintű, ok-okozati összefüggést sugalmaznak az egyházi hivatás és egy súlyos bűncselekmény elkövetésére való „hajlam” között. Nem szolgálja az igazságot, amikor elhallgatják vagy letagadják katolikus közösségünk hasonló esetek feltárásában játszott szerepét, vagy figyelmen kívül hagyják őszinte, jószándékú erőfeszítéseit, intézkedéseit. Nem szolgálja továbbá az áldozatok és a társadalom érdekeit sem, ha egyéni és családi tragédiákat hangulatkeltő szalagcímekben egész közösségek, egyházi és világi hivatások megbélyegzésére, lejáratására használnak fel.

Hívunk minden jószándékú embert arra, hogy közös összefogással működjünk együtt az emberi méltóság és az ifjúság védelmében.

Budapest, 2021. június 2.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia"