Kik terjesztették el a kereszténységet?

"A kereszténység a közel-keletről származik, de nálunk Árpádék leszármazottjai terjesztették el?"

Így van.

A kereszténység elterjedése és Árpád között azért elég sok idő telt el.

Az apostolok cselekedetei erről szólnak az Újszövetségben,mármint az elterjedéstől.Ami minket illet felvettük a kereszténységet,nyugati mintára.

A Kárpát-medence megszállása után a terület keleti részét birtokló vezér ( Zombor ) Konstantinápolyban felvette a keleti típusú kereszténységet.Hazatérésekor szerzetesek érkeztek vele, hogy terjesszék a keresztény hitet.

A nyugati területeken uralkodó Árpád-utódok - nevesül Géza fejedelem - politikai okokból a nyugati típusú kereszténység elterjesztése mellé álltak, nyugatról kértek térítőket.

Érdekesség, hogy Géza felesége, Sarolt ( a fentebb említett gyula lánya ) a keleti rítus szerint keresztelkedett meg, míg fia ( Szent István ), az apja elképzelését követve, valóra váltva a nyugati kereszténységet vezette be, ha úgy tetszik, tűzzel-vassal.

Tehát annyit módosítanék, nem Árpád leszármazottai terjesztették el a kereszténységet, hanem azok a térítők, akiket behívtak az országba.A leszármazottak csak elősegítették a terjesztést.

Szia

Az első jelentős esemény a keresztényiség kis-ázsiai terjedésében i. sz. 33 pünkösdjén volt, amikor egy soknyelvű sokaság gyűlt össze Jeruzsálemben. Ebben a sokaságban voltak olyan zsidók, akik a diaszpórából, vagyis Palesztinán kívülről jöttek, és voltak zsidó prozeliták is. Jézus apostolai ezeknek a látogatóknak prédikálták a jó hírt. A történelmi feljegyzés tanúsága szerint egyesek Kappadóciából, Pontuszból, Ázsia tartományból, Frígiából és Pamfíliából érkeztek – ezek a területek alkották Kis-Ázsia nagy részét. A hallgatóságból mintegy 3000-en elfogadták a keresztény üzenetet, és megkeresztelkedtek. Amikor visszatértek a szülőföldjükre, magukkal vitték az új hitüket is. Itt ír erről:Cselekedetek 2:5–11, 41.

A következő részletet abban a bibliai feljegyzésben találhatjuk, amely Pál apostol kis-ázsiai misszionáriusi útjairól szól. Az első utazása alatt, melyre i. sz. 47–48 táján került sor, Pál a társaival együtt Ciprusról Kis-Ázsiába hajózott, és ott a pamfíliai Pergában partra szállt. A szárazföld belsejében lévő pizidiai Antiókia városában a prédikálásban elért sikereik miatt a zsidókat féltékenység töltötte el, és ellenségesek voltak velük. Amikor Pál a délkeletre fekvő Ikóniumba ment, más zsidók kitervelték, hogy arcátlanul fognak bánni a misszionáriusokkal. A közeli Lisztrában a lobbanékony természetű helybeliek először istennek kiáltották ki Pált. Ám miután Antiókiából és Ikóniumból ellenséges érzületű zsidók érkeztek, a helybeliekből összeverődött tömeg megkövezte Pált, és ott hagyta, abban a hiszemben, hogy meghalt. Ezek után Pál és Barnabás továbbment Derbébe, mely a római Galácia nevű tartományban feküdt, és ahol az emberek a likaóniai nyelvet beszélték. Gyülekezetek alakultak, és véneket neveztek ki. Jól látható hát, hogy körülbelül 15 évvel i. sz. 33 pünkösdje után a keresztényiség szilárd alapokon állt Kis-Ázsiában. Erről itt olvashatsz: Cselekedetek 13:13–14:26.

Az apostolok cselekedeteiről szóló könyvben olvashatunk a keresztényiség első századi terjedéséről, de persze sokkal több minden történt annál, mint amit ez a feljegyzés közöl. Péter és Pál apostolt jól ismerjük, és ők olyan események részesei voltak, amelyekről a Cselekedetek könyve ír, de nem tudjuk, hogy rajtuk kívül még hányan prédikáltak más területeken is. A kis-ázsiai fejlemények megerősítik, hogy a korai keresztények megszívlelték Jézus következő parancsát: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” Máté 28:19, 20.