Lukács 16. Ezt én nem értem. Valaki elmagyarázná nekem ennek az értelmét?

Igen, ez egy nehezen érthető példabeszéd.

[link]

Nos, itt azért van némi probléma szerintem mind erkölcsi, mind jogi oldalról.

1, „Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. "

(a szövegből később kiderül, hogy a vád igaz volt)

Az intéző bűnt követett el, a rá bízott javakat elherdálta

Ez sikkasztás, még akkor is, ha a linkelt cikk írója ezt írja: "Biztosak lehetünk abban, hogy Jézus nem valamiféle sikkasztást akart sugallni a hallgatóinak."

Ő lehet ebben biztos, ám a büntetőjogi kategória szerint ez sikkasztás.

2,

"Egyenként magához hívatta urának minden adósát. Megkérdezte az elsőt: Mennyivel tartozol uramnak? Száz korsó olajjal – felelte. Erre azt mondta neki: Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet. "

Ez az magán okirat hamisítás tipikus esete, mely szintén bűncselekmény.

[link]

Az intéző itt felbujtóként részesedik a bűn elkövetésben.

"A felbujtás

A felbujtás [8] bűncselekmény szándékos elkövetésére való rábeszélés. Az akarat-elhatározásra tudatosan gyakorolt befolyás. Kelléke a felbujtó és felbujtott között az ugyanazon bűncselekmény elkövetésére irányzott együttes szándék. A felbujtás csupán akkor büntetendő cselekmény, ha a felbujtott a cselekményt, amelyre a felbujtás irányult, elkövette vagy legalább is annak elkövetését megkísérelte. A felbujtót azzal a büntetéssel kell sújtani, ami a felbujtás következtében elkövetett bűncselekmény után jár a tettesnek. [9] "

Súlyosbító körülmény, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem ismételt elkövetésről.

Tehát az "okos" intéző sikkasztás és ismételt magánokirat hamisítására való felbujtás bűntettét követi el a példázatban.

---

Morális oldalról nézve az intéző visszaélt a bizalommal, mert nem a gazdája akaratának megfelelően gazdálkodott a rá bízott javakkal majd a leleplezéskor

"Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? Uram elveszi tőlem az intézőséget. Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek. "

vagyis megbánás helyett is inkább a jogos büntetés alóli kibújáson gondolkodik a bűnös intéző.

---

Más lenne a helyzet, ha a SAJÁT pénzéből adakozna, vagy a gazda engedélyével engedi el az adósságok felét.

---

Mi lenne, ha legközelebb, amikor megkéred a szomszédot, hogy vigyázzon a gyerekre, amíg elmész vásárolni, elajándékozná a lakásodból a berendezést a szegényeknek???

" Amit az a szolga elmulasztott, emez megtette. Elengedte az adósságot, ha mindjárt nem is az egészet."

Igen, csak nem a neki tartozók adósságát engedte el!

" A kérdés sem ott, sem itt nem az anyagi veszteség, hanem az emberi mulasztás, a bűn és ennek megbocsátása. "

Nos, ez így hibás megközelítés, hiszen a példázatban a gazdát anyagi veszteség éri (ezt azért nem szabad figyelmen kívül hagyni!!!), az intéző pedig KÉTSZERESEN is megkárosítja a gazdáját, egyszer amikor sikkaszt, másodszor amikor elengedi a gazdájának tartozó adósok adósságát.

A bűn és bűn megbocsájtásról szólva nem kevés hívő érvelt már azzal, hogy a bűnt csak vérrel lehet megváltani, ezért kellett Jézus áldozata az eredendő bűn eltörlésére...

Nos akkor itt hol van a bűn szükségszerű büntetése, mely (ugye) szükséges a megbocsájtáshoz???

----

"De miért is dicséri az úr az intézőt? Különös hűtlenségéért? Nem, az okosságáért."

Értem, tehát a becstelenség okosan való eltusolása dicséretet érdemel...

Megint tanultam valamit a Biblia által képviselt keresztény erkölcsről!

"Tudja, hogyan kell elérnie a célját. Ha valaki testiekre vágyik, testieket kap, ha anyagiakat akar, meg tudja szerezni. "

Brávó, tehát ha okosak vagyunk, akkor lehetünk becstelenek, kéjsóvárak, pénzéhesek...

Megint tanultam valamit a Biblia által képviselt keresztény erkölcsről!

"Ennek a különös példabeszédnek az értelmében elsősorban a megbocsátás, a kiengesztelődött élet, annak elismerése, hogy mindannyian mindent Istentől kaptunk, ezért teljesen felesleges úgy ragaszkodnunk hozzá, mintha mi „teremtettük” volna és csak a mi javunkat szolgálhatná. "

Tehát mindent amit Istentől kaptunk, nyugodtan herdáljuk el, nem kell hozzá ragaszkodnunk.

"A mostani példabeszédet bevezető „elszámolás” is az élet végére, az ember Isten színe előtti felelősségére és lehetőségeire vonatkozik."

Értem, az intéző példája alapján tehát Istennek az tetszik, ha elsikkasztjuk az általa adott javakat, majd megpróbáljuk őt "okosan gondolkodva" becsapni és még jobban megkárosítani (mondjuk a Sátánnak juttatva az Istentől elvett értékeket).

Hát kedves hívők... lelketek rajta.

Az előző (6-os) hozzászólásomban az idézetek a linkelt cikkből valók.

Végül a példabeszéd általános konklúziója: csinálj bármilyen disznóságot, a végén ha okos vagy Isten majd megbocsájt.

Szegény becsületes ostobák, akik egész életükben sanyargatják magukat a túlvilág reményében, hogy pofára esnek...

Kérdező,

Ez egy kezdetleges tanítás, nem tartalmaz jelképeket vagy magyarázni való mozzanatokat (a tanítványok nem is kérdeznek rá a Felkentnél, ahogy egyébként más példázatoknál gyakran előfordul).

Pontosan ugyanazt jelenti, mint amiről Pál is beszél:

""Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre."" (Róma6:19)

Látszik itt is, hogy ez egy kezdőknek szóló tanítás. A lényege, hogy legyünk éppen olyan határozottak, elszántak, igyekvők az Isten akaratát végbevinni, mint amilyenek voltunk, amikor a saját vágyaink, elgondolásaink után jártunk. (Egyáltalán nem igazolja a csalást a szöveg, nem is erről van szó.)

A 9. verstől kicsit másról kezd beszélni az Úr, azt tanítja, hogy egy hívő esetében az sem mindegy, hogy ezen a világon hogyan viseli magát a többi ember, a hitetlenek felé. Nem lehetséges képmutató módon úgy tenni, mintha a hívő lét felmentést adna a világi javakkal való tisztességes élés alól. A "hamis mammon"-nak is van értéke, egy működő dolog, ami szükséges a megélhetéshez. Ha valaki ezzel tékozlóan vagy becstelenül bánik, hogyan kaphatná meg az ennél sokkal értékesebb, szellemi, mennyei "pénzeket" kezelésre?

Megintcsak szinkronban van ez más igehelyekkel:

""Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?"" (János3:12)

""becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utána lássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok, a miként rendeltük néktek; Hogy a kívülvalók iránt tisztességesen viselkedjetek"" (1Thess.4:11-12)

""Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."" (2Kor.8:21)

""Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek."" (Róma12:17-18)

" (Egyáltalán nem igazolja a csalást a szöveg, nem is erről van szó.)"

Hát, de, igazolja, és pontosan erről van szó.

1, "Bevádolták nála, hogy eltékozolja vagyonát. Magához hívatta, és így szólt hozzá: Mit hallok felőled? Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző."

Nincs kimondva, hogy hamis a vád.

2, " Adj számot vagyonomról, mert nem maradhatsz tovább intéző. Az intéző így gondolkodott magában: Mitévő legyek? "

Az intéző nem tisztázza magát, hanem kibúvót keres, mert tudja, hogy igaz a vád.

3, " Az úr dicsérte a mihaszna intézőt"

Tehát az intéző "mihaszna" azaz vétkes volt, mivel maga Jézus használja rá a példabeszédben ezt a jelzőt.

Továbbá az okirat hamisításra való felbujtás szó szerint le van írva, remélem nem tagadod.