A keresztény vallás, illetve a kultúra és a társadalom, miért terjesztette el azt, hogy a halál ellenség és gonosz? Az örök életre nincs bizonyíték.

#30

Ha valaki megsemmisült, az hogy gyötrődik örökké? Nektek miért nem fontos, hogy mit mond Isten a Bibliában? Miért ragaszkodtok a hitehagyott őrtorony tanításához?

31

Nagyon is fontos, hogy mit mond Isten!!!!

Mivel a Bibliában a tűztava nem betű szerinti kínhely, ezért a gyötrődés sem szó szerint értendő.

A "kínzásnak" fordított kifejezés, valakinek a büntetését elszenvedő állapotát jelenti. Mivel halál a büntetése, örökké ebben az állapotban fog maradni, nem élhet tovább.

Ha valakit pénzbírságra ítélnek örökre, az is lehet egy maradandó büntetés, mert soha nem szabadul meg abból az állapotból, akkora az adóssága.

Isten soha nem alkalmazott olyan büntetést egy élőnek, hogy élve legyen megégetve. Még az állatáldozatokat is előtte meg kellett ölni.

ennyire ne gondoljuk már, hogy Isten ilyen szadista....

Szörnyű.

(Prédikátor 9:5) 5 Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, . . .

Egy halott nincs öntudatánál, megszűnnek az életfunkciói.

Jehova szeretetével és igazságosságával természetesen ellentétben áll, hogy valakit arra ítéljen, hogy egy örök életen át kínozzák.

Továbbá a Biblia nem büntetésként, hanem ajándékként mutatja be az örök életet.

A ’kínzást’ jelentő görög szó a „próbakő” kifejezésből származik, és a börtönbüntetés kínzására is utalhat.

Sátán örök ’kínzása’ tehát a felette kimondott ítélet örökké próbakőnek fog bizonyulni, melyet fel lehet használni bizonyítékként, ha bármilyen lázadás történne Jehova ellen a jövőben. Még egyszer nem lesz megváltás, vagy hosszú ideig való várakozás arra, hogy kiderüljön Istennek van igaza vagy az Istent vádlónak.

"Nagyon is fontos, hogy mit mond Isten!!!!"

Tényleg fontos, csak titeket nem érdekel ez valahogy. Próbáljátok mindig megmásítani, amit Isten olyan világosan tanít.

Miért kellene megmásítani?

Te akkor lennél boldog, ha Isten időtlen ideig életben tartana valakit aki az életre méltatlan? Csak azért, hogy Isten az élet ajándékát gyötrelemre használja?

Érthetetlen számomra, hogy Isten személyét hogyan tudod ebbe beleilleszteni?

Isten senkivel sem bánik úgy, ahogy megérdemelné. Még Sátánnal sem.

Ő a gonosz halálában sem gyönyörködik.

(Ezékiel 33:11) . . .»’Nem gyönyörködöm a gonosz halálában, . . .

(Zsoltárok 103:10) 10 Nem bűneink szerint bánik velünk, és nem fizet meg nekünk a vétkeinkért, mint ahogy azt megérdemelnénk.

Szerinted ezek az Istenről irgalmáról szóló versek, hogyan hozhatóak összefüggésbe valaki életének a kínzásával, határtalan módon?

Miért magyarázod bele az "örökké való kínzás" kifejezésbe azt, hogy Isten ezért fog valakit életben tartani.

Hidd el az idejét nem ezzel fogja tölteni, hanem azzal, hogy a túl élőkkel és a feltámadókkal foglalkozzon, és a földet együtt helyreállítsák az eredeti állapotába.

#34

Ez nem az én boldogságomtól függ. Nektek az a legfőbb érvetek, hogy azért, mert Istent ilyennek képzelitek el. Én meg a Bibliában hiszek, nem pedig abban, hogy ti mit tudtok elképzelni. A Biblia pedig büntetésként számtalan helyen szenvedést ír.

Békesség neked, kérdező!

Azért, mert amiért meg lett alkotva a démoni hierarchia, a bukott lázadó "Fényhozó" karakter, a szárnyas ördögi entitások és még lehetne sorolni. Mind egyazon célt szolgálja, hogy az embernek legyen mire mutatnia, hárítania az istentelen, gyarló tettét! De a Teremtő Édesapa csak minket formált meg és nincsen rajtunk kívül semmilyen más létező, fantazmagórikus lényeg, spirituálisan túlfűtött kreatúrák, földönkívüliek, stb. Csak az ember lett teremtve, és azért járt így el bölcsen és következetesen Isten, hogy a felelősség a döntéseiért is csak az övé legyen. Ezért van ennyi temérdek inger ezen a világon, ennyi minden, amiben az ember ki tud állítólagosan teljesedni és megtalálni önmagát (ami maga a tékozlás, mert nem önmagunkat szükséges megtalálni, hanem Istent!), ami szüntelen áramlik a világban, és ami megállás nélkül formálja, hat az emberre, mert ez nem csak elválaszt Istentől, hanem így mindig lesz mire mutogatni! Nem magam voltam a hibás, az erőszakos játék volt. Azért ütöttem meg az embertársam, mert provokált, ő kezdte! Megalázott engem, így én is őt, nem én kezdtem, és lehetne sorolni. Ezt teszi az ember, amióta vétkezett az Édenben. Mindig másra hárít, ennyi formát öltött azóta a kígyó. Ami nem is igaz, mert nem a kígyó volt a hibás, csupán egy szimbólum. Hanem az ember romló, gyarló lelkülete a sátán. Ezért szükséges a démoni horda, a sátán főnévként való megfeleltetése, hogy az egy konkrét személyre utaljon, a külső ellenségkreálás, az ok, hogy az ember mindig csak mutogasson másra, de ne elegyen benne felelősségvállalás és kötelességtudat lélekben Isten előtt! És az emberek zöme ezt teszi szüntelen, mindig csak hárít. Nem én voltam, ő kezdte! - gyermekded jeligével tagad.

A halál az életellenes. Isten az embert öröklétre formálta. De a bukás miatt a halál az ember életének megkerülhetetlen részévé vált. Csakhogy azt kevesen tudják, élik lélekből, hogy összesen nem kettő, hanem három fajta halált élhet meg az ember! Először, amikor valaki lélekben gyermek és meghal Isten akaratának, azaz leteszi a testi vágyait, Isten kegyelmével és Krisztus lelkületével azt elengedi. Ez az első szimbolikus halál, a lelki. Ezt az emberek csak kicsiny százaléka cselekszi meg, mert a legtöbben a világot, a képmutatást választották, csak sokan tagadják, sokan meg nem is élik. A másik kettő, pedig amiről Krisztus is beszél. Az egyik közülük, amikor a földi testét teszi le valaki, míg a másik, amikor a lélek kárhozik el, vall kárt. Ez az ún. tüzes pokol, a Gyehenna, ami szintén egy szimbólum. Azt jelenti, hogy a lélek a világot, az anyagot választotta, így már teljesen, menthetetlenül elszakadt Isten kegyelmétől, így a tér és idő nélküliségben egy olyan létállapotba fog létezni tovább, ahol már sosem lesz ott vele Isten kegyelme. Ez a három halál, amit valaki megélhet, és a legtöbben az utóbbi kettőt fogják megélni és élik is. Meghal a testük és a lelkük is. A legbölcsebb az, az jól választott, aki még életében meghalt a testének, mert ő lehet, hogy a testi halált sem tapasztalja meg! Volt rá példa, Énok próféta és Illés is úgy távozott el, hogy a lelkük felszabadult.

Másrészt miért is volt szükség arra, hogy a haláltól rettegjünk? Azért, mert ha valaki úgy távozik el, hogy a szívében rettegés az úr, az el fog veszni! És az emberekbe egyszerűen beleplántálták azt, hogy rettegjenek az elmúlástól. De akiben ott lakozik Isten, az nem fél! Semmitől. Az ember leghatalmasabb félelme a halálfélelem, és azért, mert vágyjuk az életünket birtokolni, félünk a fájdalomtól, szenvedünk-e majd, félünk az ismeretlentől, de attól főleg, hogy úgy megyünk el, hogy senki sem emlékszik ránk, hogy amit felépíttetünk, az eltűnik. Önzőek vagyunk, birtoklók, és hisszük, hogy az anyagban, a világban van az élet, pedig ez hazugság! Ezért vannak, akik még ölnek is, csak hogy mentség magukat. De aki fél, abban nincsen ott Isten! Hiszen a szeretetben nem létezik fél-elem. És az emberek zöme félve hal meg. De nem szabad félni, főleg annak, akinek már van személyes köteléke Velük! Ez sajnos egy szükséges, elkerülhetetlen velejárója az életünknek, de nem minden esetben következik be. A halál pillanatában szükséges kérni gyermeki lelkülettel Isten kegyelmét, és Krisztus így hazavezeti a lelket! De aki fél, retteg, az el fog veszni, főleg 180 cm mélyen a rideg földben! Inkább a tűz tisztítson meg szimbolikusan, mint a hideg, sötét föld tartson fogva örökre, az emberek zöme mégis földbe temetkezik. Volt egy ember, aki odament Krisztushoz, és kérte, hogy először had temesse el a családtagját, és majd utána követi as Mestert. Azt mondta erre Krisztus, hogy te hagyd, hogy a halottak! eltemessék a halottaikat, te pedig gyere, és kövess engem! Tehát az emberek zöme, aki testi még, az halott, élőhalott. Krisztus egyenesen a temetkezés ellen szólt! A temetkezés az félelem, gyász, halál. De nem sírni szükséges meg rettegni, letargiába esni, hanem megélni azt lélekből, hogy aki elment és Istenben gyermek volt, az hazatért! Örömködés ez. Persze, fáj, nagyon, de a lélek érzi, hogy aki elment, az már nem szenved, de csak az, aki ilyen volt, gyermek. A többieknek hazugság, hogy könnyű a föld. Ez nem igaz.

Ne félj, embertárs, hanem légy Istenben (nem a vallásról szólok, az külön dolog megint), cselekedj Benne (ott él a lelkedben, a szívedben, nem máshol) Krisztus lelkületével, és élni fogsz! Ha már megéled annak tényét, hogy a halál miattad is jelen van, fogadd el, szembesülj vele, és kérd az Élet Urát, hogy hazavezessen, ha eljött az időd. A halál az ellenség, de a legfőbb ellenség mégis az ember istentelen gondolata és érzése. Becsapós, mert ez maga a halál! Ez a sátán. Amilyen lelkület van valakiben, úgy él és úgy is hal meg. Ne hárítsunk, nézzünk szembe azzal, ami a szívünkben van, hogy éljünk, mert egy ellensége van az embernek: saját maga!

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek szabadítson meg Krisztuson keresztül a hazugságokból!

Üdv.