A keresztények miért hiszik jónak Istent? akkor is jónak fogják nevezni ha bemenne egy halálos beteg gyerekhez?

Engem nagyon érdekelne az, hogy ezek az esetek miért csak a Hit rádióban jelentek meg? Ezenfelül mi a bizonyíték rájuk, hogy egyáltalán megtörtént bármi is abból amit mondtak, meséltek és úgy ahogyan?

Elkezdtek hinni Istenben. Ami hatására meggyógyultak. Elfogadjuk ennek hatására, hogy létezik természetfeletti. Mi a garancia, hogy az Istennek nevezett természetfeletti lény gyógyította meg őket és nem valamilyen más természetfeletti lény, akár egy olyan amiről egyenlőre szinte semmilyen információnk nincs?

A legtöbb keresztény dogma alapján hiszi, hogy jó Isten, pontosabban mert ezt nevelték beléjük.

Rendszeresen elmondják, hogy Isten jó és ez az egyik alapja az egésznek és ennek függvényében kell nézni mindent. Tehát ha Isten kegyetlenül meggyilkoltat gyerekeket akkor az vagy jó vagy pedig jó csak nem érted.

Ilyen logika mentén bárkiből lehet jót faragni és itt szokott jönni az ellentét mivel az ateisták sokan mások nem fogadják el azt alaptételnek, hogy Isten jó és cselekedeteiben, képességeiben vizsgálják.

Például a Biblia alapján Istennek és rengeteg embernek is az erkölcse azt mondja, hogy ha segíthetsz másokon és nem segítesz rajtuk, hagyod szenvedni, meghalni akkor az jóra való restség, bűn.

Na már most ha Isten létezik akkor rengetegszer elköveti ezt a bűnt, ahogyan a Bibliában leírtak alapján Jézus is így tett.

A másik ami problémás és vita szokott lenni (TÖBBEK KÖZÖTT) az pedig a világban lévő rossz és szenvedés. Rendszerint ez úgy szokott zajlani, hogy:

- A Isten mivel mindenható és mindentudó ezért bármilyen célja is van, még ha az valamilyen későbbi jó is akkor is eltudná ugyan azt a célt érni anélkül, hogy bárkinek is szenvednie kelljen. Ennélfogva az emberi szenvedés fölösleges és csak azért van mert Isten ezt akarja.

- A szabad akarat miatt hagyja.

- A szabad akarat nem indok arra, hogy hagyja mivel a szabad akarat pusztán egy lehetőséget add a rosszra de következik belőle feltétlen rossz. Ahhoz még kell más is, hogy a szabad akaratból rossz legyen különben a szabad akarat determinálná az embert a rosszra.

- DE SZABAD AKARAAAAAAAAAAAATTTT!!!!!!!

Békesség neked, kérdező!

Isten nem vallás, sosem volt és nem is lesz. Ő felülemelkedik az emberi, tökéletlen és megosztó rendszereken. Ő magához hív Krisztuson keresztül, az ő lelkületével a maga tökéletes egységébe, amiben nincsen változás, rang, státusz, hierarchia, pénz, érdek és tekintélyelvűség sem. Ő sosem alapított vallást, sem senkit sem kért meg arra, hogy annak alapításában közbenjárjon. Krisztus nem azért érkezett el közénk, hogy létrehozzon egy emberi vallásos dogmát, telve babonával, mesével; azt emberek tették.

Nem a keresztények hisznek így meg úgy, hanem a gyermeki lélek hisz Istenben. Nincsenek rendszerek, vallások, csupán Isten Él-Ő, és ott, ahol a kisdedi lélek. Szükséges ezektől elvonatkoztatni, mert ez csak rabság. Nincsen más: Isten van, aki Krisztuson keresztül kapcsolódik a lelki gyermekhez. A vallásnak van egy eszme- és szabályrendszere. Mindegyik vallás gyökere egy tőről ered, és mindegyiket okkal hozták létre. Isten nem lehet leláncolóban, megosztóban, emberi okoskodásban, babonában. Az viszont igaz, hogy a hívők zöme Istent jónak hiszi. Ezzel nem lenne gond, hanem azzal van, akit annak hisznek. Azzal, amely képet kreált a vallás Istenről. Aki valójában nem is Isten, amit a legtöbben imádnak, és még csak nem is élik ezt lélekből, hanem maga Krisztus, mert a vallás a Fiút bálványozza, és belőle csinált Istent, ami káromlás! De az Egy Isten nem egyenlő Krisztussal. Lelki minőség terén igen, de Krisztus nem Isten.

A 12-es kommentelő fentebb igazul jelentette ki, hogy elplántálták annak gyökerét a szívekben, hogy az az igaz Isten, aki a Bibliában olvasható, és hogy ő jó, és amit tesz, az is jó, legyen az bármi is. De az Ószövetség bosszúszomjas és vérengző Istene teljesen más, mint akiről Krisztus bizonyságot tesz. De az emberek zöme testi még, és farizeusi lelkülettel az óembert emeli fel, ami maga az Ószövetség! Ez az újabb hozzátoldás, azért is sokkal hosszasabb, mint az Újszövetség, ami pedig a régebbi! Az emberek ebben élnek még, a szemet-szemért elvben, és igen: mivel hiszik, hogy az Isten jó, így amit tesz, az is jó, és ez benne a csapda. Már hogyan lehetne jó egy olyan Isten, aki gyilkol, és érdekből cselekszik? Aki hatalomra vágyik és akivel lehet egyezkedni? De jó, ezért amit tesz, az is jó. Így már van egy legitim kerete a vérszomjasságának. Nem. Azt mondja a Mester, hogy csak egy jó van, az Isten. De azt is elmondja, hogy minden fa a gyümölcséről ismerszik meg. Az Ószövetség Istenének milyen minőségű a gyümölcse? És annak akiről a Megváltó beszél? Neki milyen? Egy Igaz Isten létezik, aki kívül áll minden emberi dolgon, és ott Él-Ő, ahol gyermek a lélek. Ez az Igazság.

Van a világnak egy Jó istene, meg van lélekben egy Jó Isten. Ez a kettő két különböző. Másrészt Isten tökéletes! De az igaz Isten az. Az Ő cselekedete igaz és teljes, egész és tökéletes, de a gyarló emberi szív, elme azt fel nem foghatja. Így könnyedebb azt mondani, hogy az Isten hazug, könyörtelen, megalázó, ártatlanokat büntető, és nem hallja meg az imát, mintsem szembesülni az akaratával! Az az Isten, akivel köteléket ápolok Krisztuson keresztül, az nem a vallás Istene! Ez az Isten, az Élet Ura, a Tökéletes Teremtő, a Mennyei Édesapa, Ő bizony meg is fed, letöri a megkeményedett szív szarvát. Tanít, vezet, megszid, megfed, olykor keményen. De utána fel is emel és megdicsőít. Ez az Isten, akit magam már valamennyire megismerhettem, hála az Övé mindörökké, a többit, másokat, nem ismerek, azokhoz semmi közöm. Ez az Isten nem azt mondja, amit hallani akarok, ez az Isten türelmes, de olyan, mint egy következetes szülő: nevel. Nem bánt és aláz meg kedvtelésből, de ha megteszi, az a keménynyakúságom miatt van. Így lesz bennem alázat és szelídség, hogy letöri a szarvam. Ez az Isten azt teszi, amit eltervezett, és az tökéletes. Nem jár emberek véleménye után, és nem szeret mindenkit! Azt szereti csak, aki nem vétkezik, vagy egyre kevesebbet teszi, aki változik. Aki munkálkodik az Igazságban, aki kimondja azt, amit a Krisztustól hall, ingyen teszi, tűzzel, de alázattal, és közben állva martad a megaláztatásokban és próbákban. Aki hajlandó szembesülni azzal, ami a szívében felhalmozódott mocsok. Ezt Ő kitisztítja folyamatosan, és megtölt Élettel. Ő soha, senkit sem gyötör direkt, és senkit sem vádol! És nem büntet ártatlant! Mert aki ártatlan, az nem szenved! A gyarló szenved. A gyarló ember, ilyenek a legtöbben a saját balgaságukért szenvednek. Viszont a leli gyermek már a világtól szenved. Az előbbi nem ártatlan, az utóbbi ilyen téren igen. Viszont senki sem igaz és tökéletes. Senki sem különb a másiknál, de Ő látja a szíveket, és aki gyermek, azt hívja magához, míg mást nem. Nem azért, mert kivételez, hanem azért, mert ennyire kevesen vannak, akiket meg tud szólítani! Ezt az ember teszi magával, ez maga a sátáni lelkület, az önvád! Az ember bűntudata vádol. Azért, mert nem vitte Isten elé a gondját és abból nem lett bűnbánat. Így maradt az elme vádolása, ami a bűntudat, ez a sátán, vagy ördög, vagy másabb jelző, ami ezt ezt a folyamatot leírja. És az ember így távolodik el Istentől, hogy hisz a hazugságokban, hiszi, hogy van egy vallásos Jó Isten, hiszi, hogy ő maga jó ember, hiszi, hogy egy emberek által írt könyv minden sora igaz, hisz a világnak, a teste vágyainak. Hiszi, hogy Isten büntet és vádol, és ha nem vigyáz, akkor egy babonás pokolba kerül, démonokkal. Így lesz telve a szív félélelemmel és hazugsággal. Mert az Igaz Istent nem kérdezi személyesen! Vele nincs köteléke, ima a kivételekért.

Egy Igaz Isten Él-Ő, aki tökéletes lélekben. Más nincsen rajta kívül. Aki van az hazugság! A világi Jó Isten az más, mint a Szent Lélek. Isten nem azért hagyja, hogy akár a gyermek szenvedjenek, mert ő hamis vagy gyötrő, aki ebben kedvét leli. A gyermek szenvedése tükör a szülőnek! Amely családban beteg a gyermek vagy Isten nyugosztalja elhuny, ott nem ok nélkül! Ő megengedi egy szintig, hogy amit az ember meghozott döntést, azt megélje, azzal szembesüljön. Hogy így is, ha szükséges tisztuljon a lelke. Nem félni kell Tőle, hanem Őt lélekben szeretni szükséges. Nem giccses vallásos módon, hanem úgy, ahogyan azt Krisztus is mondja. Nem attól kell tartani, hogy aki ezt és azt csinálja, az a pokolra jut, ahol démonok kínozzák. Nincsen ilyen mesebeli hely. Két állapota van a léleknek. Az egyikben Istennel élhet örökké, ez a Mennyország szimbolikusan. Míg a másik egy olyan létállapot, amiben Ő már nincsen a lélekkel többé. Ez a kárhozat, azaz a pokol. Az előbbi esetben a lélek el tudja hagyni a testet és felszabadul, míg az utóbbiban beleragad az anyagba és elveszik örökre. Ez az, amit pokolnak neveznek.

Egy életünk van, döntsön mindenki bölcsen, amíg még tud, amíg élhet, mert addig van számára kegyelem is. Addig még szembesülhet azzal a mérhetetlen hazugsággal, amiben leélte az életét, ha kiált személyesen gyermeki lelkülettel Hozzá. Akkor megismeri az Igaz Teremtőt, és akkor lehet elkezdeni építkezni. Addig viszont, amíg ez nem történik meg, csak képmutatás van és önámítás. Döntsünk bölcsen, ezért is imádkozom. Hazavárja a tékozló fiúkat.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek szabadítson meg a Babilonból!

Üdv.