Miért szereti a kereszténység a hierarchiát, az engedelmességet, és a hatalmat?

Az anarchia még sose hozott a világba semmi pozitívumot, legfeljebb újra és újra rámutatott arra, hogy mennyire rossz dolog. Ennek ellenkezője a hierarchia, ami által már a legkorábbi társadalmak is fejlődni tudtak. A Biblia Isten világát is ilyen hierarchikus berendezkedésűnek mutatja be, melynek tetején az Atya áll. Még a Fiú is engedelmeskedik az Atyának, a szent író nagyon szépen megfogalmazza:

"Megalázta magát és engedelmes lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig."

Az engedelmesség az egyik legfontosabb erény is ezáltal.

Ennek persze megvan a jutalma is, az idézett vers így folytatódik:

"Ezért Isten fölmagasztalta és minden nevet fölülmúló nevet adott neki: Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse Isten, az Atya dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr."

A hatalom pedig legfeljebb eszköz, amit a gyakorlójától függően lehet jóra és rosszra használni, sok történelmi példa van mind a kettőre.

Nem szereti.

A hierarxhiát azért igen, mert emiatt nem buta, rossz gyerekek, hanem érett, bölcs, szerető, okos felnőttek irányítanak..., tanának.

A hatalom illúzió.

Az egyház amiről beszélhetsz, de az isten ellensége.

Mert minden komplex rendszer (struktúra) szükségszerűen hierarchikus. Minden. Egy ház vagy egy autó is. Például nem ugyanaz a funkciója egy házban az ablaknak, a homlokzatnak, és a közfalnak. Egy ablakot betörsz, attól a ház állva marad, de ha kidöntesz egy közfalat, akár össze is dőlhet. Vagyis a házat felépítő komponensek között hierarchia van.

Ugyan ez igaz gépekre, biológiai rendszerekre, pszichére, társadalomra, ökoszisztémára. A létezésnek van egy ilyen fraktálszerkezete, és a hierarchia egy fraktál (hiszen adott pontján is egy hierarchia van, hierarchiákból épül fel).

A vallásokban azért van fontos szerepe a hierarchiának, mert ez a valóság szövete.

A hierarchia nem szükségszerűen rossz. A rosszul működő, elnyomó hierarchia valóban, de rajtuk múlik, hogy hogyan "üzemeltetjük".

Egy családban is van hierarchia. Igen, a szülők a gyerekek "fölött" vannak. Meg lehet próbálni fordítva, csak nem fog működni. Vannak jól működő családok, meg vannak gyermekbántalmazó családok is. De ettől még a hierarchia nem lesz rossz.

Amúgy pont a kérdésre vonatkozik a korinthusi levélnek ez a része. Bocsánat a hosszú idézetért, de így van értelme:

"A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok. Mindannyiunkat egy Lélek itatott át. Mert a test nem egyetlen tagból áll, hanem sokból. Ha a láb azt mondaná is: „Nem vagyok kéz, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha pedig a fül azt mondaná: „Nem vagyok szem, tehát nem tartozom a testhez”, azért a testhez tartozik. Ha a test csupa szem volna, hol maradna a hallás? Ha meg csupa hallás, hol volna a szaglás? Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy. A szem nem mondhatja a kéznek: „Nincs rád szükségem” vagy a fej a lábnak: „Nincs rád szükségem.” Ellenkezőleg, a gyöngébbnek látszó tagok sokkal szükségesebbek. Sőt a test alacsonyabb rendű tagjait nagyobb gonddal vesszük körül, és a tisztességtelen tagok nagyobb tisztességben részesülnek, a tisztességes tagoknak ugyanis nincs erre szükségük. De Isten alkotta így a testet, és azért részesítette az alacsonyabb rendű tagot nagyobb tisztességben, hogy a testben ne támadjon meghasonlás, hanem a tagok törődjenek egymással. Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben van része az egyik tagnak, mindegyik örül vele. Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai. Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevő hatalmat, gyógyítóerőt, segítőkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt. Vajon mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Valamennyien rendelkeznek csodatevő hatalommal és gyógyítóerővel? Mindnyájan értelmezik a beszédeket? Törekedjetek azonban az értékesebb adományokra! Ezért mindennél magasztosabb utat mutatok nektek." (1Kor 12, 12-31)

Egy hierarchia fennmaradásához az alá- és fölérendeltek között kölcsönös viszonynak kell működnie. Akármelyik oldal is rúgja fel ezt a kölcsönösséget, az diszfunkcionalitáshoz vezet.

Egy keresztény számára nem az a feladat, hogy leváltsa a fölötte állót, ha az visszaél a hatalmával, mert a fölötte álló is az ő fölötte álló jóváhagyásával van a helyén. Ha a hierarchia tetején Isten van, akkor a keresutények fölött álló pogány császár is Isten jóváhagyásával uralkodik rajtuk. Ezért nem lázadoztak a keresztények Rómában sem, minden üldöztetés ellenére sem. Krisztus is ezt tanítja, amikor Pilátus azt mondja neki, hogy hatalmában áll megfeszíttetni, és elbocsátani is: "Semmi hatalmad sincs felettem, hacsak nem kaptad onnan fentről."

A keresztények erről tettek tanúbizonyságot, amikor vértanúságot szenvedtek. Arról, hogy ők akkor is egy olyan urat szolgálnak, ami a császár felett is áll, még akkor is, ha maga a császár ezt nem ismeri el. Az üldöztetést Isten által nekik rendelt sorsnak fogták fel, és az idő őket igazolta, hisz általuk lett a birodalom keresztény.